Megtegyem vagy ne?

Azt pedig, hogy az abortuszba belebetegedett szerencsétlen nő testiségtől való rettegése a férfi részéről egy másik nő "igénybevételével" orvosolható, nem kommentálom.

Annyit mondok róla csak, hogy ezek szerint te is látod, hogy éppen az abortusz az a döntés, ami bombabiztos kapcsolat-robbantó.

Nem tudom, kire gondolsz, de engem mindig mindenki lepontoz. Nem látok százalékokat, de szerintem rám utaltál. A kérdés az volt, hogy: "Megtegyem, vagy ne?". Tehát nem tényeket, hanem éppen véleményeket várhatott a kérdező. Én is leírtam, amit gondolok a kérdéssel kapcsolatban.

Ezért lennék bunkó?

"Azt pedig, hogy az abortuszba belebetegedett szerencsétlen nő testiségtől való rettegése a férfi részéről egy másik nő "igénybevételével" orvosolható, nem kommentálom. " - helyes is, ugyanis nagyon nem ezt mondtam, hanem pont az ellenkezőjét... ezt az abortusz ELMARADÁSÁBA belebetegedett FÉRFI rettegésére mondtam, ha ugye precizen elolvasod, amire reagáltál...

Szóval ja, a következtetésed meg alapban helyes, csak éppen úgy, hogy adott esetben az abortusz ELMARADÁSA a legbiztosabb kapcsolat-robbantó... (amit igazol a válási statisztika is, lásd mikor van az első válási csúcs...jé, csak nem az első gyerek megszületése után 2-3 évvel, amikor a napnál világosabban derül ki mindenféle, az intimitás helyreállítására tett kísérlet kudarca?)

Nem azt mondom, hogy ez mindenkinél így van és törvényszerű, de olyan létező szempont, amit mindenképp érdemes a Kérdezőnek, és a hozzá hasonló helyzetben lévő nőknek mérlegelnie, és ha a párja határozott akarata ellenére a megtartás mellett dönt, aztán nem 1-2 év múlva csodálkozni, ha a szülése után azt tapasztalja, hogy végleg megszűnik a testiség, a férje hozzá nem nyúl, esetleg idővel másnál köt ki...

Hát nem is szaporodik már egy jó ideje, legalábbis a mi kultúrkörünkben... illetve hát végülis ugye az egy emberPÁRra eső 1,3 gyerek is szaporodás végülis, legfeljebb negatív előjellel...

Meg hát azért messze nem mindenki esik nem kívánt módon teherbe - szerencsére... de most őszintén, ki kívánna meg úgy egy nőt még egyszer, hogy tudja, ezzel megint a "szíve legmélyéről jövő hangocskára" való hallgatást, azaz életre szóló űjabb kötelezettséget, x ezer óra plusz munkát és tizenmillió plusszköltséget kockáztat, szándéka ellenére??? Na ugye, hogy nincs az a dupla forte Viagra... és akkor még a lelki részről ugye nem is beszéltünk, hogy az illető nő éppen deklarálta, hogy neki a férjével való kapcsolata kevésbé fontos, mint egy embrió... nem kis megaláztatás...

(én már csak tudom, tudod, hányszor kaptam a fejemhez anno, a "miért nincs köztünk szex?" kérdést? Miért, miért, hát már bocsi, de ilyen előzményekkel még a krokodil is izgatóbb alternatíva, azt legalább elvben meg lehet úszni ép bőrrel és idegrendszerrel...)

Csak hát a férfiak lelkéről nem divat beszélni, a férfi adja a spermát a babókamabókához, meg keresse a pénzt a babókamabókára, csak arra van - egyes nők szerint. Pedig jelentem van nekünk is, és mi is meg tudunk undorodni egy partnertől "hozzám se érj, rám se nézz" szinten...

Remélhetőleg Kérdező nem ebbe a táborba tartozik, és átgondolja kellő súllyal ezt a szempontot is, illetve hát beszél a férjével erről a vonatkozásról, lehetőségről is, őszintén.

Az embrió aki miatt nem volt szex, a te gyereked volt...

Azt pedig végképp nem értem, mitől kívánatosabb anyuci a tervezett gyerekek világra hozatala után, mint egy esetleges terven felüli gyerek születése után.

Oké, hogy a váratlan gyerekek plusz munkaórát jelentenek, de a tervezettek is, hidd el.

Továbbra is rejtély viszont számomra, hogy mi az a faktor a gyermekvállalásban, ami idegileg kikészít bárkit is. Nehéz periódusokat előidézhet ugyan, de ezekre egyrészt fel lehet és kell készülni, másrészt idővel elmúlnak.

Ha a babát választó nő kevésbé kívánatos, mint egy krokodil, akkor ugye megérted, hogy a nőre, annak akarata ellenére abortuszt rákényszerítő férfi sem különb, mint az általad említett vadállat.

Gondolom, ugyanígy tájékoztatod arról is a kérdezőt, hogy a gyűlölt terhesség-megszakítás a férfi ágyból való kitiltásához vezet, ugye?

"Gondolom, ugyanígy tájékoztatod arról is a kérdezőt, hogy a gyűlölt terhesség-megszakítás a férfi ágyból való kitiltásához vezet, ugye?" - nézd, szerintem a kérdezőt (aki a nő) arról tájékoztatni, hogy egy férfi adott esetben mire hogy reagálHAT, az segítség. Arról tájékoztatni, hgy ő maga mire hogy reagál (ugye így, feltételes mód nélkül írtad) az meg mérhetetlen önhittség lenne, azt ugyanis ő maga sokkal jobban tudja, mint én... erre tetszettél gondolni? (legalábbis én úgy vagyok vele, hogy ha valaki arról akar felvilágosítani, hogy majd én mit fogok tenni, azt harsányan kikacagom, azt ugyanis én tudom, nem ő... és hát tudod, ne bánj úgy mással, amit magadnak se szeretnél... vagy valami ilyesmi)

"Azt pedig végképp nem értem, mitől kívánatosabb anyuci a tervezett gyerekek világra hozatala után, mint egy esetleges terven felüli gyerek születése után." - nézd, ha nem érted, akkor neked nyilván tök mindegy, hogy valamit önként vállalsz vagy rád kényszerítik, valamit jó szívvel adsz vagy elveszik tőled... ez természetesen szived joga, csak azt kell tudomásul venned, hogy sokunk számára ez bizony ég és föld...

Ezek alapján nekem nagyon úgy tűnik, hogy ahol a felek álláspontja 180 fokban tér el egymástól, ott a meggyőzés nem működik, ergo kompromisszumos megoldás nincs.

Egy gyereket ugyanis nem lehet félig megszülni, és félig megölni.

A kérdező párja anyagi aggodalmakat említ: nos, ahogyan az elején is írtam, ez a konkrét helyzet a feleség szülés utáni, GYED melletti, vagy akár a 6 hónap utáni munkavállalásával orvosolható , illetve a tágabb család összefogásával, ha van erre mód és szándék.

Azt gondolom, hogy ma, Magyarországon senkinek nem kell anyagilag tönkremennie, ha 2 gyermeke van. Két keresős családban meg végképp nem. Mindemellett nem tagadom, hogy 2 gyermek nevelése valóban nagy terhet ró(hat) a szülőpárra. Szóval, én a következőket tenném:

- Beszélnék szüleimmel, pontosan miben tudnának segíteni.

- Beszélnék a munkahelyemmel az esetleges visszatérésem lehetőségéről

- A család anyagi helyzetétől függően elmennék szépen az önkormányzathoz, és megérdeklődném, mi jár nekünk.

- Átgondolnám, milyen rendszeres, de nélkülözhető kiadásaim vannak, azaz mivel tudnék még jobban takarékoskodni.

- Osztanék-szoroznék, és megfognám a férjem kezét, és biztosítanám róla, hogy a terheket vele együtt vállalnám

- Elmagyaráznám a férjemnek, hogy mostantól a másik szemének is lenne fénye.

Utolsónak: Ha idegileg/érzelmileg lehetetlen lenne a férfilélek számára a gyermekvállalás, a szülészetek közvetlen szomszédságában kellene pszichiátriai osztályokat létesíteni, amely osztályok telve lennének újdonsült kispapákkal. De ez mégsincs így.

A legtöbb ember életét bearanyozza még a váratlan gyermek is, nemhogy idegileg készüljön ki. Nekem az a véleményem, hogy akivel mégis az történik, hogy kiborul, az, vagy azok párjával együtt valamit nagyon elront(anak). Vagy, ami nekem sanszosabbnak tűnik, ez az ember a saját önzése áldozatává válik.

"Utolsónak: Ha idegileg/érzelmileg lehetetlen lenne a férfilélek számára a gyermekvállalás, " - khmmm... a férfiléleknek PONT UGYANAZ lehetetlen mint a női léleknek. Nem a gyerekvállalás, hanem az, hogy más döntsön az ő feje felett a gyerekvállalásról... fel nem foghatom, hogy honnan ered az a badar ötlet, hogy pont ugyanazok, akik órákat képesek litániázni arról, hogy bezzeg a nőket hogy megviseli, ha más dönt az ő gyerekvállalásukról észre sem veszik, hogy ugyanez tán a férfiakat is ugyanúgy megviseli - lévén mindkettő ember, emberi aggyal.

És hát nem, nem a szülészetek mellett vannak pszicjiátriák, egy rakat egyedül maradt nő van 1-2-3 éves gyerekekkel, vagy épp terhesen... De olyan is volt az elmúlt időben a kérdések között, ahol a férfi simán felkötötte magát, amikor nyilvánvalóvá vált számára, hogy a nő döntését kellene elszenvednie.

És hát ja, van olyan is, amikor "a karjában tartva megenyhül" meg olyan is, amikor "a másik szemének is lesz fénye" - ugyan ilyent még nem láttam, de mondták és én készséggel elhiszem:) Meg olyan is van, amikor az egyik szemének se lesz, mert szétesik a család...

Kérdezőnek - nálunk sokkal jobban ismerve a saját férjét - pont ezeket a dolgokat kell átgondolnia és mérlegelnie, annak tudatában, hogy ez egy olyan döntés, ahol nem szokott lenni második esély...

(anno nekem is minden vitában mondogatta az ex párom a második gyerek megszületése után, hogy "kezdjük újra, tiszta lappal" - csak éppen azt nem mondta hozzá soha, hogy hogyan lehet ilyen esetben tabula rasa-t, tiszta lapot csinálni... mert hogy valszeg sehogy...)