Az abortuszosokat nem zavarja, hogy saját testükben hal meg a gyerekük?

34-es hat igen, csak az a baj, hogy az ilyennek hiäba magyaräzol valamit...

Mert kenyelmesebb evente kapartatni, mint valamivel vedekezni :/ Amugy en sem ertem.

Abos exkollegäja

Nos kedves kommentelők! Végzettségem szerint diplomás szülésznő leszek hamarosan. (Mielőtt jönnének az ezzel kapcsolatos kommentek, a nevünk előtt épphogycsak a dr. nem szerepel, az orvosokkal egyenrangú kórházi alkalmazottat takar a dolog.)

A válaszom a kérdésre: Fizikailag nem történik a testben elhalálozás, kivéve, ha a magzat halála miatt végzik az abortuszt. A lelki jelenségek viszont biztosan jelen vannak mindenkiben, csak épp más az erkölcsi értékrendje annak, aki ezt az érzést elzárja jó mélyen. Valamint nem elhanyagolható tény az sem, hogy a kismama mennyire kötődik a gyermekéhez.

A kommentelőknek üzenem, hogy ez pedig egy igencsak több évtizedes, sőt, ha belegondolunk, több évszázados vita tárgya, hogy mennyire "illő" elvenni egy gyerek, még ha meg sem született, életét. Nem ti, laikusok fogjátok ezt pont most eldönteni, főleg nem egy olyan film alapján, mint a Néma Sikoly. Akik pedig kardoskodnak amellett, hogy mindenkinek szíve joga dönteni egy "nem élő dolog" elpusztításáról: remélem sosem fogom a ti, vagy a feleségetek gyermekét világra segíteni, mert a személyes véleményem az, hogy az ilyen felfogások miatt tart ott az ország ahol, és ezt inkább ne szaporítsuk. Továbbá, tudni kell(ene), ha ilyen erőteljes beállítottságotok van a témában, hogy abban a pillanatban, hogy a magzat megfogan, kialakul minden egyes tulajdonsága - hogy milyen lesz a szeme, az orra, mekkorára fog nőlni, hogy melyik agyféltekét fogja használni, szóval minden, amire nem hathat a környezete befolyásoló ereje. 5-7 hetes korában már észlelhető szívverés, szóval él! Amennyiben valaki nem bír olyan protekcióval, hogy a művi vetélést elvégezzék a terhesség észrevételekor (kb.4. hét), anélkül, hogy a további lehetőségekre rávilágító KÖTELEZŐ elbeszélgetésre küldenék, az önszándékból vállalt abortusz bizony gyilkosságnak minősül, még ha a magyar jogrendszer arra is kötelezi az egészségügyi alkalmazottakat, hogy ezt legálisan elkövessék.

Még továbbá nagyon ritka az, hogy az anya és a magzat élete közt dönteni kelljen jelenleg Magyarországon, bár igazán jó kérdésfeltevés volt. De hozzá kell tennem, hogy ez nem ugyanaz a vita tárgyával, ugyanis az az kismama és kispapa, aki erre a döntésre kényszerül, az bizony élete végéig gyászolni fogja az elvesztett babájukat - még akkor is, ha az anya egészségét helyre állítják és a későbbiekben több gyermekük is születik.

Ha jól emlékszem, a pénz kérdése is napvilágot látott a hozzászólások közt. Erre egyetlen kérdésem van: Laikusként még sosem gondolkodtatok el azon, hogy sajnos mennyi szülőszerepre termett házaspárnak nem lehet vérszerinti gyereke? Nagyon sokan várnak kisbabára, és az örökbeadás több lehetőséget is biztosít. Egyrészt ha a szülők ennyire nem kötődnek a gyermekhez, akit elvileg egy felelős döntéssel hoztak létre, lemondhatnak a babáról, sőt, még személyesen is lehetőségük nyílik az örökbefogadó szülők kiválasztására. Ezenkívül ha a kötődés megvan, csupán a pici felneveléséhez szükséges háttér nincs, van lehetőség kapcsolattartásra is a gyermekkel és új szüleivel.

Az utólsó kommentelőnek: Vidéken ez nem menne hogy megszülve

a babát örökbeadják.Nem tudnák eltitkolni,többen próbálkoztak,egyszerűen kiközösítenék őket.A boltba nem szolgálnák ki,el kellene kölzözniük.30 km-re Pesttől.

Kedves Gyurma! Íme, sikeresen felhoztál egy példát a sok közül, amiket a kórházban is mindennap végighallgatunk legalább egy kismamától. Íme, egy kifogás a sok közül, csak hogy a magyar embernek ne kelljen szembenéznie a valós ténnyel, hogy mennyi gyilkosságot követtünk el, és még mennyit fogunk! Mindezt miért? Mert ha valami legális, az feltétlen helyes is?! (És nem, nem vallási megindíttatás vezérel!)

Mellékesen megjegyezném, hogy azt el lehet titkolni, ha valakinek abortusza van? Mert szerintem szint úgy nem. Magam is vidéki vagyok, sajnos pár éve elvesztettem a kisfiamat, s még be sem kerültem a műtőbe (pedig egy spontán vetélés gyorsaságot követel), mikor a ritka családnevemnek és az egyik takarítónőnek hála már a fél város tudta... Úgyhogy kedves Gyurma, gyenge kifogás volt.