Megszakitsam vagy ne?

Na, én 21 éves vagyok, és nekem is sikerült teherbe esnem. Eddig az összeköltözésen sem nagyon gondolkoztunk.

a)abortusz: nem tudom, ki-hogy van vele, de nekem elég morbid, hogy a saját anyja mondja rá a gyerekre a halálos ítéletet. Nyilván, sok lemondással, és áldozattal jár egy baba, a te, és a párod részéről is. Na, és a kisbabád véleményét kihallgatja meg, aki alig várja, h megláthassa az arcodat? Az abortusz a legegyszerűbb döntés, de mi lesz, ha 5 év múlva nem fogod tudni elviselni a tudatot, h elvetetted a saját kisbabádat? Mindenkinek az a célja, h családja legyen (párja, gyereke). A te célod csak előbb megvalósulhat. Most vagy 18 éves, 20 éves korában már önálló lesz, akkor leszel te 39, még akkor sem késő teljesen újrakezdeni, sok példát tudok erre.

b)örökbe adás: Ezen el se gondolkoztam. Egészen biztosan megőrjítene a tudat, h van valahol-valakinél egy gyönyörű, egészséges gyerekem, és semmit nem tudok róla. Na, meg ha egyszer felkeresne, nem tudom, mit mondhatnék neki: "Önző voltam, fiatal, élni akartam, ezért inkább lemondtam rólad."...

c)Megtartod: Az első néhány év mocskosul nehéz lesz, de nem csak azoknak, akik fiatalon szülnek, bár nyilván ez is rátesz egy lapáttal. Kicsit nagyobb lesz, te is komolyodsz, ugyanúgy visszamehetsz sulizni, utazhatsz, építhetsz karriert, és egészen biztos lehetsz benne, h hátralévő életedben egy ember 100%-ig őszintén fog szeretni.

Hát, én sok ember véleményét meghallgattam, és az segített dönteni, hogy barátnőm küldött egy altatódalt, és amikor meghallgattam, szinte a karomban éreztem őt, és melegség öntött el. Szerencsére, én már kiéltem magam, amik álmaim vannak, kapcsolatban, és gyerek mellett is megvalósíthatóak. Bulizni, inni egyébként sem szoktam. A kávéról, meg ideiglenesen a munkámról nehezen mondok le, de valamit-valamiért. Párom nagyon szeretné, anyum mellettünk van, lakást már intéztem. Tettem félre pénzt szerencsére, barátom dolgozik. Biztos vagyok benne, hogy mocskosul nehéz lesz, de leg 5 év múlva nem fogom képen köpni magamat. :) A családdal beszélj mindenképpen, első dolgod legyen, segítség nélkül még nehezebb!

Így van, teljesen egyetértek az utolsó hozzászólóval. Én vagyok aki azt írta, hogy nem tudja mi legyen a véletlen becsúszott babájával. Én is eldöntöttem végre, hogy megtartom. Nem mindenki örül neki a családban, de tudom, hogy idővel meg fognak békélni a gondolattal, és imádni fogják ha megszületik.

Te is mindenképpen beszélj a szüleiddel róla, még akkor is, ha úgy döntesz mégse tartod meg!

minden megszületett baba csoda és öröm mindenki számára és minden abortált embrió, magzat trauma és szomorúság mindenkinek aki tud róla.

A TE döntésed legyen! mert minden ami utána jön a te "terhed".

nincs olyan anya aki a megszületett gyermekére azt mondaná, hogy megbánta...nem értem mire jók ezek a történetek...

mivel a kérdező nem jelentkezik...sejthető, hogy hogyan döntött. csak azt akarom neki mondani, hogyha esetleg tényleg megszakította a terhességét...tudom, mit érez..mert hatalmas lelki teher ez..és igen hordozzuk ezt a terhet életünk végéig.

de nem ítélkezik itt szerintem más se. most kaptál egy második lehetőséget, hogy ott folytasd ahol abbahagytad (tudom csúnyán hangzik...)de most már sokkal megfontoltabban és bölcsebben kell élni.mert ez a döntés felelősség is!ha már megtetted..akkor élj ezzel az "új élet adta lehetőségekkel" (tudom, ez is csúnya)

mert igen, úgy gondolom az is felkészülés az anyaságra és a családi életre, ha megteszel mindent amit megálmodtál, elterveztél és amikor tényleg eljön majd az időd, akkor örömteli élmény lesz a babavárás és az utána lévő időszak. persze, hogy van mindenre példa. de tényleg renget fiatal anyuka van,aki bár persze nem bánta meg a megszületett gyermekét...azt nem lehet...de mondogatják, hogy nem ilyen lovat akartak. mert rengeteg nehézséggel és fáradtsággal is jár a gyerekvállalás. ha elérkezel abba a korba, abba a kapcsolatba és abba az élethelyzetbe amikor örömmel várjátok a babát, akkor sokkal könnyebben fogod venni ezeket a nehézségeket és akadályokat, mintha ott motoszkálna a fejedben még az is, hogy "ó...mi lesz a sulival, közben tanulnom is kéne, de a baba csak üvölt órákon át...nincs pénzem, nem jött az a minimális gyes-se ami jár...pedig pelus kéna, gyógyszer kéne...a párom, bár az elején lelkes volt, de most megint összejár a haverokkal, a barátnőim ma is taliznak...de én nem mehetek, mert itt van a pici...st stb" ami persze nem von le abból, hogy egy anya imádja a gyermekét...de igen ez így van valahogy...

kitartást és minden jót!

(ha meg megtartottad, remélem akkor se haragszol, hogy ezeket leírtam)

Én az előző vagyok:

Remélem akkor tényleg nem haragszol. Csak annyira nem jelentkeztél, nem tudtam mire gondoljak.

Élvezd ki a babvárás minden pillanatát. Nehéz lesz....de nagyon szép az előtted álló időszak. Sok Boldogságot!

Szuper hír!!!

:)