Megszakítanád a lányoddal a kapcsolatot ha avortuszra menne?

Szerintem viazont pont az veteti el, aki a saját lelkibékéjét tartja szem előtt! Mivel szerintem nincsen olyan anya, aki ne aggódna a beteg gyermekéért. De mint írta az előző: sosem lehet tudni, hogy valóban annyira beteg lesz-e a gyermek, mert az egész csak feltételezés lehet, míg meg nem születik. Éppen itt volt egy kérdező. Azért veteti el a gyerekét, mert gyógyszert szedett a fogantatásakor és FELTÉTELEZI, hogy beteg lesz. Persze, tudom, van hogy biztosra mondják az orvosok. Azonban én ebben sem hiszek. Sok esetről hallani, amikor a halált, nem a betegséget jósolták valakinek mégis életben maradt! Miért ne lehetne pont az én állítólagosan beteg gyermekem is közöttük? Szerintem itt dönt egy anya önzően, ha nem megpróbálja, a nehezbb utat választja, hanem inkább "valószínűleg úgyis beteg lesz, jobb lesz ez így neki", azt persze nem mondja neki mennyivel könnyebb, mivel ezzel tartja fent a lelki békéjét.

Csodálom és tisztelem azokat a szülőket, akik vállalják a betegnek mondott gyermeküket és bíznak abban, hogy lesz jövőjük és hisznek abban, hogy nem az ő dolguk ezt véglegesíteni. Én elfogadom, hogy van, aki nem így dönt. De a kérdés az volt, hogy én hogyan érezném magam, ha a lányom így döntene. Szóval erre továbbra is az a válaszom, hogy nem örülnék. Egyrészt azért mert remélem, hogy bűntudata lenne egy idő után, a másik meg azért mert ott lennék neki, hogy segítsek, semmit sem egyedül kellene megoldani. És igen, én is hiszek Istenben és abban, hogy minden okkal történik. Nincs beteg gyermekem, de akármikor válhat halálos beteggé. Akkor ilyen alapon nem is kellene vállalni, mert mondjuk egy rák teljesen hétköznapi dolog és bele is lehet halni. Szörnyű amin végig mennek, de azért a legtöbbjük, ha van miért élniük, mégsem akarnak meghalni, ragaszkodik az életéhez! Akkor egy teljesen életképtelen valakiről, miért dönthetném el én, hogy majd akar-e élni? Bízom benne, hogy soha sem fog születni beteg gyermekem, de ha mégis, akkor kérem Isten segítségét az elfogadásához, a gondozásához és az olyan emberek, mint ti távoltartásához!

Talán furcsálni fogod, de én is hiszek Istenben. Csak az én felfogásom szerint ő adta nekem a szabad akaratot, a képességet, hogy döntéseket hozzak.

Az írod, később is lehet beteg egy gyerek. Hidd el, az teljesen más eset. Ott már nincs döntési jogod, csak teszed, amit kell.

Alig egy éve remegve vártam a kamasz fiam koponya MR leletét. Azokban a napokban igyekeztem felkészülni a legrosszabbra is. Levetítettem magamnak, hogy mit kell majd véhigcsinálnom, ha bejön az, amire gyanakodtunk. Tudtam, hogy képes leszek rá. Egy dologtól rettegtem igazán. Hogyan nézzek majd bele a mindentudó, okos szemébe, miközben tudom, hogy tudja, mi vár rá.

Őrült szerencsénk volt, túlvagyunk rajta,, de pokoli volt.

Az általad említett kérdezőről meg annyit, hogy ott a legkisebb baj a gyógyszer volt. A nagyobbik meg, hogy a lány pszichiátriai beteg.

Nem.

A lányaim tudják, mennyire fontos, hogy az első terhesség megmaradjon. (Volt egy védőnő aki mindig nagyon hamar terhes lett de 7 spontán vetélése volt. A fogantatás után mindig, rögtön fekvést parancsoltak neki. Ő azt javasolta, hogy az első gyerek fogantatása előtt -aki gyereket szeretne- még fogamzásgátlót se szedjen. Mikor a 8. baba végre megszületetett, az már igazán ajándék volt.)

Egy felelős kapcsolatban, lehetőleg házasságban -nem futó kalandokban- nem jöhet váratlanul egy áldott állapot. Tehát tudják, hogy ez az én álláspontom.

Kötöttem a gyermekeimmel egy egyezséget: Bár milyen nehéz helyzetbe is kerülnek, akkor is elmondják nekem, ha tudják hogy mi az álláspontom. Számíthatnak rá, hogy kiborulok, ideges leszek és lekiabálom a fejüket, de ha lehiggadok akkor nyilván, én leszek az aki a megélt tapasztalataimmal segíteni fogom őket, úgy ahogyan ezt a szüleim is tették.

Nem én szakítanám meg vele a kapcsolatot ha mégis abortuszra menne, hanem Ő. Ha nem is teljesen szakadna meg a kapcsolat, akkor is kerülne. Azért, mert eltitkolta előlem, vagy azért mert nem merne a szemembe nézni. Csak neki lenne rossz. Számomra inkább csak érthetetlen lenne, hogy miért távolodott el tőlem. A titkolózás távolságtartásra ösztönöz.

"22, "23, "24, "25, "28, "31

Olyan felháborodás van a szavaidban, mintha fizikailag bántalmaznának azok akik a magzatokért kiáltanak. Sajnálom ha fájdalmat okoznak a szavaink. Egyszerűen másként gondolkodunk erről. Nem kell egyetértened.

Én Isten igéjéhez igazítom az életem. A Biblia az ÉLET "játék" szabályait tartalmazza, amit ha követünk boldogabbá válhatunk, és nem utolsó sorban az Isten a barátunkká válik, tanít, vezet, és oltalmaz, mindig minden helyzetben.

A betegen született gyermekek láttán mi is könnyekre fakadunk. De abba kapaszkodunk "Isten MINDENT a mi javunkra szolgál" Amikor ilyen beteg gyermekeket vagy egyéb szenvedést látunk, azt nem nagyon tudjuk felfogni, de nem is látjuk -mert nem vagyunk olyan pozícióban- az ok-okozati összefüggéseket. A világ amiben élünk KÖNYÖRTLEN. Ha nem lennének benne szegények, betegek és nélkülözők, akkor nem maradna talán egy ember sem a földön akinek könyörület töltené el a szívét látva őket.

Ezért megértem azt akinek sír a szíve a testvére miatt aki intézetben él fogyatékossága miatt. Én például örömmel támogatom a szájjal lábbal festőket, mert megtalálták azt amiben ők is jók tudnak lenni. Talán volt egy olyan családtagjuk akinek a bíztatására kibontakozhattak abban amire csak nekik van képességük. Tehát düh és vitatkozás helyett ha szükség van segítünk a helyes út megtalálásában.

Szeretettel 1Léna

Kedves kérdező!

Olyan kérdést tettél fel, amire nem lehet csak igennel vagy nemmel válaszolni. Illetve lehet, de nem tudja megállni az ember, hogy tovább ne írjon. Én is így teszek.

Nyilván, hogy egy anya nem szakítja meg a kapcsolatot semmilyen esetben a gyerekével. Pont ezt a gondolatmenetet kell végigvezetnek számára is, példát mutatva számára.

Mert ha ő elveteti a gyerekét, mi az, ha nem a kapcsolat megszakításának a legdrasztikusabb módja? Mondd el neki, hogy mennyire szereted és mellette állsz, támogatni fogod a baba felnevelésében (nagyon sokan tudunk nektek adni babaholmikat, bármit, amire csak szükségetek van, nyugodtan írj privátban), és hidd el, meg fogja érteni, hogy az a fajta szeretet és türelem, amit tapasztal felőled, példaértékű, és a lelkiismerete szerint ő is ezt akarja majd tenni...

Tehát vállalni a kisbabát, hiszen ő már egy kis élet, s arra vár, hogy megismerje az anyukáját és a nagymamáját, akiket nagyon szeret!