Elvetetnéd a gyereked ha a párod nem akarná?

#39 vagyok: abortuszpárti vagyok, de az abortusz nem megoldás olyan helyzetben, mikor a nő szeretné, össze is jött, gondolom, nem egyedül csinálta, de a pasi nem akarja, ezért kedvesen megkéri a párját, hogy ugyan kedvesem, kapartasd már ki magad...

Vagy meg kell beszélni előre, ki hogy áll a gyerekkérdéshez, vagy így lehet járni. Ha eddig benne volt a dologban, de most a kapuban meggondolta magát, akkor repülnie kell, nálam tuti repülne a pasi.

#41, látod, én pont arról írtam, hogy ha megbeszéli az ember, akkor is könnyedén így járhat, hogy a nőnek fontosabb lesz a benne lévő embrió a párjánál, párkapcsolatánál...

Van valami ötleted, hogy férfiként ilyenkor mégis mit lehetne csinálni, azon túl, hogy minden pszichés ráhatásunkat elővesszük, hátha az anyai ösztönök mögött a mélyben még ott van az a nő is, akit társunknak választottunk?

#43, a társammal mi vagyunk az elsők egymásnak, ugyanis ez az ember életében a legfontosabb, 100%-ig szabad akaratból választott kapcsolat. És értelemszerűen egymást segítjük, és nem keresztbe teszünk egymásnak.

Úgyhogy bocs, de akinek egy embrió fontosabb, mint én és a kapcsolatunk, az nyilván nem a társam, ő ezt a párkapcsolatot szabad akaratából felmondta. Akkor le kell vonni a tanulságokat, és megkeresni azt, akivel viszont egymásnak tényleg a legfontosabbak vagyunk...

Nem tudom, kinek lenne jó elfogadni egy aszimmetrikus viszonyt a párkapcsolatban.

Ne haragudj, én elfogadom a gondolkodásmódod, és amit írsz, de nem hinném, hogy az lenne az általános, hogy nem a gyerekem a legfontosabb - akkor sem, ha még nem született meg az a gyerek.

Amit én írtam (visszaolvasható) az az, hogy a párom gyerekpárti egész addig, míg össze nem jön az a gyerek, akkor pánikolni kezd. Bocs, de abban az esetben ő az, aki bukta a dolgot, mert azért, hogy az ő úri kedvére tegyek és vígan kefélhessünk tovább meddőn még tíz évet, nem fogom megölni a gyereket. Nincs baj, ha valaki olyan kapcsolatot akar, gyerek nélkül, de akkor ne hitegessen és ne akkor borítsa az asztalt, mikor már kettő helyett eszek.

Más tészta, ha nem volt gyerek tervezve és a férfi még nem áll készen. Úgy más a színezet. Szerintem te erről az esetről beszélsz.

", de nem hinném, hogy az lenne az általános, hogy nem a gyerekem a legfontosabb - akkor sem, ha még nem született meg az a gyerek." - attól függ, hol, milyen csoportban nézed... ha kizárólag az un. "nyugati civilizációban", és azon belül is kizárólag a reproduktív korban lévő nők közt, akkor valszeg tényleg kisebbségi ez az álláspont. De akárhogy tágítod a kört, akár a férfiakat is nézed, akár az egész világot nézed, bizony, már a "a gyerekem a legfontosabb - akkor sem, ha még nem született meg az a gyerek." felfogás a kisebbségi. Ahogy akkor is, ha Magyarországon mennél vissza pár évtizedet. (és ez, a férfi szerepének megkérdőjeleződése meg egyértelműen összefügg azzal, hogy pont ez a közösség FOGY - amíg az összes többi növekszik... ugye Magyarországon is volt 200 ezer abortusz-és mellé 160 ezer szülés is... pár évtizede)

Szóval lehet ezt a meggyőződést követni, csak tudni kell, hogy ez egy halálra ítélt dolog... vagy mert kihal, vagy mert a szaporodó népességek kultúrája elsöpri pár évtizeden belül... szóval ja, pechem van, pont rossz helyen és rossz időben vagyok férfi, máshol, vagy itt 50 évvel ezelőtt vagy 50 év múlva már teljesen más lenne...)

A másikban igazad van, tényleg egy más eset, ha a férfi eredetileg akarta a gyerekvállalást, majd a terhesség bekövetkezte után gondolta meg magát, mint ha eleve szólt volna, hogy "most nem!". Csak épp ennek ennél a kérdésnél sincs semmi látszata, mert, hogy ez a Kérdező 16-os bejegyzésén tisztázódott, és semmiben sem változott tőle a vélemények hangvétele előtte, meg utána. Ahogy az ebben a kérdéscsoportban szereplő kérdéseknél is tök mindegy, hogy akár védekezés - tehát nyilván megbeszélt nem - sőt, akár a férfi általi védekezés mellett következett be a terhesség, attól még ugyanúgy a férfiellenes - magzatpárti vélemény megy.

Igen, elvetetném, nekem a társam fontosabb, mint egy meg nem született gyerek. Nem vállalnék be egy gyereket úgy, hogy az apja nem akarja. Senkit nem fogok kényszeríteni rá, hogy akarata ellenére szülő legyen, mert befolyással van az életére ha akarja ha nem. Nekem ez nem fér bele. Nem érzem igazságosnak, csak azért, mert én vagyok a nő, bennem növekedne a kicsi, és végülis mindig a nő hozza meg a végső döntést, miszerint megtartja vagy nem, a magzatot, mert a saját testéről van szó.

Az meg nem életszerű, hogy akkor ne szexeljen az ember. Elvégre a papoknak is annyira jól bevált a "szűzi " élet, azért van annyi gyerekmolesztálás. Viszont sajnos 100%-os biztos módszer még mindig nincs, szóval simán be is csúszhat egy terhesség. Itt most nem magamról beszélek, hanem általában. Én még nem voltam terhes, és ha minden igaz nem is leszek soha. Viszont ismerek pl olyan nőt, aki 3 különböző védekezés mellett is terhes lett (1. terhesség fogamzásgátló mellett jött össze, 2. spirál mellett, 3.óvszer használat mellett).

De, és ez fontos: ha addig azt mondta az adott úriember, hogy ő is akarja, terveztük a picit, aztán mikor kiderül hogy terhes vagyok mégis visszakozik, akkor ugyanazzal a lendülettel ő is távozik az életemből, mert hazudott és átvert.

#47, most szólj hozzá, hogy tényleg azt gondolom, hogy a szeretetnek kölcsönösnek kell lenni. És hát ja, nem csak rólam szól a kapcsolat... ahogy nem is csak a másikról. Igaz?

Gyereket tehát akkor vállalunk, ha mindketten gyereket akarunk, nem, amikor kárt okozna akármelyikünknek - teljesen furcsa megközelítés, mi?