Ha te nem szeretnél gyereket, megtartanád a férjed kedvéért?

Én alapvetően úgy állok ehhez a kérdéshez -hú ezen majd nagyon kiakadtok- hogy a gyerek szempontja számomra az utolsó, ezelőtt magasan a párom és kicsikét előrébb a saját szempontjaim. Ameddig embrió van addig nem gyerek van, szóval érzelmi része számomra nincs (de egyébként a páromat sem rázza meg az ab gondolata).

Ő nagyon szeretne gyereket, szereti és nagyon jól elvan a gyerekekkel. Én nagyon nem akartam soha -ezt ő tudta mindig is, mégis velem maradt. Még javában tanultam, amikor kimaradt a megvonásos vérzés (ugye tabletta) és kétségbe voltam esve, még a teszt előtt beszéltem vele erről. Ő azt mondta, ha elvetetem őt nem érdekli, mert neki én vagyok a fontos és ha lesz valaha gyerekünk akkor és úgy legyen, hogy én is akarom, mert gyerek nélkül tud élni, de nélkülem vagy velem úgy, hogy idegroncs vagyok és boldogtalan, úgy nem. Az, akinek minden vágya, hogy anya legyen sosem fogja megérteni min megy át a terhesség hallatán egy nő, aki nem akar

(Bocsi, folyt.)

...gyereket.

A lényeg, hogy amikor anno a párom így mellém állt, akkor éreztem először, hogy vele vállalnék gyereket, mert vele megéri, vele jó lehet. Azonban ha hepciázott volna, erőszakoskodik hatalmasat csalódtam volna benne. Egyébként nem voltam terhes. Számomra a partner ne potenciális gyerekcsináló legyen, hanem engem szeressen, és az alatt a szeretet alatt, ha mindketten úgy akarjuk legyen gyerek. De ne szeressen már jobban egy életképtelen szövethalmazt, mint engem....

Pontosan, ahogy mondod utolsó.

De azért, nem vagyok biztos benne, hogy minden kapcsolatban egyértelmű teljesen a másik fél álláspontja, és ez nem is feltétlenül róható fel nekik.

Én pl sosem gondoltam, hogy valaha érdekelni fog a gyerekvállalás gondolata, de igenis, a párunk megváltoztat, méghozzá a támogató hozzáállással... Vagyis esetemben ez így volt.

Mivel szeretem a férjem, igen.

És tudom azt, hogy a terhességgel a hormonok játszanak velem, emiatt "nem biztos, hogy beszámítható vagyok" (pl. pánik, félelmek a változásoktól stb.) bíznék az ő józan ítélőképességében is.

És hát szeretem... a MI szerelmünk gyümölcsét hordom... ha kétségbe is esnék eszembe nem jutna ezt megváltoztatni.

Nem az ő kedvéért tartanám meg hanem a mi kedvünkért.

Főleg ha anyagi gond nincs.Mondjuk erről nem szólt a kérdés.

Nálunk minden eldöntendő kérdés közös döntés.Megtudunk mindent beszélni.Talán ezért működik a kapcsolatunk már rég.

Nem,

De vélhetően teherbe sem esnék

Én mindenképpen megtartanám, mert nem tudnék lelkileg feldolgozni egy abortuszt.

Mielőtt bárki lepontozna: a kérdés az volt, ki mit csinálna a fenti szituban, én csak leírtam, én mit.