Elvetetnétek a babát, ha kiderül, hogy Down-szindrómás?

Az elején ha kiderül, mindenképp elvetetném.

De mondjuk ha csak a 18-20 hét körül, amikor már mozog? Nem tudom, nem is szeretném megtudni a választ.

Te még mindig kevered a szezont a fazonnal. Nem mindegy, hogy vak, süket esetleg mindkettő a gyerek, vagy down kóros. A downkórosok nagy része magatehetetlen egész életükbe, 50 évig pelenkázni, etetni kell és 24 órás felügyeletet igényel. Ezt hány vak vagy süket emberről tudod elmondani?

Jó pár vak ismerősöm van, aki lediplomázott, dolgozik, és családja, gyereke van.

Ezeket egy down kóros gyerek sosem fogja megélni.

Szerintem nagyon jó dolog, hogy az egyik legrosszabb fejlődési rendellenességet ma már lehet szűrni, és meg lehet akadályozni, hogy ilyen kiszolgáltatott helyzetbe kényszerítsünk egy gyereket, akinek nem volt választása. Mert az anyjának nem volt szíve elvetetni.

De ahhoz van szíve, hogy a férjét, esetleg a másik gyerekét lelkileg tönkre tegye, nyomorba taszítsa egy meg nem született gyerek miatt.

Hol van ebben a logika?

Nem tartanám meg.

16os, ki mondta neked, hogy minden Down-os boldog és elvan a kis világában? Nagynéném down szindrómás, nagyszüleim (tehát a szülei) nem élnek már, ránk van utalva, nem kedvel minket különösebben, ellenben egyfolytában panaszkodik, magában motyogva is csak szidalmaz mindent és mindenkit, hazudozik és lop is. Úgyhogy hagyjuk ezt a szeretetcsomag meg stb. hülyeséget, amit a média is közvetít, biztos erre is van példa, de messze nem minden esetben. Tehát saját családi példából okulva, 100%, hogy nem tartanám meg.

Nem tartanám meg, ez biztos. De remélem, sosem kell ilyen döntést hoznom. Képtelen lennék tönkretenni a saját életemet, a párom életét, és egy esetleges már élő gyerekünkét. Mert valljuk be, egy Down-szindrómás mellől az ember nem mehet el dolgozni, nem építhet karriert, vagy egy sima spontán hosszúhétvégi kirándulást sem ejthetnek meg családilag. És hiába mondják sokan, hogy milyen aranyos és kedves egy Down-szindrómás 3-4 éves, az a gyerek fel is fog nőni. Egy 45-50 éves férfit pedig nem lesz cuki és édes pelenkázni, vagy éppen lefogni, ha dührohama van. Mert az is benne van a pakliban, hogy aggresszív lesz, esetleg ön- és közveszélyes. Sajnos az ismerettségi körünkben két olyan család is van, ahol Down-szindrómás gyerek született.

Az egyik helyen a fiú már 19 éves, teljesen k.o. Nem tud magáról, nem beszél, csak artikulálatlanul ordít/hangot ad ki, enni sem képes egyedül. Anyuka totál leépült, régen egy gyönyörű és életvidám nő volt, most teljesen beszürkülve vegetál a fiával együtt a szüleinél. Ugyanis a férje elhagyta, amikor a gyerek még kicsi volt, egyszerűen nem bírta kezelni ezt az egészet. A másik helyen 4. gyereknek született a kicsi, de annyira problémás, hogy apuka a másik hárommal már különköltözött, jelenleg zajlik a válás.

Nem bírnám tönkretenni az életünket, ráadásul mi lesz, ha mi, szülők már nem leszünk?!