Létezik olyan, hogy 18. heti genetikai uh-n lánynak nézték a babót, de utána később kiderült, hogy fiú?

Ja mi vagyunk a rosszindulatúak, nem is te aki gyűlöli a saját babáját mert annak nem kuki van a lába között.

Valóban egy szemét emberek vagyunk, de még szerencse hogy te maga vagy a megtestesült jóság, és kedvesség.

Milyen segítséget vársz? Tudtad jól, hogy annyira erős benned a vágy fiú iránt hogy a lány érkezését nem tudnád feldolgozni? Igen? Akkor miért is vállaltál gyereket? Nem tudtad hogy 50-50% van rá hogy fiú vagy lány lesz? Józan paraszti ész, ami neked nem volt, most meg utólag majd a babád szívja meg. Egy baba akinek annyi lesz a bűne, hogy nem kuki van a lába között.

Most mond el megint hogy én vagyok a gonosz és a rosszindulatú, hajrá.

Persze, most még a végén oda lyukadunk ki hogy oda-vissza vagy a lányodért :) Kérdés is azért született, meg a "nem tudok neki örülni" is pont azt jelenti hogy úúúúgy szereted már most.

Ásd el magad.

Előszőr is, ne foglalkozz a sok rosszindulatú hozzászólással. Valószínűleg itt tudnak érvényesülni azzal, hogy másokat szaroznak. Könnyebb a lelkük, ha agresszíven, dühösen beszólhatnak. Mert ők olyan hibátlanok. Másokat bírálni, szarozni mindig könnyebb, mint magunkba nézni.

Másodszor pedig én megértelek. Én is így voltam, csak fordítva. Lányt szerettem volna, de kisfiam lett. A férjemnek előző kapcsolatából volt már két fia, és nagyon szeretett volna egy kis hercegnőt. Nagyon szerettem volna megajándékozni egy kislánnyal. Teljesen ráállítottam az agyam, hogy lányunk lesz. Úgy voltam vele, hogy nem is lehet másként. Aztán a 22. heti ultrahangon kiderült, hogy fiú. Nagyon el voltam keseredve. Napokig. Nagyon bántott, hogy nem tudok kislányt adni a szerelmemnek. Aztán néhány nap elteltével rájöttem, hogy ez a kisfiú engem választott anyukájának és akkor valami hirtelen megváltozott. Ahogy bevillant ez a gondolat, elkezdtek potyogni a könnyeim és olyan szeretetet kezdtem érezni a kisfiam iránt, hogy el sem tudom mondani. Legszívesebben magamhoz öleltem volna, megszeretgettem volna. Persze a férjem is nagyon örült. Soha egy szóval nem búslakodott, hogy születik egy 3. fia. Csak én túráztattam magam, annyira meg akartam felelni tudat alatt.

Úgyhogy ne bántsd magad! Én maximálisan biztos vagyok benne, hogy szereted ezt a kislányt, ő lesz az életed értelme, csak engedd el a tévhiteket amik benned vannak. A nők a terhesség alatt sok mindent éreznek. Utána is, amikor már megvan a baba. Olyanokat is, amiktől utána lelkiismeretfurdalásuk lesz. Nekem pl ma mesélte a barátnőm, aki 2 hete szült, hogy legszívesebben kiugrana az ablakon, mert a kislánya szinte végig ordítja a napot, és nem tud vele mit kezdeni. Már ő is sírt tehetetlenségében és elkezdte magát okolni, hogy nem tudja megoldani a gyerek problémáját, ezért ő szar anya. Aztán mondtam neki, hogy dehogy vagy szar. Ilyenek minden anyával előfordulnak. Ne aggódj! Írták már itt előttem, hogy programozd át az agyad. Valóban, kezdj el lányos anyukaként gondolkodni. Ne parázz, minden rendben lesz.

Le nem cserélném a kisfiamat. Imádom! Te is így leszel a kislányoddal.