Az anyai ösztönök előjönnek majd maguktól? Jó anya leszek?

Egy csomó minden amit leirsz (mit adsz rá, mit eszik...) olyan nőkben is felmerül akik tervezték a babát. A legtöbb dolgot majd akkor fogod kitapasztalni, megtanulni ha már ott a baba. Olvasni amúgy is hiába olvasol. A gyerekek nem úgy működnek ahogy a könyvek írják.

Viszonyulni meg teljesen máshogy fogsz hozzá mint máséhoz. Én is azóta tudom más gyerekekkel is kommunikálni, mióta itt a fiam

Én most várom az első babát. Mi terveztük és vártuk, hogy jöjjön, de hasonlóan voltam mindig is ettől függetlenül, mint te. Mindig is zárkózott voltam, introvertált a szelsőségesebb fajtából, nem csak a felnőttek között éreztem kínosan magam, de a gyerekek közelében is. Soha nem voltam talán pont emiatt babák közelében sem, még azt sem tudom, hogyan kell megfogni egy babát, vagy mit kell csinálni egy kisgyerekkel. Mindig tartottam a sok lépés távolságot, ha a rokonlátogatás vagy baráti összejövetel során ott volt egy baba vagy kisgyerek,úgy voltam vele, hogy majd a sajátomat fogom babusgatni és semmi közöm nincsen más gyerekéhez csak ahhoz, akit majd én hozok világra.

Azóta, hogy várandós vagyok igazából fel sem merült bennem, hogy baj lesz ez, nem félek ettől. Szerintem ez jönni fog majd magától és biztosan nagyon rövid időn belül az válik majd természetessé, hogy van egy gyermekem.

Biztos vagyok benne, hogy nálad is eljön majd az anyai ösztön, ha a kezedben tartod majd azt a pici babát.

Szia ! Nem terveztük a kislányom, becsúszott, de örültünk neki. Ugyanezek a gondolatok aggasztottak engem is, ráadásul én nem is vagyok kifejezetten gyerek rajongó. Életembe nem pelenkaztam , az egyetlen gyerek unokaöcsém volt de ő is inkább akkor volt többet velem , mikor már nagyobb lett. Babák között alig töltöttem időt.

Aztán megszületett a kislányom. Minden jött magától. Felismerem mikor sír mert éhes mikor mert fáradt vagy mikor mert fájdalma van. Tudom hogyan kell megnyugtatni, gyakorlatilag ösztönösen jön. Fürdetés, öltöztetès szintén. Persze van amikor ügyetlen vagyok pl rosszul kerül fel a pelus és kifolyik a tartalma , vagy rosszul tekertem rá az üveget, és a babára folyt a tejből és hasonlók. Mindenki benazik az elején mert akinek több a tapasztalata az is ritkán fogott pár órás csecsemőt a sajátját kivéve persze, de hidd el nagyon hamar bele jössz majd :)

Jönni fog minden. De pl.a youtuben rengeteg hasznos video van fent fürdetésről, babaápolásról stb..mi a férjemmel azokat néztük a terhesség alatt és után is.

Ne ijedj meg akkor sem, ha az első hónapokban nem érzed a kötődést, az anyai érzéseket. Ezek nem jönnek mindenkinél automatikusan. De ki fog alakulni. Nekem 8hònapos a kisfiam és mostanra érzem egyre jobban az anyai szeretetet úgy igazán. Már nem csak kajaforrás vagyok neki, kimutatja a ragaszkodását, lehet vele együtt nevetni stb..

Mi terveztük, mègsem tudtam.

Majd jön

Ami nem jön, azt megtanulod

Én ott álltam a kórházban, hogy hogy vegyem a gurulós kocsiból a gyereket, mert sír és senki nem mutatta meg.

Én meg sosem láttam élőben babát előtte😅

Egy része előjön, a maradékot meg meg lehet tanulni máshonnan. Nálam a "hogyan tartsam a gyereket" örök kérdés volt ugyanis rendszeresen előfordult velem, hogy egy barátnőm megpróbálta átadni a csecsemőjét és én azt sem tudtam hogy kéne fogni, aztán ott bénáztam vele, míg el nem kezdett sírni. De mikor a sajátom a kezembe kaptam, egyből tudtam, mit kell csinálni.

Példa másikra a fürdetés. Konkrétan az első fürdetés előtt gugliztam ki, hogy hogyan is kell csinálni, és jól meg is lepődtem rajta. :D Első néhány alkalommal bömbölt is a fiam, de utána abba is belejöttünk. :)