Hogyan tudnám megszeretni a gondolatot hogy lányom lesz és nem fiam?

Majd megszereted.

Én is hasonlóan voltam pár hétig, mikor kiderült, hogy fiú, holott egész életemben kislányt akartam.

Ma meg el se tudom képzelni, imádom.

Sok hasonló kérdést olvastam itt gyakorin, és a legtöbb válasz alapján azt tudom mondani, hogy a szülés után megszereted, és már nem lesz lényeges.

Beszélgess fiús anyukákkal.

Nekem lányom és fiam is van. Imádom mind a kettőt. A lányom apásabb, a fiam viszont anyás. És imádom hogy így kötődik hozzám. Lehet hogy most még nem érzed, de ez szépen kialakul majd köztetek.

Én kislányt szerettem volna elsőre, fiam lett. Kb 2 nap alatt átalakult a gondolatom és már vártam őt. Másodikra már nem akartam lányt, de lány lett. Ott már szinte azonnal váltottam gondolatban. Imádom a lányomat is, a fiamat is. Két teljesen ellentétes személyiség, mégis önmagukért szeretem az összes esetleges negatív tulajdonságaikkal együtt.

Túl lehet ezen lenni, hiszen a saját gyereked, nemtől függetlenül, a születés után főleg elfogultan szereted és elfogadod őt, mert a sajátod.

Én is így éreztem szülésig, teljesen kivoltam, az utolsó szálig kapaszkodtam hogy lehet mégis fiú, aztán mikor a 38 hetes uhn mondták hogy lány majdnem sírtam a csalódottságtól.

3 éves már, és eszem ágában nem lenne fiúra cserélni, nem is értem, örülök hogy lány lett.

Hat nokent jobb a lany

En is fiut akartam, kornyezetunkben tobb volt a kisfiu, meg hat az osztonok hogy fiut szulni, apuka kicsi hadonmasat stb. De a lanyok jobbak, egyutt csajoskodunk, szelidebb, lanyos cucokkal jatszik. A fiam ugral fut odacsap ordibal mert swat kommando meg minden. Nem szeretek vele kimenni setalni mert tiszta ideg vagyok, multkor is majdnem ketszer kinyirta magat ilyen ugralos szaltozos dologba.