Anyák akik fájdalom csillapítás nélkül szülték ELSŐ gyermeküket Milyen praktikákat hasznaltatok fel emellett? Labda ? Levendula olaj? Kellemes zene? Valami más?

Nekem a szülésznő nagyon nyomatta a labdát, de nekem őszintén szólva nem volt kényelmes. Nekem végig állva volt jó (hah, viszonyítás kérdése, ugye), a legvégén már a bordásfalon csimpaszkodva. Zene az csak idegesített volna, a férjemmel eleinte próbáltunk beszélgetni, de szerencsére idővel ő is inkább csak befogta és simogatta a hátam csendben :D Az olajok meg hasonlók fel sem merültek bennem, de magamat ismerve csak idegesítettek volna. Igazából nekem annyira volt csak szükségem, hogy hagyjanak békén a *csába és legyen ott a férjem mellettem. Ha tehettem volna, elbújok valami sötét sarokba, mint valami macska :D De hát kórházi körülmények között ez nem volt opció. Mondjuk félhomály sem volt, de akkor ez sem zavart vagy érdekelt.

A fájdalmat nem akartam csillapítani. Én meglovagoltam minden újabb hullámot, rákoncentráltam a fájdalomra, elképzeltem magam előtt hogy az mit jelent, mit csinál a testemben, így bekerültem egy olyan mentális állapotba, ami nyilván nem tompította a fájdalmat, cserébe segített hamar, könnyen és abszolút minden külső behatás nélkül világra hozni a kislányom (fél8-kor értem be a kórházba 3 perces fájásokkal, 2 órával később már a kezemben volt a baba).

kellemesen meleg zuhany a hasra

+ labda, ahol a Férjem a derekam masszírozta meg legyezett hidegvizes törülközővel, nagyon jól esett