"A terhesség nem betegség." Mikor mondjak ezt, és mit értenek ezalatt?

Túlreagálod. Most hiába írod h de te így úgy szarul vagy meg mit számít mi okozza. Nem betegség. Pont. Örülj hogy átélheted. Más az életét adná érte.

Amúgy ezt álltalában annak szokták mondani aki nincs rosszul de semmit nem hajlandó csinálni meg mindent elvár.

Amúgy ha már ettől kiakadsz ledz még bajod. Majd amikor már a gyerekre, rád mit anyára is beszólogatnak.

Én azokra szoktam mondani, amikor a terhes nő úgy csinál mintha valami rokkant lenne. Munkahelyen egy papír darabot nem tud megmozdítani, dolgozzon már mindenki helyette mert ő gyerMeket vár. Jajjj neki még arra sincs ereje hogy a nevét leírja a jelenlétibe.

Menjek már be helyette másnap mert ő rosszul van 1 napos terhesen (persze ezt előző este 10kor írja meg, vagy olvasom vagy nem).

Na de a többség inkább otthon fetreng, nem dolgozik terhesen. Kímélni kell magukat. Apjok eltartja őket.

Neki ülni kell a buszon. Lehet a másik szívbeteg, művégtagos, vagy akármi a terhes elsőbbséget élvez. Essen össze a másik mert ezt teherbe verték.

Nem tud mozogni mert terhes. Pl marketplacen rám ír hogy bevinném-e a városába a terméket (60 km mobdjuk, de volt már aki azt hitte pestre 130km felviszem )..ok, bevihetem x helyre. jaj az nem jó, hozd már házhoz. Igazán megtehetnéd ha már úgyis behozod. Terhes vaok, nem tudok mennnnni sehova.

Pofátlanok.

Én is így voltam a 14.hétig, non stop rosszul voltam, hányinger, hányás, szagundor, már annyira elegem volt belőle, hogy többször elsírtam magam, de nem vettem magamra ezt a kijelentést, te se tedd, nem kell ezzel foglalkozni, sokaknak a terhesség eleje a túlélésről szól, meg van, akinek végig megmaradnak a rosszullétek... De attól ez még egy állapot, hiszen állapotos vagy😅

Nekem volt pár jó hetem a második trimeszterben, utána jött a kegyetlen sav, már azt is hánytam, a felírt ludea sav csökkentő se szüntette meg teljesen, utána derék fájás és becsípődés, na meg mikor már minden mozdulat nehezedre esik a nagy pocaktól, de nem tart örökké és lesz egy kisbabád, ami minden szenvedést megér. ☺️

Nem rád céloztak szerintem.

Tehát itt nem arra gondolnak amikor valaki rosszul van , alig bír felkelni, hormonok, stb, hányinger,hányás. Mocskos egy dolog tud lenni. Én első terhességem alatt 14 hétig szenvedtem ettől. Plusz az extrém fáradékonyság.

Második terhességem annak ellenére ,hogy ott volt már a pici 2 éves lányom ,nagyon jól voltam. 6.heten volt nagyon rossz. Mert iszonyú fáradt voltam. De ennyi.

Amikor a szomszéd nő terhes volt,az anyósa azt mondta nekünk ,hogy nagyon terhes minden feladathoz. Tehát állítólag semmit nem csinált ,csak feküdt.Nem takarított ,mosogatott ,alapvető háztartási munkák is "terhesek"voltak számára. Egy egészséges nőről és terhessègről beszélünk ilyenkor. Érted ?

Amikor simán eltudnád látni a feladataid, de te mégis inkább egész nap fekszel a kanapén mert juj most senki ne noszogasson ,piszkáljon mert hát jaj én most terhes vagyok! Nem emelsz meg egy felmosó kannát mert te most terhes vagy.. Erre mondjak azt ,hogy terhes vagy ,nem beteg.

Nem arra amikor valaki egész álló nap rókázik és élni is nehéz számára... Vagy veszélyeztetett terhes ,és tényleg kb csak feküdni szabad..

Azt hiszem ezt most túl gondoltad.

Túl reagálod. Kicsit lazábban. Ez még csak a 10.hèt. 😉

Persze megértem ,érzékenyebb vagy ,a hormonok miatt. De ezt próbáld lazábban kezelni mert messze még a vége..... És aztán jön a feketeleves.

Teljesen felesleges ezen fennakadni. Lehetsz rosszul, de nem betegség miatt vagy rosszul, tehát tényleg nem vagy beteg, nem kell ezen pörögni. Ne betegségként éld meg, hanem egy átmeneti állapotként, amin túl kell lenni. Nekem az mindig segített.

Én sokat használom ezt a mondatot. Az elején én is sokat hánytam, aztán jött a gyomorégés, iszonyatos derékfájás, térdfájás, vergődés, valami kellemetlenség mindig van, amitől sírni tudna az ember. És akkor még jön az ismerősi körben a "jaaaaj már biztos nagyon nehéz" sajnálkozó tekintet és rosszul vagyok tőle. Némileg korlátokkal ugyan, de 41. hétben is ugyanúgy élem az életem. Már marha nehéz, de nem vagyok beteg, ez tény.

Csak most látom át igazán én mennyire szerencsés vagyok. Mindennap járok ctg-re, az ambulancián olyan eseteket látok, amitől konkrétan elsírom magam szinte. Ikerterhesek, akik könyörögnek a sorsnak még egy-két hétért. Toxémiások, koraterhes görcsölő, vérző kismamák, akik sírva jönnek ki a vizsgálóból, 27 hetes beindult szülés és még sorolhatnám. Mostmár a kezdeti 7 hányós hetem eltörpül, azon meg eszembe sem jut panaszkodni, hogy fáj a derekam. Fáj. De lesz egy babám hamarosan és szerencsés vagyok, hogy végig hordtam a várandósságomat egészségesen, tisztességesen. Próbálj a végcélra koncentrálni, ne a nehézségeket nézni, mégha ez most lehetetlennek is tűnik. :)