Lehet hogy ő is autista lesz?

"Sokat jártam utánna"

Hát ezt ez a kérdés alapján elég nehéz elhinni...

Az első gyereked nem autista, a második igen. Ebből elég egyszerű kikövetkeztetni, hogy kb. 50-50% az esély, a 3. vagy az lesz, vagy nem.

Az orvost meg hiába kérdezed, ő ORVOS és nem jósnő... Az autizmust nem lehet szűrni és kb. teljesen ismeretlenek még az okai is, szóval ezt senki nem fogja neked megmondani előre.

A tapasztalatokkal meg megint nem mégy sokra, mert annak, hogy másnak az lett, vagy nem lett - nincs semmi kihatása a te terhességedre értelemszerűen...

Nagy valószínűséggel ő is autista lesz. Persze ez nem 100%.

Nekem is van egy autista gyerekem. Mikor terveztük a kistesóját megkérdeztem a gyógypedagógust, hogy mi a tapasztalata. Azt mondta látott már ilyet is meg olyat is. De általában több gyerek is érintett szokott lenni. Sokkal ritkább,amikor csak az egyik.

Szia! Sajnos én is érintett vagyok ebben a dilemmaban.

Nyilván ha utána olvastál láthattad, hogy csak statisztikák vannak, egyénileg csak kockazatokat tudnak becsülni. Úgy tudom jelenleg ha egy gyerek érintett, akkor 3-10 % esélyt adnak ra, tehát nagy eséllyel nem lesz auti a gyereked! (Atlagosan az új diagnosztikai kriteriak szerint 1% az előfordulás ehhez képest 10x es a kockazatnovekeded.)

És akkor mi van, ha autista lesz ? Nem vagyunk értelmi fogyatékosok. Sőt. A munkahelyemen is én vagyok az egyik legtöbbet érő ember, iskolában pedig a legjobb tanulók közt voltam. Nem értem

mi ez az undorító lenézés az irányunkba.

#6-os:

Nekünk az volt a megvilágododás pillanata, hogy 2 évesen rajongott a betűkért és a számokért, és nem csak mantrázta az abc dalt, hanem minden betűt random módon is felismert. Ekkor merült fel a férjemben, hogy lehet, hogy aspi, az sokmindent megmagyarázna. Röhögtem rajta, hogy az nem lehet, hiszen bújós, szemembe néz. Aztán rátaláltam az auti.hu oldalra, és ami ott fel van sorolva a kezdetekről, az kb minden stimmelt. Csecsemőként nem tartotta a fejét, megkésett mozgásfejlődés, Dévény torna, 10 hósan még napi 20-25x szopott, mert öklendezett bármitől, amivel hozzátápláltuk volna (evészavar). Egyedül játszott a szobában, a mozgáskoordinációja katasztrófa, rossz volt nézni, ahogy fut, a feje mindig tiszta púp volt, mert eséskor nem tompított kézzel (testképzavar). Nem volt semmi kis tárgya, amihez ragaszkodott, aztán bejött a helikopter őrület, így pl nem volt feltűnő, hogy "pörget". Játékokat kiborogatta, dobálta (ugye mert tetős dobozokban voltak, és számára csak az létezik, amit lát, azóta nincsenek tetők). Éjszaka vigasztalhatatlan sírás. Aztán dühkitörések, önsértés, de mivel ekkor született a tesó, ezt testvér féltékenységnek gondoltuk. Évszakváltáskor kiborul a ruházati változásoktól. Mikor rájöttünk, hogy mi a helyzet (habár szakmabeliek vagyunk, de ez kb végig fel sem merült, csak utólag állt össze a sok "tünet" egy teljes képpé), akkor kb egy hét alatt teljesen átáltunk autista akadálymentesítési szemléletre. Éjjel nappal olvastam, kinek mi jött be, megnezettük auti spec gyógypedagógussal. Nagyon gyorsan kialakult a saját eszköztárunk, és kb fél év alatt újra kiegyensúlyozott, boldog kisgyerek lett,elmúltak a dührohamok, mi pedig megértettük, hogy neki mi miért nehéz, és igyekszünk elkerülni ezeket a helyzeteket. Pl télen nyáron 1 szett ruhát hord, hát abból legyártottam 5 db-ot, így nyugodt, hogy mindig ugyanaz lehet rajta. Elfogadjuk, hogy centivel kell darabolni a sültkrumplit, mert csak a mérnöki pontossággal egyformákat eszi meg,illetve az oviban is támogatják mindenben, ha az udvaron úgy akar szaladgálni, hogy húzza az összes cuccát, akkor úgy fog, mert számára ez megnyugtató. Nyilván neurotipikus gyereknek nem engednék. Ha kell, átviszik a tesóhoz a másik csoportba, vagy kiviszik külön szobába, ha kis csendre van szüksége. Mi is támogatjuk abban, hogy kiegyensúlyozott legyen, szemrebbenés nélkül húzok akár minden nap ágyneműt, vagy öltöztetem egy nap 5x.

Kedves 7#-es. Szerintem nincs semmi undorító lenézés abban, ha valaki aggódik, hogy nem tipikus gyereke lesz. Mi a genetikain már tudtuk, hogy valami nem ok, de ennek tudatában vállaltuk, imádjuk, nem cserélnénk el. De azt azért te is beláthatod, hogy egy tipikus gyerekhez képest van extra feladat egy nem tipikus gyerekkel, már feltéve, hogy a legjobbat akarjuk neki. És nyilván azt akarjuk. Nagyon remélem, hogy ő is boldog felnőtt lesz, mint te, és nem nehezíti meg nagyon az életét, hogy ő kicsit más, mi mindent megteszünk, hogy ez így legyen, de a társadalom sajnos nehezen kezd bármit a különutasokkal. És azért valljuk be, nekem is könnyebbség, hogy a három gyerekemből egy érintett, mert így rá jó sok energiát tudunk pluszban fordítani úgy, a másik kettő se érezze, hogy neki kevesebb jut.