Hogyan engedtétek el a várandósságotokat, a kisbabátokat ,és készültetek a pocakon kívüli anyaságra?

Nekem a várandósság vége igazán terhes lett, fizikai értelemben a keresztcsontom fájt borzasztóan állandóan és nem aludtam már akkor sem szinte semmit (imádtam a jó tanácsokat, hogy pihenjem ki magam amíg tudom).

Lelki értelemben az utolsó időszak engem teljesen kikészített, de biztosan rátett egy lapáttal a kialvatlanság is. Állandóan az volt bennem, hogy gyakorlatilag bármelyik pillanatban megváltozhat a teljes életünk és teljesen ki voltam, hogy nem tudni, hogy 2 óra múlva indul be a szülés, vagy 2 hét múlva. Aztán vészesen közeledtünk a 40. héthez (nálunk akkor adnak indításra időpontot), ekkor meg ettől estem kétségbe. Hirtelen olyan valóságossá válik minden ott a végén. Én egyébként is túlontúlagyalós vagyok, meg érzékeny is. Szerintem korábban beütött nálam a babyblues... Az indítás előtt 2 nappal már mindennap zokogtam, hogy nem akarom, hogy indítsák és totál be vagyok sz*rva a jövőnktől. Amikor a férjem bevitt a kórházba és ott hagyott, sírtam. A nővér, aki a helyemre kísért hót hülyének nézett. A szülés gáz volt, a kórházi tartózkodás méggázabb, de az az érzelmi sok, túrcsoldult lelkiállapot, feszültség, düh, fáradtság és minden egyéb katyvasz érzés ami a gyermekágy alatt bennem dúlt... hát arra nem lehet felkészülni. Minden áldott nap csak úgy zokogtam, de szószerint és nem tudtam megfogalmazni, hogy mi bajom van. Nekem óriási sokk volt ez és azóta is hatalmas önismereti tréning a közös életünk. A kislányom mégcsak 10 hónapos, de azt kell mondjam a női test és elme egyszerűen csodálatos! Én akkor azt hittem ebbe belehalok, én ilyen fáradtan, ilyen idegrendszerrel nem tudok élni, kész, ennyi. De idővel annyira elhomályosodott ez a kezdeti nehéz időszak, hogy csak pislogok, hogy már olyan gondolataim is vannak, hogy esetleg mégegyszer végigcsinálnám. A férjem is csak pislog. :D

Mellesleg várandósan picsogtam egy zsepi reklámon is. Miiiindenen meghatódtam. Jelentem ez a mai napig megvan. Ultra gáz! :)

#7, ezt annyira jó volt olvasni. :)

Mennyi idős a gyereked? Neked nem volt szülés utáni depressziód?