Szülés előtti utolsó napokban ti is antiszociálisak lettetek?

Nem értem miért kell lepontozni azokat, akik úgy érzik, hogy terhet jelent ebben az időszakban a közösségi élet, a család, a barátok és csak a saját kis életükre es a kisbabájukra akar/bír csak koncentrálni.

Tudod, én is így vagyok vele.

Egyrészt sokkal érzékenyebb vagyok és mindenen megbántódom, illetve egyszerűen idegesít mindenki. Nem tehetek róla,de kerülöm őket.

És igen, a sajat családom, a párom családja, a barátaim, ismerősök. Nagyon nehéz magamban helyre tenni, hogy nincs mögötte rossz szándék, de van, ahol igenis szándékos szúrkálódás van.

Idegesített az, hogy folyton kérdezik hogy vagyok, hogy jajj de kicsi még a hasad, jajj de nagy a hasad. Jajj biztos ikrek (a sokadik ultrahang után hogy az istenbe lennének már ikrek) aztan a sok kéretlen tanács: " Majd megtudod" meg a "Ha egy tanácsot elfogadsz, akkor..." kezdetű mondatok.

A sok jó akaró, akik még ki sem jött a gyerek de már azon pörögnek hogy sokat akarnak majd vele lenni, babusgatni. Hát gondolom magamban ilyenkor, hogy a hátam közepére sem kívánom a sok rokont, aki majd beállít és elvárja, hogy ezért legyünk hálásak, szolgáljuk ki és elmondhassa a kéretlen tanácsait. Kijelentettem, hogy se a korházba se ide ne jöjjön senki az elején, amikor még az a kis picike kis élet épp hogy kibújt, ismerkedünk, azt sem tudom merre vagyok arccal előre, félünk az ismeretlentől, az újtól és igyekszünk erőnkön felül helyt allni friss anyukaként, feleségként, közben még regenerálódunk.

Szóval nem vagy egyedül ezzel es igenis nyugodtan mondj nemet, vonulj el és alakitsd úgy, ahogy az neked/nektek jól esik. Ha valaki ezt nem érti meg, annak semmi keresnivalója az életedben.

Teljesen így érzek 14.es.

#7es voltam.

Én is befordultam a végére és hogy is mondjam. Tojtam magasról mindenki más bajára, teljesen befelé fordultam. Szerintem nagyon jó dolog volt, hogy ezt megengedtem magamnak, tudtam önző lenni és azt mondani, hogy most az egyszer csak az számít, hogy nekem jó legyen. Azóta sem volt erre lehetőségem és gyerek mellett erre nagyon sokáig nem is lesz még.

Egyébként ha mélyen belegondolsz, az állatvilágban is egyfajta előjele a szülésnek, hogy a mama elvonul, elbújik, nyugalmas helyet keres, ahol világra hozhatja a kicsinyét, stb. Semmi természetellenes nincs abban, hogy mi is így érzünk.

Nekem már mindenből elegem van.😅

38+6..

Kitartást!🥰

Én a végén kaptam a millió megkeresést, hogy "Egyben vagy még?" Erre nem tudtam már normálisan válaszolni. Meg a "Majd ha megszületik x meglátod, hogy..." tanácsokat. Ettől menekültem már és a férjemnek adtam át, hogy rázza le a rokonokat. Odáig jutottam, hogy a szülés időpontját se mondtuk el, mert nem akartam pár órás baba mellett telefonálgatni. Aznap este szóltunk mindenkinek.

Később az első hetekben a közeli rokonok akkor akartak jönni, amikor nekik jó, nem számított, hogy hogy vagyok. Emiatt nem fogadtunk senkit hetekig.