Csak nekem ennyire nehéz a terhesség?

Beállok a "nem szerettem terhes lenni" csapatba.

A 6. héttől leakartak szakadni a melleim, annyira fájtak, még a pizsama érintése is fájt.

Plusz annyit aludtam, mint valami medve, folyamatos hányinger, émelygés volt napközben.

A 8. héttől elkezdtem naponta 5-6 alkalommal minden szagtól, a szagok gondolatától is hányni, egészen a 29. hétig.

Onnantól hasmenésem lett hetekig :D

Majd az utolsó hónapban a kisfiam úgy bepakolta a lábát a bordáim közé, hogy egyik reggel képtelen voltam megmozdulni a fájdalomtól. 6 órán keresztül feküdtem az ágyban zokogva, még a 3 méterre lévő telefonomért sem tudtam átnyúlni.

Arról nem is beszélve, hogy 2 hónapig voltam megfázva.

Elso trimeszterben fogytam 5 kilot, tobbet hanytam mint amennyit ettem. A mellem ugy fajt, sirni tudtam volna. Most 24 hetes vagyok, a masodik trimeszterbol van meg boven, most az alvassal van problemam. Altalaban 4-5 oranal nem tudok tobbet aludni, viszont ha sikerul 7-8 orat (kb heti 2x), akkor egesz nap kotyagos vagyok. A baba egyre tobbet ficankol, nem kellemes amikor rugkapal, van amikor egeszen faj.

Messze vagyok meg a vegeig, de neha mar raszolok a kislanyomra, hogy lehetne nagyobb es kibujhatna vegre.

Én terhes vagyok(36. hét) és utálom már nagyon ☹️

A kezdetek óta sírógörcseim vannak.

Emellé jön még:

-migrén

-izom/térd/könyök fájdalom

-nyugtalan láb szindróma

-álmatlanság

-akné inverza

-étvágytalanság

-libidó csökkenés

-hányinger

-hirtelen düh

-folyamatos szomorúság

Ami furcsa, hogy az első terhességem pont az ellenkezője volt. Röhögtem, ha kellett ha nem és a hányáson kívül semmi bajom nem volt.