Valószínűleg Down-szindrómás a magzatom. Én elvetetném, de tartok attól, hogy a környezetem megszólna érte. Mit tegyek?

Mi az, hogy valószínűleg?

Nekem 1:35 down szindrómára jött ki, ennek ellenére egészséges.

Még ne add fel, reménykedj, hogy egészséges.

Milyen vizsgálat állapította meg? Most várod a magzatvíz eredményét?

Kérdező: a hivatásod ne akadályozzon a döntésedben, hanem segítsen. Neked nem azzal kell a Down-szindrómás gyerekek szemébe nézni, hogy "ha az én fiam lennél, nem élnél", hanem azzal, hogy büszke vagy arra a munkára, amit értük végzel, de az életed, a magán életed ettől teljesen különbözik... Más tészta, hogy hivatásként mit választasz, és mi választasz anyaként/nőként. Én tanárnő vagyok, de nincs gyermekem: most akkor rám is lehet mondani, hogy tanárként vagy tíz gyerekem kéne legyen, kész kis osztály otthon? Jó, tudom, nem ugyanaz a kettő, de ilyen logikán alapszik valahol a te kommented is.

Én (csak én, személy szerint) nem lennék képes megtartani a babát, pedig van a családomban szellemi fogyatékos, akire családilag közösen vigyázunk. Pont ezért tudom, hogy micsoda életminőség változást jelentene a felvállalása. Nemcsak az én évtizedek óta szövögetett terveim esnének kútba, hanem ráadásul kitenném a gyereket ENNEK a világnak. Mert bár vannak olyan helyek, mint a te munkahelyed valószínűleg, ahol törődnek velük, de a vilkágban csupa negatív dolgot fog tapasztalni, bántást, elutasítsát, megkülönböztetést, és vele együtt én is, mint az anyja... erre nem lennék képes lelkileg, sem pedig azt nem tudnám végignézni, hogy ő min megy keresztül.

Arról nem is beszélve, hogy életem végéig rám lesz szorulva, de nem lehetek benne biztos, hogy nélkülem boldsogul-e, lesz-e, aki vigyáz rá, és úgy bánik vele, ahogy kell... Nagy kihívás, és lehet, hogy gyenge jellemnek fogtok tartani, de erre sem képes, sem hajlandó nem lennék. A környezetemnek is ezt mondanám, ha beleszólnának. HA beleszólnának, és egyáltalán tudnának róla.

Ez az én álláspontom, nem meggyőzési szándékból írtam egyébként.

Nekem van esélyem arra,hogy Down-szindrómás lesz a babám,és ha kiderül,hogy beteg nem tartom meg! Első terhességemnél is elmentem a vizsgálatokra,szerencsére minden rendben volt!

Két down-kóros nagynénémet neveljük! Iszonyatosan nehéz velük,az egyikük ráadásul agresszív is!(Nem tudnak beszélni,írni,olvasni) Nem túlzok ha azt mondom,hogy megkeserítették a mamám ,az anyukám (mert az ő testvérük),mi és még a kisfiam életét is! Nem is csak a szülőknek lesz nehéz,hanem ha ők nem lesznek és a családtagok lelkiismeretesen nevelik őket nem adják intézetbe akkor még az unokák életét is nagyban befolyásolják! Persze van olyan down-kóros is akivel semmi gond,aranyos mosolygós!