Hogyan dolgoztatok fel az elhalt terhesseget?

Tudom nem tul szép,de neki igy jobb,és nem véletlenül távozott,ha megmarad lehet nagyon beteg lett volna.

Szia! Megértem min mész keresztül most, nekem a 11.héten halt el a terhességem, az lett volna az első baba...Én az elején alig bírtam beletörődni, meg állandóan úgy voltam, hogy miért velem történik, amíg elmentem egy ilyen term.gyógyászhoz(?), aki szerintem lelkileg átbillentett, és a gondolkodásom is megváltoztatta..Most már hálát adok a JóIstennek, hogy így alakult, és nem engedte, hogy kihordjak egy beteg kisbabát, ami a picinek lett volna még nagyobb szenvedés...vagy esetleg akkor vezsítsem el, amikor már sokkal nagyobb lett volna. De tudod, én mindig azt mondom, hog azoknál a nőknél, akiknek van már egy gyermekük, ott biztasson az, hogy neked van esélyed még egészséges kisbabát szülni, hiszen egyszer már megtörtént! ott van neked ő, aki nem pótolja a mostani picit, de tudod, hogy már egyszer sikerült egészséges kisbabát szülnöd, lesz neked még bőven lehetőséged rá! De tudod, nekem ez volt az első terhességem...most, hogy újra kisbabát várok, minden percem egy aggódás, az első három hónapot végig bőgtem, ha csak egy picit is fájt a hasam...Nagyon féltem...most 25 hétnél vagyok, és annyit imádkozom, hogy minden rendben legyen a picivel!!! Hidd el, tudom min mész keresztükl, nekem több, mint egy év alatt sikerült túl lennem rajt, habár magamnak mondogatttam már 3 hónap után, hogy oké, ne beszéljünk róla többet, én túl vagyok rajt..de ez volt a baj..mondd ki magadból ami bánt, előbb túl leszel rajt!!!!Amíg nem próbálod meg pozitívan nézni a dolgokat, addig nem tudsz túllenni rajt..nekem sem ment az elején..és mielőtt újabb kicsivel próbálkoznátok, a saját megnyugtatásodra, menj el kivizsgálásokra, szedj sok vitamint...én úgy vállaltam a mostani kisbabát, hogy oké, most megteszek mindent, hogy sikerüljön, és ha ezek után is bármi történik, a lelkiismeretem nyugodt, mert megtettem mindent!! Méregtelenítés, vitaminok, genetikus doki,k havonta nőgyógyász, meg a term.gyógyászom(?), aki átsegített az egészen.. Reméelm neked is sikerül feldolgozni az egészet, és hamarosan azt írod, hogy nálatok is minden rendben!!!!

Sajnos ismerösömnek a 21-22 hét közben halt el a magzata. Annyira sajnáltam szegénykém, első gyermekük lett volna, de sajnos a komplikációk benne voltak a pakliban, mert 42 évesen vállalták. Ez kb 5-6 éve volt, azóta nem is esett újra teherbe, nem sikerült nekik, most meg már nem is lehet. Sokszor emlegeti, ha akkor minden rendben lett volna, akkor már milyen szép nagy fia lett volna :(

Én nem tudom földolgozni és nincs olyan nap hogy ne gondolnék az én kis angyalkáimra,borzasztóan tudnak hiányozni és állandóan arra gondolok mi lenne ha itt lennének most velem.Soha nem felejtem el a napot amikor meg kellett volna születniük és azt sem amikor itt hagytak.Az első babám már 20 éve az ötödik pedig 2 hónapja hagyott itt.Engem az sem tud igazán vigasztalni hogy azért van 3 élő gyerköcöm is mert amikor őket nézem akkor is az jár a fejemben hogy a kis angyalkáim is ilyen szépek és aranyosak lennének,hogy vajon mennyire hasonlítanának egymásra...stb Tudom hogy én nem vagyok jó példa és örülök neki hogy mások föl tudják dolgozni sajnos én nem,de talán tudat alatt nem is akarom.

Gondolj arra hogy minden okkal történik. Neki sajnos menni kellett valamiért lehet hogy beteg lett volna. Elfelejteni soha nem fogod de el kell engedned. Gondolj a kislányodra neked most ő a legfőbb támaszod a legnagyobb kincsed. Ki tudja egyszer talán még a karodban tarthatsz egy kis angyalkát. Csak soha ne add fel. Én 11 hetes voltam mikor átestem ezen. Nagyon nehéz volt de túléltem és most 29 hetes kismama ként írok neked.