A tehességem alatt nincs egy nyugodt percem sem. Állandóan aggódok, minden vizsgálat elött szorongok. Más is van így vele?

Szia.

Pontosan átérzem amit írtál. Az első perctől kezdve így voltam vele én is. Jól van-e, jó-e az eredmény, miért nem mozog annyit mint tegnap...?

Talán a 20hetes ultrahang volt a fordulópont, ahol megtudtam a nemét és minden eredmény tökéletes volt és nagyon kedvesen megnyugtatott az orvos és mindent alaposan elmagyarázott.

Te mennyi idős terhes vagy?

Tudom, könnyű ezt mondani, de ne aggódj, mert a terhesség tényleg gyönyörű dolog és ha pozitívan állsz hozzá, szuper napokat élhetsz át.

Kellemes babavárást!

Én is együttérzek veled. :)

Minden vizsgálat előtt úgy indultam az orvoshoz, hogy vajon mindent rendben talál-e, ugye most is fogom látni, hogy dobog a kicsi szíve, és később: ugye fogom látni, ahogy ficánkol.

Most már érzem is a ficánkolását (22 hetes vagyok). Ez nagyon megnyugtató dolog.

És csatlakozom az előttem szólókhoz: a babavárás gyönyörű dolog! Éljük meg örömmel, mert nem is tart túl sokáig.

Az egyik barátnőm, amikor kiderült, hogy babát vár, megkérdezte a másik barátnőmet, hogy "Meddig aggódjak?" Mármint azt értette ez alatt, hogy meddig kell veszélyekre számítani. Erre a másik barátnőm azt válaszolta, tudva, hogy az aggódás semmin nem változtat - sem poziítív sem negatív irányban, legföljebb rossz lehet, mivel a babánk érzi - szóval azt válaszolta, hogy: "Életed végéig!" :) Persze mosolygott hozzá. Ebből megértette a babavárós barátnőm, hogy fölös aggódnia. Így akár az egész életet is végigaggódhatja, de nincs semmi értelme.

Örülj ennek az időszaknak te is, mert szerintem óriási ajándék! :)

22 hetes kismami és a pocaklakója :)

Én végig aggódtam a várandóságot. 12. hétig: elvetélek, 16. hét: AFP eredmény-down kor, toxoplazma, koraszülés, szülés alatti bajok, stb....

Megszületett a pici fiam a 40. hétre 3600 gr, természetes úton. Most 3 hónapos. Csak mostmár a neurológiát is megjártuk, mert elképesztően sírós, hisztériázik mindig, mindenen. Nem tudom, hogy a várandóság alatti stressz vagy genetika. Valószínűleg mindkettő. Szóval valóban nem érdemes nagyon aggódni, mert a babánk bánja:(