Elhagynátok a párotokat, ha megtudnátok, hogy a terhességetek alatt megcsal?

Hát ez nagyon jó kérdés. De most azt mondom, hogy biztos kitenném a szűrét, vagy otthagynám. Aztán ha olyan helyzetbe kerülnék, hát nem tudom, hogy mit mondanék. De szerintem ezt a dolgot nem lehet elintézni egy bocsánatkéréssel, és egy "megbántam-mal". Ha terhesen nem tisztel annyira, hogy ne csaljon meg, akkor az a kapcsolat nem működik. Lehet, hogy már előtte is megcsalt, csak nem derült ki, meg ha már 1szer megtette, akkor megteszi mégegyszer. Én otthagynám, vagy kiraknám, aztán ha tényleg megbánta (csak egyszeri alkalomról van szó), akkor bizonyítson. Udvaroljon, "nyalizzon" és bizonyítsa be, hogy szeret.

Azzal nem értek egyet, hogy miatta cipelek egyre több kilót, mert egy babához két ember kell. Ha már megtartottuk, akkor ahhoz én is kellek, kettőnk döntése kell, hogy legyen egy gyerekvállalás. Nem neki szülöm, nem is magamnak, hanem kettőnknek.

Szerintem akkor lehetne igazabol megmondani a valaszt ha bent lennenk a szituba.

Hiszen lehet hogy amugy egy jo ferj, jol keres, varja a babat...stb. csak egy kicsit megorult! De eszhez ter es megbanja amit tett.

Tudod emberek vagyunk es hibazunk. Tudom hogy nem ennyire egyszeru a dolog, viszont azt is tudom, hogy iszonyat nehez egy gyereket egyedul varni, es nevelni, rendezni, egyedul helytalli. Egyedul megoldani mindig mindent ami elvileg ketto emberes feladat.

Szoval nehez megvalaszolni a dolgot.

Akkor amikor nem vagy ott abban a szituban, hanem csak ugy belegondolsz a dologba sokszor mast mondasz, mint amikor bekovetkezik a dolog. Ez mindennel igy van az eletben, nem csak ezzel a kerdessel kapcsolatban.

Es mindenkinek mas az elete, a felfogasa, az ereje, az anyagi biztonsaga, a segitsege...stb.

Te mit csinalnal?

Mi közösen akartuk a babát, tele voltunk tervekkel, megcsináltuk, kihordtam, megszültem. 5 nap után hazamentünk a kórházból és apuci még 5 napig volt velünk. Aztán eltünk pár hónapra. Semmi életjelet nem adott magáról. !!!!

Aztán előkerült, hogy kezdjük újra!?

Megkérdeztem tőle, hogy mit?????

Ugyanis azt az ideget, amit addig lenyeltem, hogy a lányomnak semmi baja ne legyen még Ő ki tudja kinél, hol van nem kivánom senkinek.

A lányom már 14 hónapos és apuka csak 4-szer látta.

Ennyit a szépen megálmodott tervekről!!

Ja nem vagyok elkeseredve, mert már 37 éves vagyok az első kislányommal, mindenem megvan ami kell.

Szia,

Természetesen azonnal elhagynám.Felőlem könyöröghetne.Sajna volt olyan kapcsolatom ahol a legjobb barátnőmmel töltött pár "szép" napot a barátom.Persze lebuktak.Rövid úton lezártam.Hiába jöttek,hogy.....bla..bla...Soha!Ezt nem lehet megbocsájtani.Mind a két félnek el kell döntenie,hogy vagy szeretem a másikat és vele vagyok,vagy nem.Számomra nincs átmenet.Az pedig,hogy babát várok inkább még erősebbé tesz.Érezze,hogy mennyire fontos nekem.Ha ezt nem látja akkor hiába és később is hiába lesz.A gyerekeket persze nem tiltanám,de köztünk nem lenne soha többé semmi.

Üdv.25 hetes km.

Előző vagyok.

22:23-nak üzenem,hogy erről van szó.Inkább egyedül csinálja,mert nem látja Ő sem értelmét egy ilyen kapcsolatnak.Na ezért nem tudok megbocsájtó lenni.Nagyon sajnálom,hogy így alakult...:-( Gratulálok a picidhez és az egyéniségedhez!Sok ilyen talpraesett nőre lenne szükség!Minden elismerésem a tiéd!

Fel a fejjel,majd eljön az "igazi".Addig is pedig ne engedd,hogy eltiporjanak.Legyél mindig büszke és erős!!