Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Kezdőoldal » Gyerekvállalás, nevelés » Terhesség » Mi az a normális segítség,...

Mi az a normális segítség, amit egy terhes elvárhat a családtól? Bővebben lent.

Figyelt kérdés
A lényeg: elég kicsi a család, szülők már nem élnek, nekem van egy húgom, meg egy nagymamám, a férjemnek egy nagybátyja. Nagyon szoros a kapcsolatunk. Én úgy gondoltam, hogyha a húgom lenne terhes, akkor én sokat segítenék neki (takarítani, vásárolni ilyenek), megvennék egy-két dolgot helyette (kád vagy ágy, ruhák). A húgom viszont szinte semmit nem segített, mikor átjött a barátjával (ő festett), leült a gép elé, én meg pörögtem. 2db bodyt tudott venni a kislányunknak. Mindezt azután, hogy kijelentette, hogy nem nekem lesz gyerekem, hanem nekünk! Mivel lemaradásban voltunk, közölte, hogy húzzak bele a kisruhák mosás, vasalásába, mert nem akarja, hogy, ha előbb jön a baba, akkor neki kelljen megcsinlni! Egy közös barátnőnk, amíg nem volt kész a babaszoba, azt mondta, hogy nem baj, ha előbb jön, majd a húgommal kitakarítanak helyettem. A húgom erre is csak a száját húzta. Ráadásul már most arra apellál, hogy majd egy csomó minden az övé lesz, ha nekik lesz babájuk! A férjem totál be van rágva már rá! Azt mondta, hogy semmit nem adunk oda, inkább eladjuk (meglehetősen sokat költöttünk). A nagymamámtól is jól esett volna valami, mondjuk tőle lett volna nekem reális a 2 body. A férjem nagybátyja maximálisan segít, anyagilag és fizikailag is! Annak ellenére adott egy nagyobb összeget, hogy nem akartuk elfogadni, ill. tudjuk, hogy nem áll túl jól anyagilag. A lényeg itt a testvérem, kíváncsi volnék idegenek véleményére (közös barátaink szerint nekünk van igazunk), hogy jogosan esik ez rosszul a tesómtól vagy túlreagáljuk?
2012. ápr. 19. 22:17
1 2 3
 11/22 anonim ***** válasza:
100%
Szerintem túlreagálod. :) Nekem is egy lánytesóm van, csak nekem nővérem! Én elég fiatalon estem teherbe, úgy hogy még otthon laktam... Tesómnak jó munkahelye volt, mégse támogatott és ő is "csak" 2 ruhácskát adott. De én egyáltalán nem is vártam el tőle semmit! Nem az ő gyereke lesz, hanem az enyém! Szerencsére a családunk többi tagjától kaptunk némi segítséget... Pontosabban örököltünk ezt-azt... A kislányom 2 hónapos volt, amikor elköltöztünk otthonról albérletbe. Most várjuk a második babánkat. 31 hetes terhes vagyok és veszélyeztetett. Senki nem jött át hozzánk, hogy segítsen takarítani, vagy bármilyen más házimunkát csinálni. Én mindent megcsinálok! Persze a nagyobb, nehezebb dolgokat általában a párommal csinálom. És ugye mellette a 2 éves kislányomat is ugyanúgy el kell látni. Én nem szeretném, ha a családtagok itt nyüzsögnének, hogy jöttek segíteni... Nekem ez kínos lenne. És a babaruhák mosását, vasalását senkire sem bíznám! Azt annyira jó csinálni!!! :)) Persze fárasztó, de szívmelengető! Attól függetlenül, hogy tesóm nem segít se anyagilag, se máshogy én minden babás dolgom oda fogom neki adni, mert 1-2 éven belül tervezi ő is, hogy anya lesz. Bár lehet, hogy csak azért látom másképp a dolgokat, mert szeretek a saját lábamon állni és élvezem, ha sikerül is... :D És imádok adni és segíteni, de én valahogy nehezen fogadom el.
2012. ápr. 20. 03:20
Hasznos számodra ez a válasz?
 12/22 anonim ***** válasza:
100%

Teljesen egyetértek az előző válaszolóval.

Nekem sem segített senki, míg terhes voltam, sőt az utolsó hónapokban jártam, mikor festettük a házat, vagyis inkább én festettem, mivel itthon voltam. Én élveztem nagyon, hogy jön a baba és szépítgethetem, a babaruhák mosása meg vasalása meg egy külön élmény.

A segítség majd inkább a szülés után lesz nagy kincs. Mert bizony az első hetek nagyon nehezek lesznek.

2012. ápr. 20. 06:54
Hasznos számodra ez a válasz?
 13/22 anonim ***** válasza:
100%
A segítség önkéntes, adható, de nem várható el a férjeden kívül senkitől. Van két nővérem. A negyedik gyermekemnél veszélyeztetett voltam, szinte végig feküdnöm kellett és ha nem otthon feküdtem akkor a kórházban. Egyáltalán nem várhattuk el, hogy segítsenek. Hiszen mi vállaltuk a gyereket, gyerekeket. Igyekeztünk mindent magunk megoldani és ha minden kötél szakadt, kinyitottuk a szánkat és segítséget kértünk. Én a helyedben bizony már most tudatosítanám, hogy külön csalás vagytok. Nem haragból, hanem azért,mert ebből később még nagy sértődések lehetnek. Bizony ha meglesz a gyerek és majd mindenbe segítő jó szándékkal beleszólnak, átkozod a napot, hogy azt kívántad segítsenek. Mert ha már most beszól a kis ruhák miatt, mi lesz, ha meglesz a baba.Talán jó,ha elfogadod,hogy ez a gyerek csak a tiéd és a férjedé. Minden feladatával nyűgével, felelősségével és örömével együtt. Fogadd el, hogy örülnek, de ne várd el, hogy segítsenek. Nem kötelességük. Adjanak és segítsenek annyit amennyi jó szándékkal örömmel telik tőlük. Én egyébként egy kis féltékenységet is sejtek a húgod viselkedésében. Mert veled valami nagyszerű történik a középpontban vagy. Ráadásul ezt ki is hangsúlyozod. Még valami: a terhesség, nem betegség!
2012. ápr. 20. 07:17
Hasznos számodra ez a válasz?
 14/22 anonim ***** válasza:
82%

Milyen kár, hogy természetesnek veszi itt mindenki szinte azt, hogy csak azért mert ők vállaltak gyereket, akkor máris nem jár nekik segítség a családtól.


13-asnak igaza van viszont abban, hogy merj segítséget kérni. Ez nem nagy dolog. A húgod lehet tényleg picit féltékeny, de az is lehet, hogy fogalma sincs a terhesség mibenlétéről, hogy te mit élsz és mit hogyan látsz?

Ha leülnél vele ezt megbeszélni, az nem hozna változást?


A terhesség meg valóban egy állapot, de mivel mindenkinél más, ezért nem lehet általánosítani, hogy ha nekem megy, akkor másnak is kell mennie. Az én hasam 135 centi körbe és nem tudok már hajolni. Más viszont igen. Akkor máris rosszabb ember vagyok?


Én a férjemre hagyatkozom, ő sokat segít. És ha ne adj isten valaki be akar segíteni bármiben, hát nem utasítom vissza. Mondjuk nekem sincs családom, de ettől függetlenül írom.

2012. ápr. 20. 07:24
Hasznos számodra ez a válasz?
 15/22 anonim ***** válasza:
89%

Javíts ki ha tévedek, de ilyenkor a kellemetlen érzésed mögött az is van hogy amúgy is kevesen vagytok akik még vagytok egymásnak és akkor legalább azoktól szeretnél segítségre számítani, nem azért mert fizikAILAG nem vagytok rá képesek a férjeddel, hanem azért mert jó érzés megélni a biztonságot, a több irányból jövő érdeklődést, szeretetet.

Nálam legalábbis ez is belejátszott amikor "puffogtam" hogy egyik tesóm se kérdezte meg hogy segíthet e valamiben, hozhat e valamit, bár ők fiúk de nem huszonévesek már és párjuk is volt akinek legalább eszébe juthatott volna hogy ez egy alapvető udvariassági dolog.

Nekünk se élnek a szüleink, párom családja szintén a távolból okoskodott ( a szülei még azt se mert bár élnek de senkire se kíváncsiak).

Én simán festettem, takarítottam, pakoltam minden dolgot ketten csináltunk a férjemmel és jó érzés volt és nem haltam bele. És meg is tudtuk szép apránként venni a dolgokat az első babánknak.

Majd pár év múlva a másodiknak is, de sose egyszer nem kérdezte senki hogy nem kell e vmiben segíteni esetleg? (akár hogy a nagyobbamat pár órára elvigyék pl. játszótérre vagy akármi).

Az hogy eddig pár darab méretben nem is stimmelő turis ruhát meg egy két mástól levetett játékot hoztak össz az már nem is érdekes.

Egyébként szeretem őket és jól elbeszélgetünk persze. De én ezt velük fordítva így nem csináltam volna meg és amikor gyerekük lesz, sose állítanék oda pl. üres kézzel.

úGYhogy én értem hogy mi esik rosszul ebben a dologban.

Amúgy meg erre hogy tesód is 31 éves tehát nem 20...ez semmit se jelent van aki örökké gyerek vagy kamasz marad felfogásában életvitelében gondolkodásban, függetlenül a biológiai korától...

2012. ápr. 20. 08:34
Hasznos számodra ez a válasz?
 16/22 anonim ***** válasza:
100%

Nekem eszembe sem jut, hogy a tesóimnak kellene nekem segíteni. Mi vállaltuk a férjemmel lányokat, nem ők. Én a 38. hétig dolgoztam mindegyik terhességemnél, és közben felújítottunk, gyerekszobát csináltunk, festettünk stb.

Van 3 nővérem, de egyiktől sem vártam el semmit. Az én házam, az én családom, nem a tesóimé.

DE: ha kértem volna, bármelyik ugrott volna, de nem kértem.

2012. ápr. 20. 09:01
Hasznos számodra ez a válasz?
 17/22 E61 ***** válasza:
86%

Szegény kérdező!!!

Nagyon sajnállak, h ennyi "negatívot" kaptál! Én is hasonló helyzetben vagyok, csak nálunk még kisebb a család és anyagilag senki sem támogat (amit nem is várnék el senkitől...)Viszont a jó érzésű emberek segítségét igen!A vad idegenek segítenek a kismamáknak, akkor az ember miért ne várná ezt el a közvetlen hozzátartozóitól? Nekem csak egy barátnőm van, aki tud segíteni és mindenben, amiben csak lehet segít is, pedig 5 évvel fiatalabb nálam.(szinte a húgom)Apa részéről van anyuka, meg tesó, ők is szoktak segíteni, ha kell. Szerintem az a legnagyobb gondja a kérdezőnek, mint nekem is, hogy sajnos azaz ember már nincs az életében, akire egy nő, egy leendő anyuka ilyenkor a legjobban támaszkodhatna: az édesanyja...Sajnálom, h ilyen a helyzeted/tünk. Egyet tudok neked tanácsolni, h akármennyire is szereted a húgodat, most a férjeddel egy család lesztek és (a pici után) ő a legfontosabb az életedben!!!Sajnos fel kell állítani egy fontossági sorrendet, ami neked úgy gondolom, h nagyon nehezen fog menni, hisz ha jól sejtem inkább anyáskodós típusú vagy a tesóddal, mintsem testvéri. Szerintem ezért sem szólsz neki semmiért, h segítsen, mert nem akarod "terhelni", hisz Ő a Te kishúgod! Lehet csúnya, amit a végére írok, de: üdv a felnőttek világában! (fel kell nőjjetek, neked is, hogy meg tudd neki mondani, és neki is, hogy mostmár nem Ő az imádott, hőn szeretett hugica--fontossági sorrend...)

2012. ápr. 20. 09:27
Hasznos számodra ez a válasz?
 18/22 A kérdező kommentje:

Köszönöm mindenkinek a választ! Nekem ez nagyon furcsa, amiket sokan írtok, hogy nem neki szülök, hanem magunknak, miért várok el segítséget! Fordított helyzetben mi segítettünk volna és ezért "várom el", hogy ő is segítsen! Én mindig azt gondoltam, hogy a család erre is való, hogy ha szükséges segítsen a másiknak! Oda-vissza! Persze mivel már évek óta nem élnek a szüleink, se nekünk, se a férjemnek (és igaziból amíg éltek sem volt normális családi életünk), így nem tudom, hogy milyen egy "normális" család. Nem arról van szó, hogy anyagilag rá vagyunk szorulva, mert mindent megvettünk, nagyon szép a babaszoba, csak zavar, hogy már most szinte a magáénak érzi a mi holmijainkat, hogy neki nem kell megvenni! Amúgy a tesóm néha még nem is biztos, hogy akar gyereket. Ráadásul, abban a beszélgetésben, amiben kijelentette, hogy ez majd mind az övé lesz, az is elhangzott, hogy én mindenképp legalább 2, de inkább 3 gyereket szeretnék, pont azért, mert nagyon jó, hogy van tesóm, így, hogy egyedül maradtunk. A húgom pasijának magyaráztuk el ezt, mert nem értette, hogy miért kell több gyerek. Majd a tesóm, miután ebben egyetértettünk, közölte, hogy ő viszont csak egy gyereket fog szüni, mert az övének nem kell tesó, mert majd ott lesznek az unokatestvérei!!! Lehet túlreagálom, de nem csak a babaholmikra, hanem már a gyerekeimre is számít, hogy azon is "spórol"!! A barkács dolgokat (festés, szerelés stb), mi nem tudjuk megoldani, se férjem, se én nem értünk hozzá, ezeket mindig a húgom pasija szokta. Az én férjem szakács, nyilván ő a főzésben segít, amikor családi összejövetel van, vagy receptekben. Ki mihez ért. Valaki írta, hogy nőjek fel, vagy valami ilyesmi, hát már elég rég sikerült, sajnos! Büszke is vagyok én is magunkra, hogy lakást vettünk, normálisan élünk, mindezt önerőből (persze hitellel), szülői támogatás nélkül.

Tesómnak van egy keresztlánya, 9 éves (barátja bátyjának a gyereke), nekik segítettek, anyagilag is, meg máshogy is anno. Mai napig igyekszik elhalmozni a kislányt. Az tény, hogy ők tényleg nagyon rossz körülmányek között élnek. Amúgy elvben a húgom lesz bent velem a szüléskor, illetve utána kivesz egy hetet, hogy segítsen. Ami először 2 hét volt, de aztán inkább csak 1, mert nyáron kell a 2 hét, hogy a keresztlányát elhozza (ez minden évben így van). Egyébként rájöttem, hogy a fő probléma az, hogy nálunk mindig úgy van, hogy a húgom segít mindenkinek (főleg gondolok itt az anyagira)pl. keresztlányáék, barátja nővére, viszont nekem soha nem segít, hanem tőlem várja el! Lehet itt a baj az egésszel!!

Na, befejezem a siránkozást! Köszönöm még egyszer mindenkinek a válaszokat!

2012. ápr. 20. 10:24
 19/22 A kérdező kommentje:
Még újra olvastam a válaszokat, és pár reakció. Én sem mondom, hogy a terhesség betegség, sőt! Nagyon jól viselem, 32.héttől vagyok itthon. Ez idő alatt nagytakarítottam, kivéve az ablakpucolás, csempemosás, ezért fizettem egy közös barátunknak! Rengeteget melóztam az utóbbi hetekben, volt, hogy 13-23óráig takarítottam a festés után, a húgom egész nap otthon volt, annyit tudott mondani, hogy nem vagyok normális és fejezzem be. Ekkor 37. hetes voltam, azért csináltam ennyi mindent egy nap, hogy kész legyünk. Amúgy én is imádtam mosni, vasalni a babaholmit, nem akartam, hogy más csinálja. Én mindenkinek gratulálok, aki tud kifesteni, felújítani meg ilyenek hát nekünk ez nem megy! A húgom pasija meg festőként dolgozik, szóval ezért rá számítottunk. Az már nem az ő hibája, hogy újra kellett az egészet csinálni és mégis szakembert hívni. Igen, a másik a férjem mivel szakács, egész nap nincs itthon, éjfélkor ér haza, tehát nem tud segíteni. A szabadnapjain meg az utóbbi időben mindig mentünk vásárolni, intézni a dolgokat, szóval az itthoni melóba nem tudott segíteni.
2012. ápr. 20. 10:39
 20/22 anonim ***** válasza:
100%

Saját élmény:


Tesóm 25 éves volt, amikor terhes volt, én 23. Bár már dolgoztam, de én is az az első 2 bodys ajándékozó voltam,+ névnap, szülinap, karácsony, nem segítettem nekik, mivel nem is tudtam, mivel jár a kismamaság + 120 kilóméterre laktunk, de a hétvégenként sem segítettünk nekik, amikor hazajutottunk.


Na most én is babát várok, és természetesen nem várok el tőlük semmi segítséget, bár nem is ajánlották fel, egyedül anyósom, hogy bármiben segít, de ő 60 éves, nem fogadom el a segítségét.

Tavaly volt egy vetélésem, így férjem nagyon óv minden emeléstől, pakolástól. Nagyon precíz és tisztaságmániás voltam, de most vagy megcsinálja a férjem, vagy én szép lassan, vagy majd megcsináljuk egyszer, annyit csinálok, amennyit bírok, amennyi erőm van, nem fogom magam túlterhelni. És fura mód nem zavar, ha valami várat magára. Úgyis meg lesz minden, ha lassan is.

Mi is terveztünk festést, majd meglesz. A lényeg, hogy a babaszoba kész legyen mire jön a kis manónk. :)


És amióta babás vagyok és nem bírok annyit, jut eszembe állandóan tesóm, hogy milyen lehetett annak idején neki...és biztos örült volna a segítségadásnak...de nekem nem jutott eszembe...


Tesód is rájön majd, hogy elkélne a segítség, ha babás lesz! Hidd el, addig nem!!

Ez tényleg saját tapasztalat.


Boldog babavárást neked is!! Vigyázz magatokra!

2012. ápr. 20. 10:47
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2 3

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2020, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info@gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!