Párom nagyon megbántott tegnap este?

Közben érkeztek hozzászólások, és még jobban ledöbbentem...Akár a tettlegességig is elmenne?

És a másik, lehet, hogy tényleg szerencsém van és nem tudok apróságokon kívül hibát felróni a férjemnek, de én előtte is és most is úgy próbáltam alakítani az életemet, hogy soha ne kelljen azért együtt maradnom bárkivel is, mert nincs más lehetőségem, és nem hiszem, hogy egy nőnek nyelnie kell azért, mert egy gyereknek apa kell. Nem kell. Egy életünk van. Azzal az emberrel tervezzünk, és legyen közös gyerekünk, akivel partnerek vagyunk mindenben. Ha nem találtam volna ilyet, inkább egyedül maradok.

39 hetes kismama

ekkora egy tahót, már bocsi! én a 4 éves kapcsolatomba 20 kilót szedtem fel, mert párom nem hagyta hogy fogyózzak, szerinte most vagyok jó! ha bármi bántót mond akkor hagyd a francba, menj le a levegőre sétálni kicsit, vagy barátnőkkel beszélgetni kicsit és majd ők megvigasztalnak. nekem is volt vita a terhesség elején, én mindig ezt csináltam, idővel észhez tért. szerintem nem lehetsz kövér, a magasságodra teljesen jó a súlyod :) sok szerencsét és KITARTÁS!

jó egészséget a picurnak és gratulálok

Ahogy már írták előttem is, szerintem is szerencsésebb lenne, ha pakolnál és ott hagynád. Most attól tartani, hogy mikor üt meg, állandóan félni, ...ugye te sem szeretnéd?

nagy tahóságra vall, hogy milyen dolgokat vág a fejedhez. Én is híztam, +22kg-val mentem szülni de nem kaptam ilyen beszólásokat, pedig még szülés után is úgy néztem ki, mint aki másnap szülni fog..

13-assal egyetértek.

Szerintem az már rég rossz, ha kinevetni nem mered, és ennek okát leírni se.

Ne haragudj, de ha már az első gyereknél is ilyen volt (lehet, hogy félreértettem, de nekem az jött le, hogy már van egy gyerek), akkor mégis minek vállaltatok még egyet?

Nyugodtan pontozhat bárki, de nekem ez nem tűnik egy boldog kapcsolatnak, de még a "kisfiús dackorszaknak" sem!

Én a helyedben keményen a sarkamra állnék, hogy mégis mi a fenét képzel magáról, hogy így beszél velem nap mint nap. Ha pedig félsz tőle, akkor nem várnám meg, hogy hazaérjen a "nehéz" munkájából, hanem fognám a kis cuccomat, a gyermekemet és húznék anyukámhoz (írtad, hogy odamennél, ha mennél). Valami férfiismerősömtől/rokonomtól meg védelmet kérnék. Végső esetben pedig hivatalos szerv.

Gyerek nélkül se szabad tűrni, félni. Ha olyan a helyzet, lépni kell, mert jobb nem lesz, ez tuti! Gyerekkel meg pláne! Ha neked van okod félni tőle, a gyereknek is lehet, erre még nem gondoltál?

26/N