Csak én nem szeretném, hogy szülés után ideköltözzön 1-2 hétre anyum vagy anyósom "segíteni"?

De és ezt meg is kellene érteniük.Én még nem vagyok babás,de már most tiszta idegbeteg vagyok ha arra gondolok,hogy majd ideakarnak költözni anyuék...brrrr bizarr...

Olyan jó lenne olyankor csak 3unkra egymásra koncentrálni de nem,bepofátlankodnak sőt én azt sem engedném,hogy 2 hétig jöjjenek...ugye ez nagy kérés:(

Bár nekem császáros szülésem volt, de én is így gondoltam. Mondjuk nekem anyós nem is erőltette magát, a kórházba is csak a 3. napon jött be megnézni az unokáját. Anyu szivesen itt lett volna, de mi soha nem jöttünk igazán ki egymással, amíg együtt laktunk, így már a gondolattól is rosszul voltam. Szerencsére a páromat elengedték 2 hét szabadságra. Így ő volt velünk itthon, és mindenben maximálisan segített.

Azt azért tudomásul kell venni, hogy felnőtt fejjel is a szüleinknek gyerekek vagyunk, és természetes, hogy szeretnének segíteni, de azt is meg kell érteniük, hogy ti ezt nem igénylitek.

Persze,hogy nem kellene egyböl oda menniük.Mikor mi hazajöttünk,én egyböl ki jelentettem még a kórházban,hogy 1 hétig hozzánk senki ne jöjjön.....

Külföldön lakom szüleimtöl 1000kmre.I`gy a férjem családjának mondtam.

Aztán 6 hét múlva annyira kivoltam készülve,hogy anyum jött 1 hétre hozzánk.A lányom nagyon hasfájós volt,és fél éjjelt sírt....

Ebben az időszakban csak úgy tudnak segíteni, ha úgy segítenek ahogy neked, és nektek jó. Ha hívod, hogy menjenek segíteni, akkor mennek, ha nem hívod, akkor nem zavarnak. Ezt egy nőnek meg kell értenie és tiszteletben kell tartania, legyen anya, vagy anyós.

Ha megsértődnek is jobb, úgyis megbocsájtják majd, de Te nem kapod vissza a meghitt első heteket később, ha hagyod, hogy úgy legyen, ahogy ők akarják. Kedvesen, de meg kell nekik mondani, hogy majd meglátod, hogy akkor éppen hogyan érzel. El kell fogadniuk.

Elmodnom a sógornöm hogy járt.

ugyan ezt akarta, kétkézzel tiltakozott mind az anyja mind anyukám ellen. Aztán haza értek a korházbol, már másfél napja otthon voltak, mikor anyukám úgygondolta még is átmegy mert szerinte valami nem oké (tesóm nem egy beszédes ember) mikor anya oda ért a gyerek bömbölt a sogornömmel karöltve, a sógornöm szinte hisztéria rohamott kapott. miért? a gyerek akkor már órák óta nem hallgatott el és fogalma sem volt mi a baja. anyukám oda ért, és tudta mi a baj, a sogornöm nem tudta rendesen szoptatni és éhes volt a gyerek, így elkezdett fejni (nem jött neki rendesen) és a gyerek cumisüvegböl jólakott, és anyukám lehívta az anyukáját. pont jókor mert a tesóm belázasodott és 2 napig nálunk aludt, haza csak kívülröl nézte mert vírusos baja volt. a sógornöm anyja 2 hétig lakott náluk mert a sogornöm fejt, etetett ezzel ment el minden ideje és energiája, így jóljött a segítség. másodiknál már nem volt extra ohaja csak hogy anyukája legyen ott anyu meg vigye el a nagyobbat pár napra. szóval azt mondom, nem kell öket annyira vissza utasítani.

Én mondom,ha most megengeded neki,utána is mindenbe bele fog szólni.Ti külön család vagytok,még ha kezdők is,semmi szükség az odaköltözésre.Persze,jól jön a segítség,de szerintem az már nem fér bele,hogy anyuci is odaköltözzön.Én nem engedném meg.Még most kell meghúznod a határt,mert később minden másba is bele fog szólni.Kedves tőle,hogy segíteni akar,de szerintem az odaköltözés sok.

Ismertem egy csajt,aki a terhessége alatt odaköltözött az anyukájához,a férje meg otthon egyedül.A férj és feleség kapcsolat szerintem nem erről szól.