Menjek abortuszra, ha csak én akarom megtartani a babát, és nem támogat senki a megtartásban?

Nézd Kérdező (#18), ez egy tiszta helyzet, tisztességtelennek sem mondható, nyilván most átgondolod, meghozod a döntésed, és elmondod neki, miben kérsz tőle segítséget.

Csak arra kell ám vigyázni ebben a helyzetben, hogy ilyenkor szoktak előkerülni a "természetesen csak jót akaró" beleszólók, csak, hogy mindent elrontsanak, már ahogy az lenni szokott. Na, ezt ne hagyjátok, erre vigyázzatok kínosan, alapfeltétel ahhoz, hogy tényleg megmaradjon közöttetek a segítő, normális emberi viszony.

Szia!

Mély szomorúsággal olvasom azon hozzászólásokat, melyek az új élet halálra ítélésével rokonszenveznek.

Nem szeretnék mélyreható filozofálásba bocsátkozni, csupán leírom azt, amit TUDOK. Nem sokkal ezelőtt váltam mélyen hívő

emberré, legfőképpen a számtalan közvetett, tudományosan megalapozott bizonyítékok hatására Isten létezését illetően. Mára

már semmi kételyem sincs felőle, hogy Ő létezik, és mérhetetlen szeretettel teremtett meg minket. Isten szemében minden

ember egyelő, az átlagember, a kormányfő, az iszákos hajléktalan, az afrikai bennszülött és a fogantatáskor születő

csodálatos új élet is. Az emberi élet a fogantatás pillanatában kezdődik és ugyanolyan teljes értékű ember, mint bárki más.

Isten szemében az abortusz az egyik legsúlyosabb, legförtelmesebb bűn, a népirtás legális fajtája. Naponta a világban több

mint 126000 legális abortusz történik, nem beszélve a feltételezhetően legalább ugyanennyi illegálisról. Vallásosnak sem

kell lenni, hogy belássuk: minden Igaz ember mélységesen elítéli a gyilkosságot.

Végül annyit, a Szentháromság;pokol;menny ugyanúgy létezik, függetlenül attól, hogy hiszünk-e bennük, vagy sem.

"A legnagyobb hiba amit elkövethettek, hogy azt feltételezitek, hogy csak a megátalkodott bűnösök vettetnek a pokol tüzébe"

Kedves Kérdező!

Amikor én már egy éve leérettségiztem, az alattam levő évfolyamban volt egy nagyon kedve lány, aki katolikus családból származott, amolyan minta-diák volt, jó tanuló, szép, okos és kedves. Az utolsó félévben várandós lett. Érettségi előtt állt ő is, mikor megtudta, és februárban gyorsan férjhez ment. Ekkor 19 éves volt. A legnagyobb titokban tartották ezt tanárai, és osztálytársai, mert férjezetten nappali gimnáziumban akkor nem lehetett érettségizni. Mindez 1995-ben történt. A lány leérettségizett, és rá 4 hónapra gyönyörű kislánya született. Egy évet kihagyott, majd felvették a Zeneakadémiára, amit el is végzett. Azóta még 3 gyereket szült - ugyanattól a fiútól. A férjétől. És nagyon boldog.

Az a kicsi baba ott, a szíved alatt a te kicsi babád. Vagy az apukája, vagy a te arcodat mintázza majd az ő kicsi arcocskája is. Szeret téged, és csak benned bízik. Nincs neki más, csak te. És te is szereted őt. Akkor min gondolkozol? Édesanyádék féltenek, de nem eléggé. Viszont ha megmondod nekik, hogy nagyszülők lesznek, biztosan ők is nagyon szeretni fogják a kisunokájukat. Erejükhöz mérten talán támogatni is tudnak majd. Ha az anyagiak rendezetlenek, akkor a családsegítőtől a Caritason keresztül elég sok fórum van, ahol tudnak segíteni. Babakocsit, kiságyat, babaruhát, sőt még pelenkát is tudnak adni. 1, 1,5 év múlva bölcsődébe is adhatod majd, hogy tanulni, dolgozni tudj mellette. Minden kezdet nehéz, de a helyzeted nem reménytelen. Olvastam itt olyat, hogy 16 éves lány szülte meg a becsúszott babáját, és azt írta: élete legjobb döntése volt, és hogy milyen hálás, hogy nem csak neki van babája, hanem a babájának is van anyukája. ne tégy olyat, ami visszavonhatatlan. Az anyaság olyan csodálatos. Helyt fogsz tudni állni. Pár hónap, esetleg év nehézsége miatt ne tedd tönkre az életeteket! Dönts úgy, ahogy a szíved diktálja! Nagyon drukkolok!

Egy kis filozofálás

Kicsit az abortusz olyan, mint az eutanázia (leszámítva, hogy ez utóbbi nálunk nem engedélyezett).

Vajon hol kéne meghúzni a határt?

Miért nagyobb bűn az, ha embriót, ki még nem érez (szervei fejlődésnek indultak, de nincsenek még idegi összekötései) eltávolítanak. Igen. Megölik, így is lehet mondani. Szomorúnak hangzik. De ki biztosítja, hogy az élet jobb lenne neki? Csonka családban, nélkülözve, egy anyával, aki mindig szomorú, sosincs ideje, mert dolgozik, tanul. És hány ilyen gyerek van?!?! Rengeteg.

Egyébként persze később meg mindenki szidja a GyES-en lévő, segélyt igénylő anyákat, mert mért vár többet, hisz nem adózott semmit, nem érdemel többet, és egyébként is minek szül az ilyen?! Ugyanazok szidják, akik előtte arra biztatták, hogy szüljön nyugodtan. Ez vajon fair?

Szóval hol a határ?

Az eutanáziával párhuzamba állítva, ha már ahhoz hasonlítottam. Miért tilos? Miért jobb hetekig, hónapokig kínlódni hagyni, mondjuk egy tüdőrákban szenvedő beteget? Ne ölj. Inkább nézze az ember, ahogy szenved? Melyik a jobb?

A halál sosem annak fáj, aki elmegy, neki már mindegy.

Elozo ez nem filozofalas ez hulyeseg.Az eutnazianak semmi koze az abortuszhoz ott egy szenvedest fejezunk be a beteg keresere ugye Az abortusznal egy egeszseges eletrol dontunk megoljuk a gyilkossag alanya nem egyezik bele ebbe .Egesz mas dolog.

Filozofia az lenne mit hivunk eletnek es ki donthet egy artatlan eletrol.

Csak szólnék, hogy Kérdező döntési jogát egyfelől a saját véleménye, meggyőződése, másfelől a magyar törvények korlátozzák, itt a döntési jog határa.

A hittérítést meg abba lehet fejezni, ez nem a vallás-filozófia rovat. (no meg felesleges is, egy mélyen vallásos hívő nem tenné fel ezt a kérdést, egy ateistát vagy a maga módján hívőt a pokolra mutogatással meg legfeljebb eltaszítani lehet, nem meggyőzni)

Tökmindegy, vallásos-e vagy sem valaki, TÉNY, hogy a kisbabánál (igenis az!) 8 hetesen már kimutathatók az agyhullámok, spontán mozdulatai vannak, a májában már zajlik a vérsejtképzés, kezdenek elkülönülni a könyökei, a keze... 9 hetes korára már csuklani is tud, szíve 167 körül ver percenként, a kislányok petefészkei kialakulnak, rugdos a lábacskáival és megfigyelhető az ijedségreflex is.

12 hetes korig engedélyezett az abortusz, holott 12 hetesen már kialakult az arca, szopizza az ujjacskáját, minden szerve működik, kortyol a magzatvízből, nagyokat tornázik odabenn, már tud ásítani, van körme és ujjlenyomata... akárhogy is nézzük, egy élő és érző egész ember!!!

3 gyermekem van, életem egyik legszebb élménye volt őket a z ultrahangon figyelgeni, ahogy mocorognak, jól érzik magukat, igazi kis emberkék....

"TÉNY, hogy a kisbabánál (igenis az!)" - a helyzet az, hogy attól, mert egy tojásra makacsul az kezdem mondogatni, hogy "kiscsibe, kiscsibe", attól az még egy tojás marad... pont ahogy egy embrió is embrió marad, akárhogy is ismételgetik bárkik, hogy "kisbaba, kisbaba".

A szubjektív érzés az egy másik kör, mert az meg szubjektív érzés, az pont azért szubjektív, mert az emberből magából jön, tehát annyiféle, ahány ember van.

Az ember a döntéseiben meg általában figyelembe veszi az objektív tényeket is, meg a szubjektív elemeket is... Kérdező meg egy relatív szerencsés ember, hisz tiszta helyzetben, zsarolás nélkül, szabadon dönthet akár így, akár úgy. Tök jó lenne, ha ez így is maradna, és senki nem akarná lelki terror alá venni se erre, se arra - ha már az ex párja sem tesz ilyen csúnya dolgot.

Szia Kérdező!

Végül hogy döntöttél?

Amíg a "normális" emberek abortuszra mennek, mert szerintük különleges körülmények kellenek egy kisbabához, addig egy bizonyos réteg túlreprodukálja magát. Az arány...

A boldog, kiegyensúlyozott gyerekkorhoz nem kell nagy egzisztenciális háttér, a legfurcsább kifogás, amit a gyerekvállalás ellen felhoznak. Aztán ha mégis lesz gyerek, megvásárolják a neki a legújabb, legmenőbb játékot, csak szeretetet, odafigyelést, és nevelést nem kap. Majdnem ugyanaz, mint amit az a megvetett réteg művel. Átlagos, normális körülmények között is lehet becsületes, és boldog embert nevelni, a "mindent megadok majd a gyerekemnek, ezért megyek most abortuszra" elképzelés nem biztos azt fedi, amire a gyereknek valóban szüksége lenne. (Arra végképp nincs szüksége, hogy meg legyen gyilkolva.)