Nem igazságot várok, csak segítséget, tanácsot! Megőrülök ettől a helyzettől, mit tegyek? Bővebben lent.

Bocsánat ha kirúgták akkor csak úgy kaphat gyedet ha munkaügyi per során bebizonyítja hogy jogtalanul jártak el vele szemben, ha nem jártak el jogtalanul és nem jelentette be ÍRÁSBAN a várandósság tényét a munkaadónak akkor nem nagyon van kérdés. A munkanélküli valóban max. 90 nap célszerű lenne úgy időzíteni hogy a terhesség 6-7-8.hónapjában kapja és 28 nappal szülés előtt meg elmenne tgyásra mert ÉLŐ MUNKAVISZONYBÓL kell megigényelni a tgyást majd a gyedet is.

Kérdező nem biztos hogy egyetlen oepes ügyintézőnek hinnék, én a saját bonyolult helyzetemmel is 3 különböző ügyintézővel beszéltem akikből egynek lövése nem volt, egyet félig meddig én világosítottam fel jogszabály ügyileg, és a harmadik tudott adekvát választ adni.

Ha persze valahogy "ügyesbe" elintézed hogy valaki valahova bejelentsen és úgy lesz terhesen élő munkaviszonyod akkor bocsi, akkor törölve amit előbb írtam.

A terhesség megtartása vállalása dologban pedig azonkívül hogy nagyon sajnállak téged hogy így alakult- azt tudom mondani hogy itt a párod egyszerűen nem akarja a gyereket és kész (rád közben nem gondol) az anyagiak az csak egy hülye magyarázat amibe kapaszkodik. Nem beszél veled, ruháit is elvitte stb. szerinted szeret ő téged??? :(((

Valószínű nem igazán vagy nem úgy ahogy kéne:(

Sajnos egyedül maradsz ezzel a babával:( Amit előttem is írtak azt kell végiggondolni van e kire számítanod (szülők, rokonok bárki) mert egyedül kőkemény lenne :(((

Nézd, ennek a kapcsolatnak mar vége. Azt kell el döntenek, hogy akarsz e egyedülálló anya lenni, vagy nem.

En anno tervezetben estem teherbe, a párom éppúgy akarta, mint en. Aztán a 12. heten meggondolta magat es lelépett. Nekem nem volt mar lehetőségem meggondolni magam, igy megszületett a gyermek, akit 8 évig egyedül neveltem. Az egy dolog, hogy anyagilag finoman fogalmazva is nehéz, de érzelmileg sokkal rosszabb. Pláne, amikor a gyerek mar kérdez, hogy neki miért nincs apukája.... En anyámnal laktam hosszú évekig, mert a gyedbol, aztán meg a minimálbérből nem tudtam volna eltartani magam meg a gyerekem. Ennek köszönhetően tragikus az anyámmal valo kapcsolatom. Voltam munkanelkuli is 2 évig, az meg szörnyűbb volt a gyerekkel. Amikor nem tudod neki megvenni azt a csokit, vagy játékot, amire vágyik.... Ma mar kapcsolatban elek, anyagilag is jó helyzetben, de bevallom, hosszú évekig voltak "ha ezt előre tudom nem igy döntok" gondolataim....

Az eddig leírtakból az jön le nekem, hogy a párod be van sz*rva, de kegyetlenül. Olyankor viselkednek ilyen gyökér módon, hogy fenyegetőznek meg kiabálnak az értelmes beszélgetés helyett. Vagy ugye megkukulnak és egyetlen szót sem lehet kihúzni belőlük. Bármit, csak ne kelljen érezniük a téma és a döntés súlyát. Nekem is volt ilyenben részem, bár tudom, hogy ez téged nem vigasztal. Szerencsére nem gyerek miatt, hanem egyéb kevésbé súlyos dolgok miatt. Nehéz volt áttörni ezen az ellenálláson, de nem lehetetlen. :) Viszont 24 évesen sajnos sokszor előbb döntenek a "férfiak" (inkább srácok) amellett, hogy lelécelnek, mint hogy felelősséget vállaljanak. :/ Természetesen kivételek mindig akadnak, és rajtad is múlik, hogy mennyire vagy ügyes és mennyire tudsz rá hatni. Mindenesetre ez egy nehéz menet.

Azt meg sosem értettem, hogy aki szexel, az miért nem kalkulálja bele, hogy egyetlen védekezési mód sem 100%-os?! Ezért nem mindegy, hogy kivel állunk össze. Hosszú távra meg még inkább nem mindegy! Az abortuszról pedig szerintem a nő joga dönteni. Hiszen a saját testével mindenki azt tesz, amit akar, de másra nem lehet ráerőltetni olyat, amit nem akar. Egyébként ez a gond manapság, hogy a férfiakat elkényelmesítették a nők a fogamzásgátlókkal és azt hiszik, hogy ha mégis becsúszik a baba, akkor elvetetni is pikk-pakk lehet és semmi következménye utána. Pedig még egy szimpla vetélés is megviseli a testet, nemhogy egy erőszakos abortusz. Aki meg annyira fél a gyerektől, hogy nem kér belőle, az lépjen le, de legalább anyagilag kompenzálja a dolgot a későbbiekben. Szerintem ez fáj a legkevésbé mindenkinek.

Nem, nem ismeri. Pontosabban egy hetesen látta, azóta se. Nem tudom miért gondolta meg magat, mar nem is érdekel. Azt gondolom, hogy te is igy járnal, hiszen itt az apa egyáltalán nem is akarja a gyereket.

Meg mostanában is előfordul, hogy megkérdezi a gyerekem, hogy neki miért nincs apukája es ez meg most is kiüt, mert nem tudok neki mit mondani. Imádják egymást a párommal, de o nem az apja.