Csak én szenvedek terhesen a tünetektől és meg kéne játszanom hogy minden 100% rózsaszín?

A legtöbb embert nem is érdekli, hogy vagyunk. Nem véletlenül csap át a nőkkel való beszélgetés általában abba, neki milyen volt a terhessége, stb. Esetleg a kismamák akik empatikusabbak, de ott is vannak akik az utolsó percben is dolgoznak, semmi bajuk. Tőlük sem feltétlenül elvárható, hogy megértsék mi zajlik veled hiszen nem élik át azt, amit Te, vagy amit sokan. De gondolj a megszépült emlékekre, " a szülés elfeledtet mindent". Hogy is emlékezne anyósod arra, mi volt neki a kellemetlen tünete terhesség alatt.

Szerintem sok kismama nem is meri mondani, ha valami nyomasztja, vagy bizonytalan, mert az emberek "nyavajgósnak" fogják tartani.

Arról ne is beszélve, hogy az, hogy "jajj az nem jó" és a többi megjegyzés csak nyomasztóan hat ránk kismamákra. Lehet ezért sem jó túlságosan sok mindent elmondani másoknak azon kívül a pár fontos emberen kívül, akik valóban tudnak segíteni. Amúgy meg ha a többség meg tudná osztani a bajait a környezetével, és mindenki közelében lenne hozzáértő, akihez bárnikor fordulhat a kérdéseivel, nem lenne ilyen népszerű ez az oldal.

Én 31 hetes vagyok a terhességem eleje óta küzdök a savammal, mert refluxos vagyok, gondolom sejtitek, hogy mennyire kegyetlen lehet, ha már a sav nem csak a nyelőcsövem a torkom, hanem még az orrnyálkahártyámat is irritálja... Aludni nem nagyon tudok, de dolgoznom muszáj és van két iskolás nevelt gyerekem akiket reggel kelteni kell, főzni kell rájuk, tanulni stb...

Úgy vagyok, hogy az emberek csak azért kérdezik meg hogy hogy vagyok, mert udvariasak akarnak lenni.

Nem is nagyon szoktam firtatni, hogy mi fáj és mikor, hiszen úgysem érdekli őket.

Azokat az okoskodó anyukákat és kismamákat meg kerülöm akik mindent jobban tudnak nálam mert már van egy gyerekük.

Unom már hallgatni, hogy ne simogassam a hasam, ne fürödjek, ne lépcsőzzek, aludjak sokat, ne igyak kv-t stb... A hajam égnek áll tőlük.

Így én mindig csak annyit mondok jól vagyok...