Friss anyukák, akinek féléven belül megfogant a második baba, hogyan oldottátok meg? Miként birkóztatok meg a feladattal?

Szerintem megoldható a dolog. Mi tudatosan vállaltunk két gyermeket pici korkülönbséggel. 15 hónapos lesz az idősebbik babám, amikor megszületik a pici. Én alig vártam, hogy visszatérjen szülés utána ciklusom, ami elég hamar megtörtént, vártunk 2-3 hónapot, hgoy megnézzük, hogy rendszeres-e, dokinál is voltam és azt mondta, hogy jöhet a 2. baba.

Én semmilyen hátrányát nem érzem eddig, most vagyok a 23. hétben. Segítségem nem igazán van, mi külföldön élünk, a nagyszülők Magyarországon, a férjemnek másfél munkája van. Szerintem nem vagyok jobban kimerülve, mint amikor nem-terhesen babáztam, érzelmileg minden remek, nagyon kiegyensúlyozott, boldog babavárásom van, nagyon fitt kismami vagyok még, pörgök, forgok, minden értékem, vérképem tökéletes, a pocakbabával is minden rendben van. A nagyobbik babám tíz és fél hónapos, emelgetni egyértelműen kell, őt még muszáj. A méhszájam teljesen zárt, nem fáj sem a derekam, sem semmim, viszem, hozom őt, játszom vele, babakocsit cipelek az elsőről le-fel, majd külön a gyermeket. Sokkal jobban bírom magam, mint amikor a nagyobbik babámat vártam, jobban élvezem a terhességet is.

Jah, és hozzáteszem, hogy nem pici a nagyobbik babám, a kora ellenére már 12 kg-os, 84 cm, szóval van rajta mit cipelni. Az orvos nekem azt mondta, hogy szerinte ebből nem lesz semmilyen problémám, mert eleve tökéletes fizikai állapotban, jó kondícióval kezdtem a terhességet, másrészt eleve rá van állva a szervezetem, hogy emelgetem a fiamat, tehát ez nem olyan, mintha a terhesség közepén kezdenék egyik napról a másikra súlyzózni, hanem eleve így szoktam meg.

A terhességmegszakításról én nem nyilatkozom, mint írtam nálunk a 2. is tervezett baba, tehát nálunk ez a téma szóba sem került, bele sem tudok gondolni. Vagyis bele tudok, de én személy szerint nem tudnék elvetetni úgy egy babát, hogy már van egy pici babám és látom, hogy ő milyen tündéri teremtés. Tehát úgy még egy példa is lenne folyamatosan a szemem előtt, hogy milyen kincstől akarok éppen megszabadulni. Én addig sem tudtam volna babát elvetetni, amíg nem volt gyermekem, de amióta anya vagyok még annyira sem menne.

Én akkor lettem terhes, mikor a lányom 5 hónapos volt. Most 9,5 hónapos, tehát emelgetni kell. Nekem semmi bajom vele. Igaz, nem bírom sokáig cipelni, így általában leülök, és úgy veszem az ölembe a lányom. Ami új szokás, hogy leülök hozzá a földre, ő velem szemben és úgy játszunk. Ezt mindketten nagyon élvezzük. Ha elmegyünk valahova, akkor a babát berakom a járókába, míg én kiviszem a babakocsit az udvarra, majd visszamegyek a babáért, mert 5 lépcsőt kell cipelni, ez már a baba és a kocsija egyben nem megy. Ha nagyon fáradt vagyok, akkor igyekszem akkor aludni, mikor alszik a lányom is. Én nem hiszem, hogy kimerítő lenne a pocaklakónak. Szoktunk együtt beszéélni hozzá, és természetesen a pocaklakó is hallgathatja a meséket, amiket a lányomnak mondok. Én naponta többször is mesélek a lányomnak a kistesójáról, és együtt várjuk őt.

Az abortuszt én nem ajánlom. Nekem volt egy elhalt magzatom akinek a maradványait ki kellett szedni belőlem. Engem nagyon megviselt érzelmileg, pedig már nem élt a picim. Szerintem megbánod, ha elveteted a második babát. Valószínüleg azért fogant meg, mert szeretné boldoggá tenni a szüleit és könyebbé tenni a saját életét, hogy van egy vele közel egykorú tesója.

NEm kell emelgetni, hanem le kell ülni és az öledbe venni. Nekem sincs segítségem, 3 db 4 év alatti gyereket nevelek, örömmel, egyáltalán nem kimerítő.

Terhességmegszakítás ezért??? Ugye viccelsz??? Még a gondolat is nevetséges, remélem.

Szia! A kisfiam 11 hónapos volt, mikor terhes lettem a 2. babánkkal (Ő ma 3 hetes). Szóval Én úgy hordtam végig a terhességemet, hogy 12-13 kg-os gyerkőcöt cipeltem. Mert oké, hogy 13 hónaposan már ment, de a kiságyból ki-be tenni, pelenkázóra, etetőszékbe felrakni, stb ugyanúgy kellett. A 2. emeleten lakunk, szóval lépcsőzni is kellett. Az utolsó hónap kicsit nehezebb volt, mert már Én magam is nehezebben mozogtam, de vannak taktikák amikkel meg lehet oldani. Pl. amikor a kisfiam ebéd után aludt, addig Én is lepihentem. Meg kell tanulni emelni, azaz nem derékból, erőből emelgetni. HIdd el, nem ördöngősség. Én mindent megcsináltam a 2. terhesség alatt is a "nagytesó" mellett, 37. hetesen még ablakot mostam.

És szerencsére makk egészségesen született meg a 2. kisfiúnk is.

20 hónapos és 3 hetes babák anyukája