Kismamik akiknek eddig a kutya a szobában/ágyban aludt, szülésre hogy szoktattátok ki onnan?

Én már anyósoméknál is rosszul vagyok tőlük, ne haragudj. Gondolom akkor már pár éve meg van a kutyus, nem lesz könnyű dolgotok, biztos nem fogja érteni, hogy miért nem lehet azt csinálnia, amit eddig.

Elajándékozni nem akarjátok?

isten ments, hogy elajándékozd! Látszik, hogy az első válaszolónak nincs kutyája. Az a jószág egy életre roncs lenne. Nekünk albérlő kutyusunk van, a gazdik Németországba mentek munkaügyben 3 hónapra. Ez a kutya annyira búskomor lett, hogy rossz volt ránézni, úgy sajnáltam. Mostmár megszokott minket, egy szobában alszunk, az ágy lábánál szokott éjszakázni. Jön a lakásfelújítás, szóval lassan nemcsak ő, de mi is ki kell szinte költözzünk a szobából, remélem, meg fogja szokni. Utána mi visszaköltözünk, ő meg nem. Amúgy szerintem csak az a baja, hogy éjszaka, ha kint alszik az előszobában (az elején úgy volt), mindig becsuktuk az ajtót, és nem látott minket. Ha meglesz a baba, kutyavédő rácsot teszünk majd a szoba ajtajára, így látni fog minket, mégsem lesz a picivel egy légtérben. Különben meg semmi bajuk nem lenne együtt, a kutya féregtelenítve, oltva, a gyerek nem érdekli különösebben, ráadásul nagytermetű óriásschnauzer, szóval az orra feléri a kiságyat. De két kicsi yorki nyugodtan maradhat akár egy szobában is veletek. Az ágyról nem tudok nyilatkozni, a kutya nem alszik a mi ágyunkban, bár már próbálkozott vele. :)

30 hetes kismami

Az első vagyok, valóban nincs kutyánk, de azt a szagot szerintem nem lehet elviselni lakásban és azt a rengeteg kutyaszőrt sem, ami nap, mint nap kihullik.

Barátnőméknél is volt kutya, mikor mentünk hozzájuk másik barátnőmmel, mind kettőnknek forgott a gyomrunk a kutyaszagtól. Ők meg is szabadultak a kutyától, amikor úgy döntöttek, hogy babát szeretnének.

Kedves 12:19-es. nekünk ugyan nem kutyánk, hanem macskánk van, de aki állattartó az nem így gondolkodik mint te. nem azért fogadunk be egy állatot, hogy amikor megunjuk, vagy éppen nem rózsaillatú akkor kirakjuk. Szép is lenne, ha az emberek így gondolkodnának.

Kedves kérdező. Mi is ugyanezzel a problémával fogunk szembesülni, csak a macsekkal. Kicsi kora óta velünk alszik, általában nem az ágyban velünk (de előfordul az is, hogy a férjem hátánál), de a szobában. Sajnos muszáj lesz valami megoldást találni arra, hogy ne zavarja a babót. Nektek a kutyarács tényleg megoldás lehet.Nekünk az egész ajtót be kellene rácsozni, ráadásul apró rácsosra(-:

Kedves első, gratulálni tudok a barátnőd hozzáállásához...na, nekem nem a kutyaszagtól, hanem az ilyen emberektől fordul fel a gyomrom. Kutya, macska jöhet, hopp, már nem tetszik, néha becsinál, más a divat, jön a gyerek, sebaj, megszabadulunk tőle. ÉS ilyen lelkületű emberek vállalnak gyereket, agyrém. ÉS ha a pasija pocakot ereszt, őt is lecseréli? Remek erkölcsi értékrendet adnak majd át az utódnak.

Na mindegy. NEkem cicám is, kutyám is van, féregtelenítettek, oltottak, ivartalanítottak, és 23 hetes terhes vagyok.A macskák bent alszanak a lakásban, a kutyával naponta sétálok. A védőnő még örül is, mert sokat vagyunk friss levegőn. A terhesgondozáson a doki azt mondta "b.asszam ki a macskát". Mégis miért kellene? a párom takarítja az alomládát.

KEdves kérdező! A kutyarács jó ötlet, ha a kutyusok látnak titeket, már nem lesz olyan nagy baj nekik, hogy kint alszanak. A kórházból meg küldj haza egy használt pelenkát, hogy a kutyák ismerkedhessenek a szagával.

12.19-es! A hosszú választ adó vagyok (asszem 2.). Azt írod, megszabadultak a barátnődék a kutyától, ha jött a baba. Ilyen erővel kidobják a gyereket, ha jön a kistesó? Nagyon ijesztő felfogás tőlük.

Akinek van kutyája, főleg lakásban, nem azért tartja, mert házat őrizni kell. A mi albérlő snaucink, ha elmegy, ősszel, ha a pici fél éves lesz, vagy jövő tavasszal, szeretnénk két kiskutyát venni, óriásschnauzert mindkettőt. Ha óriási pénzeket adsz ki érte (kb. 100 000 ft. darabja), és ügyelsz arra, hogy fajtatiszta legyen, törzskönyves, stb., akkor azért kell, mert akarsz vele valamit kezdeni. A mieink például szépségversenyre fognak járni és munkakutyának lesznek nevelve. A kutya, akit magadhoz veszel, épp annyira kiszolgáltatott jószág, mint egy gyermek, ugyanúgy kell etetni, itatni, mosdatni. Van, hogy a pokolba kívánom az esős időt, mert séta után, ha bejön a kutya, az egész előszobát és konyhát fel kell mosni utána, lábmosásról nem is beszélve. Ha rendesen szellőztetsz, kéthavonta fürdeted, nyírod a kutyát, nincs szaga. Ráadásul tiszta a lakás, mert takarítasz utána, bár kicsit sűrűbben. De 30 hetesen négykézláb, míg birom, felmosok utána, és a párom is szó nélkül felmos.

Az, ha a blöki jön utánam, a konyha közepére lefekszik, vagy bekukucskál a szekrénybe, hogy éppen mi van benne, vagy ha csak a barna borjúszemeibe belenézel, minden fáradtságot kárpótol. És hidd el, csak 7 éve van kutyám, előtte én sem tudtam elképzelni még az udvaron sem, nemhogy a lakásban. Mostmár sajdul meg a szívem, ha elmegyünk otthonról és elkezd sírni (A mostani albérlő kutyus előtt 6 évig volt kutyánk, aki sajnos tavaly karácsonykor, mikor volt egy vetélésem, meghalt). Ahogy előttem írták, mindent meg lehet oldani, ha igazán akarod.

Nem kioktatni akarok itt senkit, csak megértetni, hogy egy igazi kutyatulajdonos teljesen máshogy gondolkozik, mint az, akinek nincs kutyája.

Ja, és még valami: hány esetben fordul elő, hogy a baba a háziállat után mászva indul el, és ha jól tudom, sokkal ritkábban betegszenek meg az ilyen babák. Nem kell azt a gyereket steril szobában nevelni.

Szia, szerintem is a rács lenne a legjobb megoldás. Nagyon nehéz egy kutyust átszoktatni nem érti amit eddig lehetett azt most miért nem??

Mi egy kis vizslával élünk együtt, ő megtanulta, hogy csak az előszobáig jöhet (persze néha próbálkozik beljebb is de nem szabad neki és kint is lehet a jó nagy udvaron). Kicsi korában megtanulta, hogy nem szabad és kész. Pedig se ajtó se se rács. Nekem sem fordult meg a fejemben, hogy elajándékozzam pedig jószomszédok ezt ajánlottak...és láss csodát..egyszerre szültünk egy hét eltéréssel:) kilenc hónaposan feltörött a térdem mert egész nap ott térdeltem a kutyakosár előtt és gyönyörködtem az édes kiskölykökben. Aztán egy hét múlva én is megszültem...most a fiam 4 hónapos és imádja a kutyust akármennyire sír csak odaviszem a kutyához és már csend van:)) a jószomszédot meg azzal viszem a sírba mikor azt mondom neki, hogy lehet egy év múlva olyan nagy lesz a haverság mire észreveszem a fiam ott alszik majd a kutyával a kosárban:))))