Nem várt baba a láthatáron, mitévők legyünk?!

Szia!

Mi is albérletben élünk a párommal, nekünk is 60 ezerbe kerül. Mindketten minimálbérért dolgozunk (illetve én már nem dolgozom, veszélyeztetett terhességgel táppénzen vagyok). Szóval az anyagi helyzetünk hasonló a tiétekhez.

Mindketten 30-on túl vagyunk, és mindketten akarunk gyermeket, így azt mondtuk, lesz ami lesz, belevágunk, nem várunk tovább arra, hogy majd jobb lesz az anyagi helyzetünk.

Az első terhességnek sajnos missed ab lett a vége, de nem adtuk fel.

Második terhesség, az elejétől magándoki, táppénz, és mégid, valahogy mindent ki tudunk fizetni. Nekünk szerencsére rengeteget segít a család, de pénzt ők sem tudnak adni, inkább csak mindenki a saját gyermekéről megmaradt dolgokat adja oda, de legalább ezt sem kell megvenni.

Néha mi sem tudjuk, hogy hogyan tudunk mindent fizetni, de mégis. Azt tudjuk, hogy a baba semmiben nem fog hiányt szenvedni, neki mindene meglesz.

Szóval, ha megtartjátok, hidd el, meg lehet oldani.

Valóban vannak jó orvosok az állami rendszerben is (bár nekem sikerült találkoznom pár bunkóval is az első terhességem során, ezért döntöttünk a magándoki mellett), az aukciós oldalakon pedig tényleg néha fillérekért lehet venni nagyon jó állapotú dolgokat.

Kívánom, hogy olyan döntést hozzatok, amit soha nem bántok meg, és ami a legjobb lesz nektek!

31 hkm

Nekem nagyon tetszik a hozzáállásod és bár a megszületendő élet szempontjából nagyon nem tudom támogatni az abortuszt, azt mondom, akárhogy döntesz, jól fogsz dönteni. Ez lehet, hogy hülyén hangzik, de pl. három mondatod elolvasása után azt láttam, hogy értelmes vagy, tisztában vagy a körülményekkel és a lehetőségekkel. Életrevalónak tűnsz, tanulsz, korrepetálsz, kiegyensúlyozott kapcsolatban élsz, szerintem akármi is lesz ennek a vége, nem fogod rosszul csinálni. Az abortusz lelki oldala gondolom baromi nehéz, sőt, lehet, hogy feldolgozhatatlan, de ez egyéni, erre nincsen általános recept, ezt neked kell tudnod, érezned. Óriási önismeret is egyben egy ilyen döntés és akár még saját javadra is fordíthatod hosszú távon. Nem tartom alapvetően helyesnek, de a te élethelyzeted ismerete nélkül (a leírtak tartalma és minősége alapján) nem is áll szándékomban ítélkezni, ha mégis az abortusz mellett döntesz.

Ha megtartjátok, akkor be fogtok kerülni a szociális ellátórendszerbe, hiszen kvázi állami kötelesség valamilyen szinten gondoskodni a társadalom legújabb tagjairól. Ezért is létezik a GYES (igaz, nem sok), ami alanyi jogon jár, tehát nem jövedelemfüggő. Ezen kívül - tekintettel a szociális körülményeitekre - egyéb támogatásban is részesülhettek. Emellett számos bababörze van, ahol gazdát cserélnek a használt, vagy vadiúj dolgok, akár csere-bere akciókat is lehet figyelni, nem feltétlenül kell pénzt kiadni egyes dolgokért. És én is azt mondom, hogy beszélj a szüleiddel. Ha csak minimális és/vagy csak lelki támogatást kapsz, már az óriási dolog szerintem.

Én úgy gondolom, bármelyik variációt választod, most végérvényesen fel fogsz nőni, felelősséget fogsz vállalni (akár élő terhességért, akár az abortálás súlyáért). Gondold át nagyon, elhamarkodottan ne dönts! Ha a személyes véleményemre vagy kíváncsi, én az élet mellett teszem le a voksomat az élet mivolta miatt és azért, mert szerintem te egy vagy sok közül, akik körültekintőek és képesek felmérni a tetteik súlyát/következményeit.

Szia

Ne foglalkozz a negatív dolgokkal, tudod, másokat kritizálni könnyebb, mint hasznos tanácsot adni. Persze, védekezhettetek volna, ha ilyen anyagi háttérrel rendelkeztek, de ha már növekszik valaki a pocakodban, akkor az ő élete, egészsége sokkal fontosabb, mint a pénz. Ahogy előttem is írták, sok lehetőséged van olcsó cuccokat beszerezni. Biztos van olyan barátnőd, akinek már van gyereke, esetleg tőle is kölcsönkérheted, ami megmaradt. Vannak családsegítők, ahol érdeklődhetsz esetleges anyagi támogatásokat illetően. Én külföldön élek, áprilisban szülök, 99%, hogy fiú, szívesen kölcsönadom a kisruháimat nyáron, Győrben átveheted. Aztán ha már nem kellenek, valahogy visszajuttatod. Lomispiacokon is körülnézhetsz, pár száz Ft-ért szuper cuccokat vehetsz.

Munka: írtad, hogy angolt is tanítasz. Én is angoltanár vagyok, magánórákat még a pici mellett is adhatsz, abból fedezheted a napi kiadásokat! Minden megoldható, ha igazán szeretitek egymást, együtt menni fog. :-)

Kedves Kérdező!

Két gyermekem van, az elsőt 23 évesen szültem, a másodikat 43. Mindkettő tervezett gyerek. Az elsőnél főiskolát végeztem, és jól el voltam eresztve anyagilag, azt hittem ez mindig így lesz. Aztán évről évre kevésbé ment a vállalkozás. Rájöttem lépni kell, elhatároztam, hogy elvégzem a jogot, ügyvéd leszek. Amíg tanultam (munka és gyerek mellett!), addig is egyre csökkentek a bevételek, a házasságom is megromlott, elváltunk, a gyerek apja elhagyta az országot, gyerektartást nem kaptam. Ahhoz, hogy egyedül is el tudjam tartani a gyerekem, az egyetem utolsó évétől (főállású munka, gyerek és egyetem mellett tehát) 7 éven át jogot tanítottam, ebből 6 évig érettségi utáni képzésben, (közben végre ügyvéd lettem), így egy évet már főiskolán tanítottam. A pénz így sem volt elég, de már csak a hétvégéim voltak szabadok, így azokon sportbíráskodtam. (A rengeteg munka mellett, minden szabadidőmet a gyerekkel töltöttem, így nem volt elhanyagolva...) Aztán megismerkedtem egy végre hozzámvaló férfival, gyereket akartunk (ezért hagytam abba a tanítást), de nem sikerült. Minden pénzünket lombikokra költöttük, egy szakjogász képzést már csak azért végeztem el, hogy felvehessem a diákhitelt, mert a tandíj felett megmaradt részéből még 2 lombikot tudtunk finanszírozni. Mivel még mindig nem jött, kölcsön is kértünk, milliós nagyságrendű pénzzel tartozom a szüleimnek. Végre itt a baba! A kislányom 1 éves, nem tudtam vele GYED-re menni, csak párszor 2-2 hétre, amíg nem volt pecsételni való munkám. Most annyi a bevételünk, hogy éppen elég (megjegyzem házunk, autónk van), de már megkérdeztem a szüleimet, adnának-e még kölcsön, mert ha 45-ig megszületne, szeretnénk kistesót. Ez az én történetem, melyből számodra a lényeg: hiába voltam a fiam születésétől kb. 8 évig eleresztve anyagilag, aztán jöttem a szűk esztendők... 8 éves gyereknél már fel sem merül, hogy örökbe add, vagy elvetesd! Most nincs pénzünk, mégis akarunk gyereket. Majd dolgozunk még többet, és majd pár éven belül úgyis jobb lesz! Neked az első pár évben lesz nehezebb, de ha szorgalmasok vagytok, nem marad ez így! Én is visszaadom majd a kölcsönöket a szüleimnek, ha végre teljes gőzzel dolgozom. A lényeg, szeressétek a gyereket és egymást, és erre szánjátok minden megmaradt időtöket. A többit mese nincs, dolgozni-tanulni kell!