Ez egy kicsit hosszu lesz, csak ha van idod akkor olvasd el?

Úgy látom egy kicsit hisztis vagy, tombolnak benned a terhességi hormonok, azt akarod, hogy mindenki veled foglalkozzon csak. Én így látom, bocs, ha megbántottalak. Keresd te a barátaidat, anyukádat, ennyi. Akkor minden kiderül, nem sírni kell, hogy jaj, most én terhes vagyok és mindenki ugráljon körbe.

Mit szólnál akkor, ha a pároddal elmennél vásárolni 31 hetes terhesen és már 11 óra van és még nem ettél semmit, szeretnél, de a gyereked apja nem áll meg egy fél órára se, ja, nincs autó se, mindenhova gyalog és busszal menj több órán át! Most akkor sírjak? Nem összeszedtem magam! Szedd össze te is, nincsenek eget rengető problémáid úgy látom!

Szia! Nagyon sajnálom, hogy ilyen helyzetbe kerültél, de ami a múltban történt, azon most már tényleg ne bánkódj vagy rágódj, mert megváltoztatni nem tudod és akkor abban a pillanatban azt a döntést érezted helyesnek.

Hogy a pároddal milyen a helyzeted, leültél és megbeszélted vele? Nagyon fontos, hogy ezt a helyzetet tisztázzátok, mert bizonytalanságban lenni a legrosszabb. Aztán az is lehet, hogy a hormonjaid miatt érzékenyebb is vagy, de mindenképp beszélj Neki arról, ami a lelkedet nyomja.

A szüleid és a barátaid tekintetében én azért futnék még egy kört. Biztos felhívnám anyukámat és elmondanám, hogy mi a helyzet és mennyire hiányzik. Ha ezek után sem áll szóba veled...hát akkor nem nevezném az ilyen embert anyának!

A barátnőimet meg meghívnám, hogy jöjjenek el hozzám...egy próbát megér. Ha nem jönnek, akkor sajnos ezt a vonalat is zárnám az életembe és azon lennék, hogy újakat találjak. Mondjuk próbáld meg a nőklapján. Nyiss egy fórumot és keress beszélgető partnereket. Ne süllyedj magadba! Az iskolát meg lehet folytatni. Legyen ez a célod a jövőben. Sok sikert!!!

Szerintem kéne erről beszélgetnetek a pároddal, mert így csak gyűlik a feszültség.

Saját tapasztalat, mi is "nyeltünk" már egy ideje, aztán kb. 6 év után volt egy óriási, szó szerint ajtócsapkodós balhénk.

Másnap mindenki bocsánatot kért, kicsit magunkba néztünk, korrigáltuk a hibákat, és megint minden happy :).

Azért van néha szükség beszélgetésre, mert befásul az ember egy kapcsolatban, és ha mindkét fél belekényelmesedik, és nem vesz tudomást róla, akkor annak rossz vége is lehet.

Kedves első válaszoló meg úgy vélem méltó párjára talált, benne is kb. annyi empatikus készség van mások iránt, mint a férjének őiránta. Zsák a foltját...

Én is úgy gondolom, hogy elsősorban a pároddal kellene erről beszélned. Erről, és mindenről, a hosszú kapcsolat titka a kommunikáció, mindent meg kell beszélnetek még csírájában.

Az anyukád nem is tudja hogy terhes vagy? Szerintem fel kellene venned vele a kapcsolatot és elmondani. Nincs olyan anya, akinek ez ne dobogtatná meg a szívét, főleg ha egyedüli gyereke vagy. Mindenképpen hívd fel, kérd a segítségét, biztos vagyok benne, hogy ha azonnal nem is, de előbb utóbb értékelni fogja a nyitottságodat, és örülni fog hogy fontos neked. Biztos, hogy benne is tüske van, úgy érezheti hogy annak idején nem őt választottad. Nem szép dolog, hogy ultimátumot adott, de légy most te az okosabb, vesztenivalód úgy sincs, főleg ha elköltöztök.

A barátokkal most emiatt ne is foglalkozz, ha külföldre mentek, nem maradnak meg. Első és legfontosabb legyen mindig a család.

Karrier: ezzel én is így vagyok, terhesen, nem értek semmihez, jó pár éve dolgozom de nincs szakmám. Még sem aggódom emiatt, úgy tervezem, ha megvannak a picik, akkor távtanulással elvégzek valami olyan szakmát, amivel ki tudok fogni a mostaninál jobb állást. Sosem késő, ha eddig nem jutottál előre, nem baj, de változtass ezen: tanulj nyelvet, gyerek mellett elég sok időd lesz rá. Tanulj szakmát.

Szex? nekünk első trimeszterben egyáltalán nem volt mert az orvos nem engedte. Nem is kívántam, most sem kívánom, előtte sem voltam egy lepedő akrobata. 10 éve vagyunk együtt szerintem normális, ha nem szexelünk minden nap vagy minden héten. A páromnak ez így jó. Te már beszéltél arról a pároddal, hogy e téren mik az igényei? Kérd ki a véleményét. Beszélgess vele arról hogy ő hogy látja ezeket. Elvégre ketten vagytok, mindkettőtök véleménye számít :) hosszúra sikerült, nem baj :)

látod, mindenki lehet rossz passzban, velem is rengetegszer előfordul, és jó formán a párom az egyetlen akivel igazán meg tudom beszélni, mert nekem sincs túl sok barátom. Én is terhes vagyok, nem otthon élek már mint a barátaim többsége, férjhez mentem, jön a baba, és emiatt eltávolodtunk. Úgy érzem én nem változtam, de mégsem úgy viszonyulnak már hozzám, nem én tehetek róla csak valahogy elfogyott a közös vonal. Lesz még lehetőséged barátokat szerezni, új szomszédok, új környezet, új munkahely, a babó játszópajtásainak a szülei, stb.

Anyukáddal azért beszélj. Az sem túl jó hogy facebookról tudja meg.

Szia

Én mindenképp beszélnék a párommal a problémáimról, gondjaimról. Főleg, h külföldre költöztök, ami a stabil kapcsolatot még erősebbé teszi, hisz csak egymásra vagytok utalva, a gyengébb kapcsolatot tönkre teszi. Mi is kint élünk,semmi segítségünk nincs, de elmondhatom h a mi kapcsolatunkra kimondottan jó hatással volt a kiköltözés. Egymást támogatva, segítve éri csak meg kimenni. Új kultúra, nyelv, új emberek. Talán még barátokat is szerzel kint. Hova költöztök?

Anyukáddal előtte beszélj, hisz kintről nehezebb tisztázni a múltat.

Sok sikert!

Ha esetleg Berlinbe jöttök, tudok neked segíteni!!! :-)