Nem kívánt terhességből, kettő baba! Idővel változni fog a helyzet?

Azért nem ilyen rózsás a helyzet, ahogy a kedves válaszadók lefestik.

Nagylányom 11, kisfiam 1 éves volt, épp 2 éve, amikor is pozitív lett a tesztem. Sírtam, és nem örömömben, mert egyelőre nem terveztünk több babát (egy 3-at igen, de nem akkor). Vissza akartam menni dolgozni a kicsi 2 éves korában. Erre egyszer akadt "probléma", de úgy voltam vele, hogy nemsokára úgyis megjön, kicsi az esély, a nagykönyv szerint semmi, nem aggódtam. 5 hetesen uh, 1 petezsák. Sírtam, nem akartam. (igazából nem tudtam volna elvetetni, de sokként ért.) Mondtam a dokinak, hogy nem akarom. Úgy voltam vele, hogy úgysem tudnám megtenni, de hagyok még időt magamnak, hiszen bármikor mondhatom, hogy mégis megtartom. 8 hetesen uh: az 1 petezsákban 2 kis borsószem. Majd leestem az ágyról. Röhögve jöttem ki - kínomban. Ha egyet sem akarsz, akkor kettőt is kapsz- ismerős igaz? Aztán valahogy megbarátkoztam a gondolattal, és köv alkalommal mondtam az orvosnak, hogy maradnak. A terhesség során annyi volt a probléma, hogy egyszer bevéreztem, de semmi komoly, viszont 1 petéjűek, gondolom nálad is, mert azért csak a 2. alkalommal látszódtak, hogy az elválasztó burok van, vagy sem. Ezt majd nálad is nézik, ha nincs, az sajnos nem jót jelent, de aztán megtalálták nálam. Innentől kezdve nem volt gond. 36. héten születtek, villámgyorsan, természetes úton, váratlanul elfolyt a magzatvíz, és 3/4 óra múlva megszülettek. 2 hetet voltak koraszülöttön. Ez nem sok, vannak ikrek, akik 1-2 hónapot is. Az éjszakák voltak nehezek. Ha nem az egyik, akkor a másik sírt. De egy dolgot jegyezz meg: mindent egyszerre csinálj. Etetés: ha az egyik sír, megettem, aztán a másikat is, akkor is ha nem sírt. Vagy épp aludt, és akkor álmában evett. A kisfiam akkor volt másfél. Volt éjszaka, hogy mind a 3 egyszerre üvöltött. Na, itt nem épp a csillogó gyerekszemek járnak az eszedben, hanem egy kis csend és pihenés. Mivel 2 gyereket nem lehet altatgatni kézben, így hozzászoktak, hogy evés után irány az ágy, aztán alvás. Pár napig sírtak, de ez már másfél éve működik. Nappal meg aludni sem tudtam, mert bár az ikrek marha jól elvoltak, egyszerre ettek-aludtak, de a másfél éves persze más ritmus szerint volt. Aztán 3-4 hónapos koruktól kezdve könnyebb volt, átaludták az éjszakát, nappal is sokat aludtak. Most másfél évesek. Mennek, az egyik épp ma mutatta meg, hogy kell kimászni a kiságyból. Frankó, eddig ha főztem, tudtam, hogy elvannak bent a helyükön, hogy hogy lesz ezután.... Nem tudom. Most megint nehezebb velük. 1 nap egyszer alszanak, jönnek-mennek, itt a 3 éves is.... Nehéz. Most ért véget egy 2 hétig tartó hányás-hasmenés. Valamelyik a 3 közül mindig vinnyogott, visított.... Hányás persze éjjel... Én úgy kifáradtam, hogy múlt héten sírtam is, hogy én ezt nem bírom tovább. Amúgy aranyosak, 2 kislány, most mindegyiknek az kell, amivel a másik játszik, az egyik addig nem eszik, amíg a másik be nem kap 1 falatot.... 1 kocsiba már nem férünk be. Utcán úgy megyünk, hogy mellettem a nagylány, tolom az ikerkocsit, kisfiam a testvérfellépőn. Szeretem őket, de hidd el, nem könnyű. Emellett folytatom k a fősulit, másoddiplomáért hajtok. Az a nap legjobb része, amikor este 8-kor ágyban vannak, és csend van, és elfekszem.... 3 felé futni... De nem panaszkodom, egészségesek, szépek. Ikrekkel nem lehet úgy babázni, mint 1 babával. Olyan futószalagszerű minden. És érzem, hogy nem is én vagyok nekik a legfontosabb, hanem a másik. Jó nézni, hogy egymásra nevetnek, amit egyik csinál, azt gyorsan a másik is, aztán összevesznek valamin, és tépik 2 felé. Utána megcsapkodják egymást, egy pillanattal később meg simogatják. Nem bántam meg, hogy így döntöttem, én, aki sosem akartam több gyereket, főleg nem kis korkülönbséggel.

A 8. heti ultrahang leleten nem írják, hogy melyik baba hol tapadt? Ha két különböző helyen (pl. az egyik mellső fali, a másik hátsó), akkor tutira kétpetéjűek. Ha közös méhlepényük lesz, akkor egypetéjűek, akkor is, ha külön burokban fejlődnek. De az ultrahangkép alapján nekem ez kétpetéjű babapárnak tűnik. Nekem a 6+1 héten még csak egyet talált a doki, 7+4-nél fedezte fel a másikat is. Persze pont azért, mert egész más helyen voltak.

Nem kell annyira túldimenzionálni, hogy mekkora többletfeladat egy ikerpár nevelése, én nem élem meg annak. Igaz, még csak 7 hónaposak, lehet, hogy később nehezebb lesz, de egyelőre nem jelentenek dupla annyi melót, mint anno a lányom jelentett ennyi idős korában. Csak mondjuk kb. a másfélszeresét :) Gyakorlott anyuka vagy, ráadásul a két tesó már elég nagy, menni fog ez!