SOS! Öt hónapos terhes vagyok és mostanában úgy érzem, hogy nem akarom ezt a babát. Mit tegyek?

Megbolondítottak a hormonok. Szülés után majd megváltozol, de egy biztos, nem lesz időd ilyeneken rágódni.

És ha majd a kezedbe fogod a kislányod, elmúlik minden bizonytalanságod arról, hogy akartad-e.

Szerintem természetes, hogy félsz, és úgy gondolom, hogy nem vagy egyedül az ilyen érzésekkel - csak itt nem divat ezt bevallani.

Akármi új dolog vár az emberre, még akkor is, ha az örömteli dolog, félelemmel is tölti el. Ez így van, ha új iskolába megyünk, ha költözünk, de még egy egyszerű nyaralás előtt is sokszor.

Én úgy gondolom, hogy szép lassan fel fogsz nőni a feladathoz, és amint a kezedben lesz a gyereked, ezt az érzést hipp-hopp elfelejted majd. Nem leszel se rossz anya, se rossz ember csak azért, mert most kétségek gyötörnek, hanem simán normális emberi lény.

Próbálj meg pozitívan hozzáállni, próbáld meg eltervezni/elképzelni az életedet, hogy mit szeretnél. Ne azon gondolkodj, mit vesztesz, hanem hogy mit nyersz. És persze tervezz nyugodtan annyira előre is, hogy mikor és hogyan tudsz visszamenni dolgozni, stb. Hogy érezd: nem áll meg a világ.

Arra gondolj, hogy ezek azok az érzések, amik eltántorítanak egy nagynak tűnő kihívástól. Az ember egy álláslehetőség, vagy egy felkérés elől simán elmenekülhet, viszont a babavárás nem ilyen. Itt nem lehet csak úgy lelépni.

Úgy gondolom nincs igaza annak aki azt írta, hogy nem gondoltad ezt át. Igenis az ember az úton érzi meg a kihívással járó nehézségeket.

Keress fel egy kineziológust, aki tudja oldani a benned lévő feszültséget, és ki tudja deríteni a félelmeid okát. Nem egy esetben segített már ismerőseimnek.

Szóval fel a fejjel, nem vagy ezzel egyedül, viszont ha boldog akarsz lenni, meg kell nyugodnod.

Amit még fontosnak tartok, beszélj édesanyáddal erről. Nem fog bolondnak tartani, lehet hogy ő is érzett hasonlót. Vagy az ő ismerősi körében éreztek már ilyet kismamák. Akkor ki tudod beszélni a félelmeidet, ami szintén sokat segít. Fel a fejjel.

Nehéz érzések ezek, amiket most átélsz, komolyan kell venni. Van, akinek ennyire komyol próbatétel a terhesség és/vagy a szoptatás. Tudj róla, hogy szülés utáni depresszió is van, meg laktációs (szoptatáskori) pszichózis is. Ilyenkor fordulnak az anyukák a kisbabáik ellen... Eddig nem szabad eljutni.

Fontos, hogy pszichológussal meg tudd beszélni az érzéseidet, ne maradj benne ebben semmiképp. Kérdezd meg a védőnőt, hol van nálatok a pszichiátriai gondozó (ingyenes) vagy kit tud ajánlani (esetleg fizetős pszichológust vagy mentálhigiénés szakembert stb.).

A dolog SÜRGŐS, ne várj!!!

Fel a fejjel, meg lehet oldani a jelenlegi problémát, de kell a szekember!

Ha nagyon rettegsz és nem szeretnél pszichológushoz fordulni valami miatt mégsem, akkor én a következőket javaslom:

- magánorvos, de a lehető legjobb, akivel nagyon jól kijössz, aki vicces, kedves, aranyos, megbízol benne

- ha a szüléstől rettegsz, lehet császárt is választani ma már, magánorvosok nagy részénél és a magánkórházak 100%-ában.

- arról meg, hogy az emberek hülyeségeket beszélnek a gyereked neméről, ők tehetnek és nem te. Az emberek néha teljesen őrültek, maradi gondolkodásúak.

Simán elmehetnél lazítani egy kicsit! Mért nem mész el a barátnőiddel egy kis velneszre, vagy a Balcsihoz?

Nem az a baj, hogy már csak anyának érzed magad, és úgy érzed, te magad elvesztél? Mert ha így van, tégy a magad örömére valamit! Mikor voltál utoljára kiállításon? Vagy vidéken üdülni? Na látod!:)