Kötődés a babám iránt. Mikor kezdek "anyásodni"?

Párommal eldöntöttük babát szeretnénk, igazából úgy voltunk vele, nem védekezünk jön amikor jön alapon :)

Első próbálkozós hónapban sikerült :)

Szinte fel sem fogtam még mindig, hogy ez csakis valami csoda lehet, hogy most itt mocorog bennem a pici lány :)

Amikor megcsináltam a tesztet, valami belső sugallatra, és kiderült, hogy akkor jön a trónörökös, azt az érzést amit akkor éreztem nem tudom hova tenni.

Rettenetesen boldog lettem, elsírtam magam, de kétségbe is estem, hogy jaj most mi lesz, nem lesz több olyan, hogy én meg a párom hanem a babánk az első, de mégis annyira jó érzés volt azt a pillanatot átélni amikor megjelent a második csík :)

Rettegtem azelőtt még a gondolattól is, hogy jaj ott fog mozogni bennem (hála az alien filmeknek...:) )

Most meg alig várom, hogy mozogjon és érezzem :)

De még mindig nem érzem azt, hogy na csajszi anya leszel, csak annyi, hogy fáj mindenem már.

Nem felejtem el, hogy itt van a szívem alatt, de nem tudok úgymond beszélni hozzá, kivéve ha rúg egyet, és na szia babám miújság. :)

Aggaszt, hogy nem érzem a kötődést, csak, hogy van és majd január vége felé megszületik.

Akkor majd mi lesz? Meg fog változni ez a hülyeségem?

Apa is szerintem ugyanígy lehet mint én, de én nem mondom ezt el neki.

Igaz nagyon sokat segít nekem, ahogy tud. Kenegeti a hasam, puszit ad rá, amikor szólok, hogy mocorog odateszi a kezét, ha itthon van segít az ágyból felkelni, segít cipőt húzni, kaját hoz nekem, már nem becézget hanem anyának hív :)szóval aranyember :)

Meg fog változni ez az érzésem? Nem szeretnék csak ott állni a kiságy mellett és nézni, hogy hát te most ki vagy és miért vagy itt :) :)

Köszönöm a válaszokat!