Programozott császármetszésre vagyok kiírva március végére, jól döntöttem?

Nézd, mindenki mástól van betojva...a kérdező speciel a természetes szüléstől...

Ha van lehetősége választani, hadd tegye...nekem annak idején nem volt, ha lett volna, talán én is a császárt választom, pedig annak idején még bonyolultabb volt. Szerencsém volt, hamar szültem, ennek ellenére sem kívántam soha többé átélni "ezt a nagyszerű élményt".

A sógornőm már nem volt ilyen szerencsés, 24 órát vajudott, aztán szanaszét repedt, évekig tartó inkontinenciával, aranyérrel került ki a szülőszobából. Pszichológushoz járt jó darabig, mert kézbe venni sem akarta a gyerekét.

Ezért, amikor hallottam, hogy 8 órai vajudás után a lányomat császármetszésre küldte a doki, fellélegeztem.

20 perc alatt megvolt a kölök, a lányom öt óra után felkelt és tette, amit tennie kellett.

Szép, okos kislány az unokám, már óvodás, és a kutya nem kérdi hogyan született.

Na szerintem ezen tök felesleges már vergődni.

Mindkét fajta szülésről vannak horror storyk és tündérmesébe illőek is.

Kérdező így döntött, az ő döntése, nem népszavazás kérdése , majd kiderül mi lesz. Sok szerencsét neki.

Kérdező, ne itt kérdezd a választ a kétségeidre...Itt mindenki sátánnak kiált ki, ha másként gondolkodol, érzel...

Én eldobom az agyam egyesek érveitől...

Babanapló? mi az? én sem írtam, anyám sem írt, a lányom sem, aztán egész jól elvoltunk nélküle...Kórházi protokoll? ki a francot érdekel?

Ismerőseid között keresd a választ, szakembertől érdeklődj. De ne itt!

Egyetlen gyerek sem élte meg traumaként, hogy császárral született. Te emlékszel a születésed körülményeire? Na ugye....

Kedves Kérdező!

Én is a programcsászárt választottam és egyáltalán nem bántam meg. Betöltött 38. héten volt a műtét. Hétfőn beballagtam a kórházba, kitöltöttük a papírokat, estefelé még volt egy uh vizsgálat. Reggel beöntés - ez volt a legrosszabb az egészben, egyáltalán nem fájt, csak valahogy ritka hülyén éreztem magam.

Utána bekötötték a karomba az infúziót és vártunk. Kaptam katétert - egyáltalán nem fájt, majd áttoltak a műtőbe. A gerincérzéstelenítésből jóformán semmit sem éreztem, lefektettek és figyelték, ahogy hatni kezd. Maga a műtét gyors volt, a kisbabámat odatartották az arcomhoz hosszú percekig, majd elvitték. A barátom végignézhette, ahogy az ilyenkor szükséges dolgokat megcsinálják. Miután összevarrtak a folyosón megint odatették mellém, majd engem áttoltak az őrzőbe. Itt 8 órát kellett feküdni, ami baromi unalmas lett volna, ha nem hoztak volna hamar egy másik császárost, így viszont jól megvoltunk. Arra nagyon kell vigyázni, hogy a fejet tényleg nem szabad emelni, különben durva fejfájás lesz az eredmény. Valami kis gumicső segítségével tudtunk teát inni. Kaptunk oxitocint és valami fájdalomcsillapítót, amitől eszméletlenül jól éreztük magunkat, minden olyan könnyűnek és egyszerűnek tűnt. Többféle ebédet főztünk, majd kiterveltük, hogyan tudnánk az ablakból látszódó bankba betörni. Szerintem valami narkót kaptunk. Késő délután jött egy ápolónő, hogy tolószékben áttol a szobámba, de én kértem, hogy hadd menjek a saját lábamon, csak figyeljen rám, ha esetleg ez mégsem sikerülne. A felüléstől féltem, mert elég horrorsztorit hallottam. Simán, mindenféle kapaszkodás nélkül felültem, ugyanis a hasizmokat nem vágják szét. Átsétáltam a szobámba, ücsörögtem az ágy szélén egy kicsit, majd kimentem sétálni a folyosóra. Az orvos, aki műtött azt mondta, hogy minél többet mozogjak, mert annál hamarabb regenerálódok. Másnap reggel hozták a kisfiamat, akit mindenféle probléma nélkül el tudtam látni. Délután megindult a tejem és később is bőven volt. Műtét negyednapján mehettem haza és aki nem tudta, az nem látta rajtam, hogy nemrég műtöttek.

A többi programcsászáros is hasonlóan jól élte meg az egészet.

Összességében, egy percig sem bántam meg a döntésemet. Tény, hogy a programcsászárnak semmi köze sincs a természetességhez, de a természetesnek mondott szülések zöme sem természetes már: oxitocin, eda, többszöri mesterséges indítgatás, burokrepesztés stb.

Nagyon sok boldogságot kívánok neked és a családodnak, kívánom, hogy minden úgy sikerüljön, ahogy elterveztétek.

Mi a Babanapló? Sajnálom, h nem is hallottál még róla.

Nekem az összes ismerősöm ír ilyet.

Amúgy meg ne ragadjunk le itt.

Ha megkérdezi a gyerek, h hogyan született? AKkor is mit mond?

Szia!

Első gyermekemet császárral szültem, mert faros volt é akkor az volt a "divat", hogy akkor császár. Nagyon megszenvedtem Nem tisztult, nem gyógyult rendesen a seb, hiába szólta a kórházban, hogy érzem valami nem oké, nem foglalkoztak vele. Begyulladt, belázasodtam és naponta kellett visszamennem az újszülöttel, pokoli fájdalmakkal a kórházba, hogy tisztítsák a sebet, 4-szer nyitották meg a sebet, hogy kitudják tisztítani. Olyan fájdalmaim voltak, hogy nem tudtam melyik lábammal lépjek, menni is alig bírtam, még jó, hogy volt segítségem. Amúgy programozott császárnak indult, de előbb beindult a szülés, mire megcsászároztak, már tolófájásaim voltak, úgyhogy a szenvedős dologból is kivettem a részem. :)

Második gyermekemet spontán szültem, mert akkor meg az volt a "divat", hogy ha nincs baj, akkor császár után lehet spontán is szülni.

Természetesen iszonyatosan fájt, a végén már ellilult a fejem, a férjem meg volt ijedve, hogy mi van. A tolófájások között percekre "beájultam" elaludtam, annyira ki voltam. A fájdalom ellenére egy hét eltelte után, mikor kicsit összeszedtem magam mentem volna még egyszer 1 hét után átélni a szülést olyan csodálatos dolog. Természetesen az első is az volt, de maga a szülés élményét nem cserélném el semmiért!

Harmadik gyermekem is faros volt és kértem, hogy próbáljuk meg a spontán szülést. Sajnos nem sikerült, mert sérvem volt, ami sajnos csak később derült ki és azért nem tudtam megszülni, mert nem tudtam a sérv miatt rendesen nyomni. Császár lett a vége.

Császárból sokkal nehezebben, sokkal lassabban gyógyul az ember! Sokkal fájdalmasabb!!!!

Van orvosi indok, hogy miért lesz császár?

Minden jó!