Programozott császármetszésre vagyok kiírva március végére, jól döntöttem?

A babanaplos valaszolonak üzenem:

A 3,5 eves fiam pont ma kérdezte, hogy hogyan fog a tesója születni. Siman es nyugodtan megmondtam neki, hogy a nenik nunijan jon ki a baba. Kérdezte o hogyan született? Oszinten válaszoltam, hogy anya pocakjat felvagtak, mert tul nagyra nott a pocakban es emiatt igy volt biztonságos. 😊 nem lattam hogy annyira megviselte volna es nem gondolom hogy az anya gyerek kapcsolat a szuletesen mulik. Inkabb legyen egy pozitiv elmenyem a csaszarrol, mint egy olyan negativ, hogy kb utana latni se akarjam a gyerekem...

Valoszinuleg ilyen szules-nacik ugyis leoltjak a továbbiakban is a kérdezőt.

Csak annak fontos, hogy mindenképpen természetes úton szülessen meg a gyereke, akinek az az életcélja meg élete legszebb dolga, hogy kipottyantotta a gyerekét. :)

Ha gyereket akar az ember, akkor egy szükséges dolog, hogy valahogy kijöjjön belőle. És ha van rá lehetőség, hogy nem kell szétszakadni odalenn, akkor miért ne választanák, akik akarják? Bent mégsem maradhat a gyerek.

És igenis undorító a természetes szülés. Unokatesóm szavaival élve, aki ott volt a gyereke születésénél, olyan, mint egy disznóvágás. Hát köszönöm. Akkor én már inkább választanám a tisztább megoldást. Bevisznek, érzéstelenítő, vágás, gyerek ki, összevarrás. Az utóhatások úgyis megvannak mindkettőnél. De így legalább kevesebb esélyem van rá, hogy az éppen születő gyerekem fejére sz*rok, mert nem sikerült a beöntés. :) (Ismerősömmel történt. Utólag viccesen mesélte, de ott nagyon szégyellte magát.)

46-os, ne sajnáld...

mi egészen jól elvoltunk nélküle is... hogy is mondjam? nem hiányzott...

azonkívül a gyerekem 30 éves, és soha nem kérdezte meg, hogyan született....amúgy én sem a az anyámat...azonkívül afelől sem érdeklődtem soha, hogy volt-e neki abortusza...valahogy nem érdekelt... légy erős, ilyen is van....aztán baromira nem befolyásolja az életünket, hogy nem vagyunk túlzottan kíváncsiak... és inkább a magunk dolgával törődünk....

Nem hiszem, hogy ettől rossz anya lennél.

Te ezt tartod undorítónak, most őszintén ki szerint szép dolog...

Na mind a kettőnek meg van a pozitív ill a negatív oldala. Mindenki máshogy éli meg, kinek ez fájt jobban kinek az.

Én személy szerint májusban fogok szülni, magas vérnyomásom van, szedem a gyógyszereket. Én is kifejezetten meg kértem az orvosomat, ha lehet róla szó akkor császár legyen. Nem azert mert félek a fájdalomtol vagy mert szetrepedek, csupán attól félek nehogy kapjak egy agy vérzést az erőlködéstől.

Tehát ha te így érzed és az orvosod sem talál benne kivetnivalót akkor döntsd igy :)

Kellemes baba várást és könnyű szülést.

24km

Azért az számomra döbbenet, hogy itt néhányan milyen nagyon álszentek. Nem tudok szó szerint idézni, de engem a víz ver azoktól, akik kiosztják a szülést undorítónak tartó nőket. Emberek, kapjunk már a fejünkhöz, nem azért szülünk, mert az milyen gusztusos és hú de szép, hanem azért, mert gyereket szeretnénk, és a tudomány jelen állása szerint kiböfögni egyelőre nem tudjuk. De aki azt állítja, hogy a szülés nem undorító, az még magának is hazudik.

Tény, hogy a császármetszés sem kevésbé szörnyű látvány, de jó esetben azt a szülő nő nem látja.

És bár utólag én gyönyörű emlékként őrzöm a szülésemet, mert szerencsére komplikácómentes és viszonylag gyors is volt, arra azért még emlékszem, hogy a magzatvízben mancsikolva megjegyeztem a szülésznőnek, hogy elég gusztustalan hivatást választott.

És még egy kis adalék a kérdezőnek: ahol szültem, velem nagyjából egy időben szült az egyik orvosnak a lánya. Programcsászárral, saját kérésre. Kommentáljam, vagy mindenki rájön magától is, hogy miért?

Üdv! 47-es vagyok.

Kedves 58-as! 3 gyermeket szültem, most várom a negyediket és egyetlen egy pillanatra sem fordult meg a fejemben, hogy a szülés undorító! Nem nem hazudok magamnak! A szülés csodálatos dolog. Maga a születés egy csoda számomra! Amikor ott van az ember a vajúdóban vagy a szülőszobán, nem azzal foglalkozik, hogy fúj, fúj milyen undorító, hanem azzal, hogy rohadtul fáj, hogy mikor lesz vége, hogy minden rendben legyen és ne legyen komplikáció, és az egészsége gyönyörű gyermeke megszületik.

Az, hogy te gusztustalan hivatásnak gondolod, még nem biztos, hogy más is annak. Ha mindenki így gondolná, akkor nem lennének nőgyógyászok, szülésznők. Azért választották ezt a hivatást, mert szeretik. Örülj neki, még jó, hogy nem undorkodott a szülésznő amikor szültél és rohant el, hogy fúj de undorító... Ennyi erővel minden orvosi beavatkozás undorító...

Én nem hordtam le senkit. Mindenki úgy szül ahogy alakul, a lényeg, hogy komplikációmentes legyen és egészséges gyermek szülessen. Átéltem mind a kettőt, spontánt és császárt is, utóbbit kétszer is, sőt nemsokára harmadszor is. Meg tudom mondani mi a különbség hidd el. Tudom, hogy míg a spontán fáj pár órát míg megszülsz, utána 2 órával már tudsz ülni az ágyon. Míg a császár után segítséggel is alig bírsz kikászálódni az ágyból, mert annyira fáj a nagy vágás. Hetekig. Alig tudsz menni, ülni, vécézni, fogni a babát és ellátni.

Ráadásul a sok agytröszt nem gondol bele, abba, hogy egy császárnál mennyi komplikáció léphet fel. Utána nem gyógyul esetleg úgy ahogy kéne, begyulladhat. Mindig lesznek összenövések. Ami miatt én is sokat kínlódok. Sok összenövésem van sajnos, amit nem érdemes megműttetni, mert akkor máshol lesz.

Még valami! Utána lehet olvasni, hogy mennyi komplikációja lehet a gerincérzéstelenítésnek. Nem mindenkinek lesz, de meg van rá az esély. Sajnos nekem valamit elcseszhettek, mert ahova kaptam a szurit, néha annyira fáj, hogy nem tudok megmozdulni. Vagy vastag tűvel kaptam, vagy megsérthettek valamit.

Én nem a szüléstől, vagy a császártól félek, hanem a szuritól, nehogy lebénuljak...

Ráadásul 1 napig fel sem lehetne kelni a szuri után, még a fejed sem emelhetnéd, de már 12 órával később már fel kell kelned, mosakodni, öltözni, amikor olyan fájdalmaid vannak, hogy ahhoz képest a spontán szülés egy élmény... És ez a fájdalom eltart napokig, hetekig.

Érdekes, hogy én semmi undorítót nem láttam a spontán szülésemnél, mert mikor a tolófájásoknál nyomtam, csukva volt a szemem és amúgy sem látsz a nagy hasadtól semmit! :) A férjem is bent volt. nem a lábamnál állt! Ő sem látott semmit. Tény, hogy kellemetlen mikor 4-en körül állnak és néznek, de akkor az zavar a legkevésbé! A császár is ugyan olyan undorító, csak eltakarják. De hidd el ott jobban fél az ember.

Persze mindenki máshogy éli meg a dolgokat. DE! Nem kéne videókat nézegetni egyikről sem annak aki undorítónak tartja. Én sem szívesen nézegetnék ilyen videókat, mert elijesztik az embert. Várd a gyermekedet, örülj, hogy megadatott, örülj, hogy egészséges és ne ilyenekkel foglalkozz. Ez a legkisebb gond. Én sem ijesztgetni akartalak kérdező, csak annyi agytröszt fikázza egymást, aki vagy csak az egyiket, vagy csak a másikat élte át.

Boldog babvárást!