Ti szoktatok naplot írni otthon terheségetekről, meg fényképet készíteni a pocakotokrol, meg videot a baba rugdalásáról?

Nem igazan.

A pocakomrol van nehany foto, de ennyi.

De en egyebkent sem vagyok ilyen tipus, bevallom, hogy akkor sem vezettem babanaplot, amikor mar megszulettek a gyerekek. Pedig kaptam is ajandekba, de vegul nem kezdtem el irni. Gondoltam, hogy majd a masodik gyereknel, de akkor is elmaradt.

Nagyjabol tudom, hogy mit mikor kezdtek el csinalni (megfordulas, felules, felallas, elso szo, stb), de ezeket sem napra pontosan, csak ugy kb emlekszem, hogy mennyi idosek voltak.

Írni írunk. Amikor kiderült, hogy valóban állapotos lettem, akkor egy füzetet kezdtünk, amibe az apuka és én is leírtuk az érzéseinket, tapasztalatainkat. Már több, mint 1 éves a lányunk, de írjuk neki. (Sokat kellett várnunk rá és szeretnénk, ha felnőtt fejjel megtudná így is, hogy miként vártuk és nevelgettük Őt.)

Na nem kell kisregényre gondolni, de a fontos dolgait, tetteit és érzéseinket megírjuk.

Fotókat nem készítettünk.

a vetélésemkor elkezdtünk írni a férjemmel egy blogot (orvosi infókkal eredetileg), azt folytattuk terhességem alatt is, orvosi infókkal és képekkel a pocakomról.

videót nem csináltunk arról, ahogy rúg.

32hkm

Kaptam babanapló könyvet, a rokonok folyton cseszegettek, hogy töltsem ki - az elején egy sort se írtam bele, 2. trimeszterben álltam csak neki, valahogy 2 hányás között nem volt kedvem a rózsaszín kiscipős "ugyemilyenjólérzedmagad" kérdésekre válaszolni.

Meg ezek a kérdések, hogy milyen gondolataid, érzéseid vannak a babavárással kapcsolatban... mondjuk, hogy 10 métert nem tudok megtenni rosszullét nélkül? De ezekről meg a fene se akar regényeket írni, meg anyósom is belenézett a piszkozatba és mondta, hogy hát kedves, aranyos dolgokat kéne írni, mennyire várom meg szeretem, stb.

Vártuk és aranyos ahogy mozog bennem, de ha nem érzem magam a felhők között, minek hazudjak a könyvnek? Leírtam a tényeket és kész.

Fotózni szoktunk, 1-2 videó is van a mozgásról, plusz UH felvételek.