Van köztetek olyan akinél anya/anyós nem örült, hogy úton van az unoka?

Nàlunk azért nem örültek mert akkor jöttünk össze. Anyukàm azt mondta végül hogy az én döntésem hogy megtartom-e, az èn gyerekem, a màsik 'mama' pedig egyből nekemesett hogy miért nem szedek gyógyszert, meg miért nem mondtam el előbb a fiànak mert akkor el lehetett volna vetetni (a kedves 'anyuka' csak a 3. hónapban tudta meg és azt hitte a fia sem tudta addig). Hàt mit ne mondjak úgy menekültem ki a lakàsból hogy làbam nem érte a talajt! Egyébként mivel nem vèdekeztünk vettem be esemèny utàni tablettàt (a mai napig nem hiszi el a csalàdja) és miutàn gyanakodni kezdtem együtt csináltuk a tesztet és kèrdés sem volt hogy ha pozitív akkor megtartjuk.

Lassan 3 èves a lànyunk és van màr mégegy (tervezett) babànk, mindenki nagyon szereti őket!

Nagyon sajnàlom a pàrodat amiért ilyen az anyja, de ez remek ok arra hogy miért ne foglalkozz azzal hogy mit gondol/mond!! Ha valamit szólni mer nyugodtan mondjad csak hogy nem neki szülöd, csak azért mondod el hogy ne màstól tudja meg

Az én anyósom! :)

Most várjuk a második gyerekünket,van egy 2 éves kislányunk, de a mamát nem érdekli. Persze a lányomat szereti (mind a kettő tervezett, munkahely, saját ház, autók, rendezett háttér adott), de jelenleg nem repes az örömtől. Persze engem nem szeretnek :) gondolom ez is benne van a dologban...

Ó, igen, anyósom.

Szerinte korai volt 9 év párkapcsolat után 30 és 31 évesen, megfelelő (önálló) anyagi háttérrel (2 jó fizetés, megtakarítás).

Képes volt megkérdezni, hogy biztos, hogy megtartjuk? Persze, a tervezett gyereket csakis az ő kedvéért elvetetjük.

Azóta mindjárt 1 éves a csaj, és egy kezemen meg tudom számolni, hogy hányszor látta, de közben úton-útfélen dicsekszik az unokával, minket pedig telefonon oszt látatlanban, hogy milyen szar szülők vagyunk.