Kismamák, a ti párotok se érti hogy most érzékenyebben érint benneteket minden a hormonok miatt?

Az én férjem nem bántott meg engem soha semmivel. Nyilván vitázunk néha, de konkrétan soha nem sértegetett. Én sírtam néha a semmitől is terhesség alatt. Pl. egyszer olvastam egy nagyon rossz verset és elkezdtem sírni, hogy milyen tehetségtelen ez a költő, és mégis erre tette fel az életét és csalódni fog.:D

Szóval, a férjem megértő, kedves, én meg másként működtem picit terhesség alatt, amit ő elfogadott.:) Bár én nem kiabáltam, tényleg csak ez a sírás volt. Nem érti a férjed, mert nem akarja érteni. A férjem nem szokott menstruálni, mégis sajnál, mikor vérzek. Ez az empátia, az empátia tesz minket emberré. Ettől nem vagyunk állatok.

Velem sem volt megértő de nem is nyaggatott.

Nálunk a pár hetes korszakban a mérhetetlen fáradtságom miatt komolyan ennyitől megromlott a kapcsolat..

Munka után kidőltem kedvesen kérlelt mindig, menjek már, mindenki engem vár(haverok), aztán volt, hogy elment nélkülem, hát az sem hatott meg, csak végre aludjak, es volt már az is, hogy a testvére jelent meg, minden kedvességét bedobva hogy elvisz, várnak. Ezek után is nemeket mondtam csak, hogy fáradt fejjel amugy sem megyek ki az utcára sem, max dolgozni stb es eljött az idő amikor megkaptam az első beszolást.aztán a veszekedések..aztan az elköltözes.aztán kibékules.aztán megint költözés igaz akkor már röhögtük az egészet.felsohajtott hogy mit teszek már vele.erre kibuggyant belőlem a nevetés de hál ég veszi a lapot mindig :)

Szoval nálunk igy telt a hormoningadozosdi.

Nálunk is voltak viták az első jó pár hétben, néha most is hajba kapunk, de igen is ilyenkor a hormonháztartás felborul, ezzel egyikőtök sem tehet semmit. A másik félnek ezt nagyon nehéz megérteni, mert ők majd csak 50 felé érezhetik ennek kegyetlen hatásait, mert hogy nekik is van ám változókor. :) A probléma többségében a mai világban abból származik, hogy a férfiak a mai napig nem hajlandók elfogadni egyenrangú társként a nőt. A nő szüljön, neveljen gyereket! De bizony az a nő aki nem megy el dolgozni, arról az a vélemény hogy lusta elmenni, aki elmegy az karrierista és jobban érdekli őt mint a családja, amikor fiatal és csinos akkor meg egy rib... na hát az a férfi is aki pár kommentel feljebb írt, is lehúzhatja magát! Ha komoly gondolkodású nővel találkozott volna nyilván nem ilyen a tapasztalata, de gyanítom hogy ő maga is azokból válogat akik negatív képet festenek rólunk nőkről. Akkor én is tegyem hozzá hogy a pasik, el vannak nőiesedve, szedik a szemöldöküket, úgy néznek ki mint a rossz bu..k? Az is egy típus de nyilván nem ilyen még az átlag nőnek az átlag férfi ideálja! Én világ életemben dolgoztam, lehúztam 17 év munkaviszonyt mielőtt szültem volna. Volt saját elképzelésem, céljaim, és nem egy hapsitól vártam a megoldást. bocsi ha eltértem picit a tárgytól...kijött belőlem. Szóval nyugalom igen a hormonok, pár hét és enyhülnek. Boldog babavárást!

19+6 hkm

Én brutálisan fáradékony és sírós vagyok terhesség alatt. Párom nem szó pl, ha szalad a lakás, mert egész nap álomkóros voltam, nagyon megértő és tudja, hogy most nem bírok annyit, mint pár hónappal ezelőtt. Ha sírok akkor meg rögtön vigasztalni kezd, hogy nincs semmi probléma stb. Vagy mostanában megsimogat és annyit mond "Tudom, a hormonok." ( de természetesen nem gúnyosan mondja)

Szóval az én párom nem lett bunkó csak azért, mert több türelem szükséges hozzám. Sőt...sokkal kedvesebb, mint előtte volt, pedig akkor sem volt okom panaszra.