Normális baba mellett a következő gyerek utáni erős vágy?

Én nem vágytam soha második gyerekre, de mióta van a gyerek, akit imádunk és aki csodás, néha vágyom még egyre. Mi nem tehetjük meg, hogy legyen még egy (és főleg nem anyagi szempontból), semmiképp, és ezt tudom, de olyan csodás ez a kisbaba, jó lett volna még. De hát ezt dobta a gép:)

Igen, szerintem is nehéz lehet két gyerekkel otthon, de az emberek megoldják. ha szeretnél, miért is ne?:)

Normalis.

Mi eleve kis korkulobseggel szerettunk volna gyereket, de ugy gondoltuk, hogyha megszuletik az elso, akkor atgondoljuk. (Ugye fugg attol, hogy milyen a terhesseg, a szules es megis milyen az elso mehany honap.)

Szerencsenk volt, a terhesseg, szules konnyu volt, a babank pedig csodalatos. Se hasfajas, se fogzasi problema nem volt. Nem tudtam rendesen szoptatni, de ezt leszamitva minden jol ment. Az ejszakakat kompletten ataludta 2 hetes koratol, 4 honaposan pedig ugy jott ki 4 foga, hogy eszre sem vettuk, csak azt, hogy mar van.

Igy eldontottuk, hogy johet a masodik baba.

14 honap lett kozottuk.

Nem hazudok, az elso fel ev konnyu volt a ket kicsivel, utana viszont eldurvult a helyzet, az azt koveto 3 ev nagyon strapas volt. De ehhez hozzajarult, hogy a kisebbik gyerekkel minden maskepp volt, ha o szuletik eloszor, akkor eleve nem vallaltunk volna masodik gyereket vagy 6 evig...

Mi harmat terveztunk, mar a kisebbik is 7 eves lesz es most jutottunk el odaig, hogy talan bemerjuk vallalni a harmadikat.

Tehat normalis amit erzel, nem is biztos, hogy olyan nehez egy kicsivel es egy picivel. Ha nekunk a masodik is "problemamentes" lett volna, akkor szerintem mi is jobban elveztuk volna. De meg igy sem bantam meg egy percig sem, amugy is teher alatt no a palma. :)

Nálam nem volt ez az érzés pici baba korában! :)

Persze akartunk tesót.

A kislányom könnyű eset volt, 6 hetes kora óta nem kel éjjel, előtte is csak egyszer kelt enni. Hasa fájt, de azt a csepp megoldotta. Fogzásnál is csak annyi tűnt fel, hogy kocog a kanál...Most is viszonylag könnyen kezelhető, pedig a múlt hónapban töltötte a kettőt :)

Nálam az volt a "feltétel", hogy minimum 2 év legyen köztük! Szeptember végén várható a kistesó :). A vérvételekre simán beviszem magammal, de a férjemnek rugalmas a munkaideje, előfordult, hogy Ő vigyázott rá. magándokihoz járok ultrahangokra, szépen elücsörög a kanapén,amíg vizsgálnak (apa is kíváncsi az uh-ra, szóval ha ráér Ő is ott van). Az Nst-t kell majd megoldanom, de oda majd hétfői napokon kell mennem, amikor a szomszédasszonyom itthon van és szoktunk egymás gyerekére vigyázni, de a férjem is vele tud alkalmanként maradni. A szülés környékén anyukám érkezik hozzánk, hiszen valakinek vigyázni kell a lányomra, amíg kórházban leszek, a férjem pedig akkor szeretné kivenni az apaszabit, ha hazajöttünk. :) Jövünk megyünk a gyerekkel, most vettünk nekem egy újabb autót, mert egy "tipikus női kisautóm" volt, ami 2 gyerekkel szűkös, na meg nem is a legbiztonságosabb, a férjem pedig a "családival" jár dolgozni. Erre már spóroltunk egy ideje. Egyébként nekem ez az érzés amiről írsz, a szoptatás elhagyásakor jött elő (kb 11 hónapos volt). Szerintem ez normális, de van akinél előbb van akinél később, van akinél, pedig soha nem jelentkezik! :)