Szerintetek jó ha van tesó? Bármilyen válasznál, miért gondolod úgy?

Nekem van tesóm, egy bátyám, én vagyok a kicsi hugica; egy anyától vagyunk de külön apától. Gyerekkoromban nagyon jó hogy ő volt. Sokat játszottunk együtt és mindig mindentől megvédett és én meg mindig mindenben mellette álltam. Most, hogy felnőttünk már elhanyagol engem amióta gyerekei vannak meg családja meg nem lakunk közel se egymáshoz.

Nálam ez a helyzet: gyerekkorban nagyon jó volt, most meg kicsit olyan, mintha nem is lenne testvérem.

nekem kettő testvérem van, de sajnos nem túl összetartó a család, ezért a viszony sem túl jó...a bátyám mintha nem is létezne, nem keres, a nővéremmel meg megvagyunk de sose volt az a nagy barátnő kapcsolat.

ennek ellenére mindenképp szeretnék testvért (vagy még egy gyereket kedves első ha úgy tetszik :), mert azt gondolom, hogy egy testvér olyan kötelék (LEHET) az életben, ami egy életre szól, amikor a barátok nincs melletted, esetleg a szülők elválnak, a testvér akkor is megmarad testvérnek, és a nagy bajban biztos hogy nem a barátok haverok lesznek majd ott hanem a család.

a férjem családja példa értékű, gondolkodás összetartás terén, ezért bár az én oldalamon nem olyan szoros a viszony, látom azt, hogy milyen lehetne egy testvérpár, ha a szülők valóban odafigyelnek a kapcsolat erősítésére...sajnos nálunk erre nem figyeltek a szüleim, felnőtt fejjel sokszor beszélgetek erről édesanyámmal, és ő is mondja hogy az ő hibájuk hogy eltávolodott a család, széthullt, de ha erre jobban oda figyel az ember, akkor szerintem a legjobb dolog amit adhatok a nagyobbik lányomnak, és születendő húgának, hogy együtt fognak felnőni és nem egykén.

A saját testvéreimért is bármit megtennék egyébként független attól hogy most nem szoros-semleges a viszony...bármilyen ügyben fordulnának hozzám, ugranék, mert számomra többek között erről szól a család.

még annyit elmesélnék, hogy egyszer a játszótéren beszélgettem egy 6 év forma kislánnyal. Kérdeztem sok barátnője van e. mondta csak egy, de ő most mindig szomorú sokat sír...kérdeztem tőle hogy miért sír...erre azt felelte hogy azért mert nincsen testvére...hogy sokat sír a szobájában emiatt. :(

nagyon megsajnáltam, sajnos egy 6 éves ha ilyet mond, az valószínű úgy is van.

Anyukám egyke (volt egy halva szuletett nővére), apamnak egy fivére van,de nincs az a nagy összetartás, összetartozás. A gyerekek (unokatesok es mi) ballagasakor van kozos ballagasi reszvetel + vacsora, régen husvetra a fiuk átmentek a masik csaladhoz...(szomszedok vagyunk), de egyéb másban nem nyilatkozik meg hogy "család" vagyunk. Az umcsitesokkal (1fiu,1lany) szana meg azét játszottuk az agyunkat télen nyáron....velük szoktunk nosztalgiázni.

Mi hárman vagyunk tesok (fiú,lány,lány), én vagyok a "szendvics" gyerek. A bátyám azért vplt kivételes mert nagy fiú, a húgom azert mert ő a pici (8ev van koztunk) én meg így jártam. Én pesztráltam a legtöbbször és a háztartásban is ott kellett lenni a szeren,mert sokszor voltunk magunk, es én talaritottam a tesók után :S

Felnőtt fejjel javamra vált. Meglátom a koszt és a tenni valót... A bátyám trehány, a húgom meg azt hiszi rendet tart maga körül. 1 hetig volt nálam. A fesumben az ő haja, kavezoasztalon a frissen vasarolt ruhanemuk cetlijeie eldobálva meg hasonlók.

Mindenkép jó, ha testvérként nevelkedik az ember....megtanul osztozkodni (batyam mondjuk nem XD), engedi, kompromisszumot kötni. Hugommal összetartozunk, batyankkal kötelező eseményeken talalkozunk. Batyam 30 en 28 hugi 20