Nemtudom mit csinaljak. Megtartsam vagy ne?

Kegyetlen lesz, amit írok, de én anno nem számoltam az örökbeadással.

19 évesen estem teherbe, egy alkoholista játékfüggőtől. Akkor együtt éltünk, de tudtam, hogy mi nem leszünk család. Szüleim nincsenek, friss szakma volt a kezemben (vendéglátás), érettségi nem. Nővéremmel laktam, amíg össze nem költöztem az "apukajelölttel".

SZóval nem sok esélyem volt egyedül megtartani, de bennem ez fel sem merült.

Ahogy pozitív lett a teszt, azon agyaltam, mikor hova kell dokihoz menni, hogy műtenek, kapok-e arra szabadnapot...stb.

Szóval nálam nem volt kérdés. Elég tárgyilagosan kezeltem az ügyet. Nem is viselt meg annyira. A műtét után nehéz volt, ahogy kikerültem vissza is kullogtam a nővéremhez, szakítottunk a barátommal.

Most 14 évvel később is azt mondom, nagyon jól döntöttem. Van egy fantasztikus férjem, van házunk, kocsijaink (azaz egzisztencia), és 3,5 éve született egy gyönyörű fiunk.

Szóval az eset után majdnem 10 évig szedtem gyógyszert. Amikor gyereket szerettünk volna, letettem a gyógyszert, vártunk 1 hónapot, hogy lássam a ciklus gyógyszer nélkül is rendben van, majd a következő hónapban már pozitív volt a teszt. Egyszóval elsőre összejött, ahogy terveztük.

Manapság annyira minimális az abortusz kockázata, hogy nem érdemes egy nem kívánt gyereket kizárólag ezért megtartani.

Néha eszembe jut (pl amikor a "Keresem a családom" megy a tévében), hogy ha lenne egy 13 éves gyerekem, aki nem velem élne, vajon félnem kellene, mikor keres fel? Hogy "felelősségre vonjon", miért dobtam el? Egy kiskamasz úgysem értené meg a valós okokat.

A terhesség és szülés is nagyon kockázatos. Nem tudom, másért vállalnám-e. Oké, hogy sokan várnak gyerekre, de szinte az életemet a jövőmet kockáztatom a szüléssel. SOkat hallani maradandó sérülésekről. Ezt a kockázatot magamért, a családomért vállalom. De egy idegen párért nem biztos.

Szóval kegyetlenül hangzik, de én nem tudnék úgy vállalni egy terhességet, szülést, babát, hogy nem az enyém, és nem én nevelem.

Kérdező: mérlegelj. Szeretnél-e egyedülálló anya lenni, a szüleid segítenének-e a babával, vagy inkább "tiszta lappal" indulsz majd egy új kapcsolatban. Ez a te döntésed.

(ha megtartod, a kedves apuka lehet, hogy nem támogat, de fizetni kötelessége lesz, szóval anyagilag mindenképpen fog)

A szexualitás végterméke az ember. Köszöni szépen, jelenleg jól van odabenn, dobog a szíve, ficánkol, biztonságban érzi magát. Bocsáss meg, de baromira nem tudom sajnálni azoknak a helyzetét, akik nemi életet élnek, mert az én szememben nem ti vagytok a védtelenek, hanem az a kicsi ember, akiből naponta százat öletnek meg azok, akik csak kefélni tudnak, de felelősséget vállalni nem.

Te is voltál ekkora, neked miért volt jogod megszületni? Komolyan mondom, hogy szánalmas, ahogy egy rakás ember azt hazudja, hogy az nem is ember még, hogy joga van eldönteni, hogy ki születhet meg és ki nem. Ja, ők már megszülettek, nekik könnyű, mást meg nem engednek.

Mellesleg az abortusz után, amit kidobnak a kukába, annak van keze-lába, feje, csak már nem dobog a szíve. Ember volt? Igen. Akkor és ott egy halott ember, de ember. Nem pedig egy paca, ami majd valamikor valami homályos ok miatt emberré válik.

Szerintem először is azt gondold át, hogy szerinted aki vagy ami van benned. A többit pedig a szüleiddel kéne átbeszélned, hiszen ha megtartod, az ő életüket nagyon meg fogja változtatni, ha elveteted, akkor pedig gyanítom, előbb-utóbb hozzájuk fogsz fordulni, hogy elmondhasd valakinek. (Szerintük mi lenne a helyes döntés? Úgy néznék, hogy tönkreteszed az életed/életük, ha megtartod, vagy pont máris az unokájuk érdekeit néznék? Te ismered őket...) Az abortusznak a kockázata tényleg minimális, de ha újra teherbe esel, nem ezt teszed meg nem történtté.

Nekem van olyan barátnőm, aki 21 évesen szintén szakítás után tudta meg, hogy teherbe esett. Ő nem akarta elvetetni, így direkt nem mondta el, csak amikor már kifutott az időből, hogy ne győzködje senki. A nagyszülők nagyon sokat segítettek, vigyáztak rá órák alatt, később mentek érte bölcsibe-oviba-iskolába, amíg túlórázott. Közben az apa is jelentkezett volna, hogy mégis legyenek család, de a barátnőm nem kért belőle továbbra sem, bár a gyerek miatt örökre része maradt az életüknek, pl. viszi két hétre nyaralni. "Végül" be tudta fejezni az iskolát időben, lett munkahelye, később lett párja is. Most, kb. 15 év után szeretnének még gyereket, de a barátnőm nem mer belevágni, mert megöregedett szülei már segítségére szorulnak, a párja meg sokat van külföldön. A gyereke egyébként okos, jó képességű, szerető közegben nőtt fel, bár a tökéletestől távol állt a családi minta.

" szánalmas, ahogy egy rakás ember azt hazudja, hogy az nem is ember még, hogy joga van eldönteni, hogy ki születhet meg és ki nem"

Az is szánalmas, hogy egy önállóan létezni nem tudó embriót/magzatot embernek titulálsz, és igenis egy nőnek legyen joga a SAJÁT TESTE felett rendelkeznie.

Nem véletlenül van az abortusznak is határa. Nálunk 12. hét. Ha ekkor megszületik, életképtelen. Tehát szerintem igenis joga van eldönteni egy nőnek, hogy akar-e táplálni egy önállóan életképtelen kezdeményt, vagy nem adja ehhez a testét!

Ja, és nem tudom kinek jó, ha valaki a nyomorba, a nélkülözésbe, a kilátástalanságba gyereket szül. Hogy éhezik, és fázik. Ja, de megtartotta! Csak a saját és a gyerek életét teszi tönkre! Igen, ez nagyon szuper dolog!!!

Téma részemről lezárva!

Kérdező: mérlegelj! Ne a sok "gyilkosozóra" hallgass, nem mindenáron kell megtartani, csak ha te is akarod, és normális életet tudsz neki biztosítani!

Ezt neked kell érezni! És tudni mérlegelni! NEM MÁSOK VÉLEMÉNYÉRE ADNI! Ha úgy érzed nem bírnád elvetetni, ne tedd, mert hatalmas trauma lenne! Nem vagy már kamasz vagy tini, van munkád, a sulit be tudod fejezni, de mivel a szüleiddel élsz, mindenképpen le kell ülni velük megbeszélni.

Én semmiképp sem akarlak befolyásolni, csak leírom, velem hogy történt: 19 évesen teherbe estem az akkori nem túl komoly kapcsolatomban egy iszákos, még fiatal, folyton bulizós pasimtól. Rá én sem számíthattam, ezt első perctől tudtam. A szüleim nem akartak támogatni a baba megtartásában. De én tudtam, hogy nem vagyok képes elvetetni, így határozottan kitartottam a baba mellett. Pár hónap múlva már a szüleim is lelkesen várták a kisunokát! :) Ő lett a család kicsi kincse, életem legjobb döntése volt a kislányom! Azóta 7.éves,befejeztem a tanulmányokat, férjhez mentem, van tesója is, már a 3. picinket várjuk! :)

Az eleg regen volt h az anortusz miatt nem lehetett gyerek... mar siman lehet utana is.

Orokbeadas?:)