Féltetek ti is a kistesó érkezésénél?

Mi is sok mindenen mentünk keresztül mire lett gyerekünk. Elvileg meddő vagyok. Nem sokára 5éves a fiam. Mi sem terveztük már tesót. Vagyis igazából letettünk rola. Szinte sokkot kaptam mikor Kiderült hogy terhes vagyok. 3honaoig csak sírtam. Persze beletörődtem. Mostmár nagyon Örülök hogy lesz testvére. Nem jo egykének lenni. Férjemnek is nekem is van testvére .

De az hogy nem fogom szeretni a nagyot vagy ilyesmi eszembe sem jut.

És kérdező az eszedbe jutott, hogy akivel (még) terhes vagy az is a gyereked? Vagyis amikor olyanokat mondasz, hogy "abortusz", akkor az egyiket a másiknak nagyon durván elé helyezed pusztán a(z esetleges) születési sorrend alapján úgy, hogy mind a kettő a GYERMEKED!

Én inkább attól tartanék a helyedben, hogyha megtartod a másodikat, akkor a második mennyire fog sérülni azért hogy "óvni próbálod a kapcsolatod az elsővel"! Csak remélni tudom, hogyha megtartod elég lesz neked a terhesség ideje, hogy felnőj 2 gyerek neveléséhez ÉRZELMILEG!!

én nagyon értelek kérdező. szülésem előtt pár héttel én is hasonló kérdést tettem fel...hogy a lányom számomra az etalon, a kapcsolatunk tökély, nyugodt bájos okos stb (akkor volt 2 éves) és hogy a kistesó érkezésével félek hogy elvesztem őt...Nos, azóta megszületett a kicsi, és kár lenne tagadni hogy már semmi sem lesz úgy mint azelőtt...anagy egyrészt érzi hogy csak a figyelmem egy részét kapja - holott igyekszem nagyon odafigyelni a lelkére, másrészt nincs egy nyugodt közös programznk mióta a pici is velünk van. De azert nagyon szereti a tesot, simogatja, es vegtelen orom ul az arcan, mikor végre a kicsi elalszik es odaulok mellé jatszani.

masreszrol az apjaval pl sokkal erosebb a kapcsolat, a korhazi napok alatt kozel kerultek egymashoz, plussz most apamegy be az ejjeli ebredeseknel, es en nem vagyok feltekeny, hanem orulok hogy kicsit apa is megtapasztalhatja, milyen az amikor ejjel a kis meleg kezek atkulcsoljak a nyakat :) nyilvan te sem gondolod komolyan hogy emiatt elvetess egy kisbabat, aki valoban a Te gyereked, es csak azt tudom mondani es alatamasztani, amit anno erre a kerdesre nekem is feleltek: ha megszuletik ugyanugy fogod imadni mint a nagyot, es mosolyogni fogsz a kerdeseden....valoban en is az eletem adnam most mar mindkettoert, es ugyan hianyzik a nyugis kettesben lét a naggyal, ez is nagyon szep idoszak, es amugy is igen rovid, még par ev mikor mar nem hozzam fognak ragaszkodni, de a testveri szeretet megmarad nekik, eletre szolo kotelekkent, akkor is ha en mar nem leszek.

Mi is terveztük a tesót, 2 éves a kisfiam nekem is, egyszerűen odavagyunk egymásért, így hiába tervezett volt a második teherbeesés, nem mondom, hogy nem kaptam sokkot a pozitív teszt láttán, és lepörgött a szemem előtt, hogy "te jó ég, biztos, hogy ezt akartam? Mi lesz a fiammal? Mi lesz a nyugodt életünkkel, annyira jól megvagyunk hárman, annyira minden klappol a házasságunkban, van időnk egymásra, esténként nyugodtan tudunk együtt lenni a férjemmel, tudunk romantikázni, hogy fogok bírni két kicsivel, mennyire fogja megsínyleni a nagy, aki tényleg a szemünk fénye, aki annyira kötődik hozzánk, aki olyan értelmes, bújós kisfiú, stb stb, tudnám még sorolni az érzéseimet :)

Na aztán ahogy elmentünk orvoshoz és volt pulzálás... az a földöntúli érzés, hogy ő itt van, minket akar, és vele lesz teljes a családunk :)

Nem mondom, előfordul még, hogy kicsit elkap a pánik (félidős vagyok), de amikor a kisfiam minden egyes nap odajön (magától, soha nem erőltettünk neki semmit) és megsimogatja a hasam és elkezd neki beszélni (tegnap pl a cumiját akarta mindenáron betenni a pocakomba, mert az milyen jó és biztosan szeretné tesó is :D

szóval az ilyen pillanatok minden pánikon átlendítenek és tudom, hogy így lesz teljes a mi kis családunk :)

Szóval ne aggódj, biztos vagyok benne, hogy lesznek nehéz időszakok, de ha nem stresszelsz rá, pláne nem érezteted a naggyal, hogy még te is be vagy f*sva :D akkor csodás lesz :)