Akinek nem lettek a gyerekei olyan neműek, amilyet szeretett volna, később érezte ennek hiányát, vagy el is felejtődött benne ez az érzés? Kihatott ez valamilyen módon a gyerekekkel való kapcsolatra, vagy a gyerekek érezték-e ezt?

Hát az én párom lányt várt, és apukám is anno, lányaik is lettek :-)

Nekem meggyőződésem volt, hogy fiam lesz, még a "tünetek" is erre utaltak (lehet, titkon fiút akartam), ere lett egy nagyon eleven kislányom, aki hat fiúval felér :-))

Örülök neki, mert van egy igazi lányos-bájos oldala is, ami lehet, fiúként nem lenne :-) Én így utólag nem bánom, hogy lányom született.

Mi eredetileg csak 1 gyermeket terveztünk. Én nagyon kislányt szerettem volna, férjem pedig fiút. Kislány lett! Szinte elsírtam magam, amikor a 12. ultrahangon megtudtam a nemét, annyira boldog voltam.

Most megint terhes vagyok, és így, hogy van már egy kislányom, örültem volna egy fiúnak. De a férjemet, aki mindig is fiút akart, annyira elvarázsolta a kislányom:), hogy ő másodjára is kislányt szeretett volna.

Most már tudjuk, hogy ő is kislány.

Boldogan várjuk!:) Sőt mióta tudom, hogy kislány, el sem tudnék képzelni fiút:) A férjem is boldog!

Nem tervezünk 3. gyereket.

Bár nekem terhesen mindegy volt, hogy fiú vagy lány, miután két fiam lett (akiktől elolvadok és pont így jók), azért bennem van a kisördög, milyen lányunk lenne és olykor gondolok rá. Ami tudom, hogy abszolút hülyeség, hiszen egyrészt a két fiúnk is annyira különbözik egymástól személyiségben, másrészt abszolút tudnak nyafkák, hisztisek és pletykásak lenni is. Szerintem ez inkább amolyan toporzékolás és kíváncsiság elegye a mai kor emberében, aki nem tudja elfogadni, hogy elveszít valami lehetőséget - és ez nagyon sok területén az életnek így van - ahelyett, hogy annak örülne, ami van. Szóval "hess" :)

Egyébként meg volt kamaszkori barátnőm, aki harmadik lányként sokat sóhajtozott, hogy szerinte őt már biztos nem akarták, de ez nem tudom, mennyire volt betudható csak a kamaszkori önsajnálatnak, mert egyébként látszólag jól kijött a szüleivel.

1-es, az én férjem nagyon lányt szeretett volna. Fiunk van. Már 4,5 éves, és azt mondja, jobb hogy fiunk van. :-)

Szóval ő nem hogy nem érezteti a gyerekkel, inkább az álláspontja változott meg.