Kezdőoldal » Gyerekvállalás, nevelés » Terhesség » Mennyire normális, hogy nem...

Mennyire normális, hogy nem érdekel (szinte egyáltalán) a terhességem?

Figyelt kérdés

Azért nem azt írtam, hogy a "babám", mert az nyilván igen. De valójában rá sem gondolok igazán sokat. Igaz még "csak" a 16. hétben vagyok.

A napjaim legnagyobb részét a munka és a mozgás tölti ki és nagyon rossz arra gondolnom, hogy ezeknek (valamilyen szinten) egy időre búcsút mondhatok. (teljesen egyiknek sem fogok)


Még szinte semmije sincsen csak amit kaptunk ajándékba. Nem nézegetem a hasam vagy ilyesmi, egyszerűen elfogadtam, hogy ez van, lesz gyerek, de alapvetően nem ekörül forog az életem és a gondolatom.


Ez mennyire normális? Úgy jutott ez eszembe, hogy a barátnőm is terhes lett, ő még nagyon az elején van, de már a neveken gondolkozik, vett neki ezt-azt, állandóan tiszta boldog emiatt. Amikor együtt vagyunk és ő lelkendezik, olyan furcsa érzés, de én nem ezt érzem, biztosan nem azt amit ő. Számomra ez nem egy olyan "jaj, de különleges" dolog, csak egy folyamat része, aminek a végén megszületik a gyerekünk. Ami kifejezetten zavar, hogy a párom is inkább olyan, mint a barátnőm, állandóan ezen jár az esze, folyton a "baba így, a baba úgy, majd ha a baba meglesz..." Szokta kérdezni, hogy beszélek-e hozzá, meg miért nem teszem, biztosan érzi.



Az ő viselkedésük a normális? (Nem tervezett baba)



2017. okt. 12. 23:05
1 2
 11/13 anonim ***** válasza:
15%
Kellett volna neked még egy jó pár év, a próbálkozáshoz, hogy teherbe ess,és felfogd, mit adott neked az élet.. Kérdezz meg egy olyan kismamát, aki 3-4-5 vagy annál több éve vágyott már a babára. Gondolom neked az első hónapban osszejott. Pfff, nincs igazság...
2017. okt. 14. 10:32
Hasznos számodra ez a válasz?
 12/13 anonim ***** válasza:
81%

Utolsó, nekünk is 2 év után jött össze a baba, nagyon szerettem volna saját gyereket, mégsem voltam elolvadva. Nem kell feltétlen rózsaszín ködben úszni, nem ez a jó anyaság fokmérője.

8-as voltam

2017. okt. 14. 15:08
Hasznos számodra ez a válasz?
 13/13 anonim ***** válasza:
Érdekes téma. Mikor az első gyerekkel voltam terhes az mámor volt . A másodiknal szinten mert nagyon nagy lett a kor különbség azt hittem nem lehet több gyerekem. Még a terhességi vészesen hányást is hősiesen viseltem. Most a harmadikat várom m megmondom őszintén nem akartam. A férjem nagyon . Egyszer megpróbáltuk és egyetlen 1 alkalomból összejött. Itt inkább furcsa érzéseim voltak. Dühöngtem,hogy az imádott munkám és hobbim fel kell függeszteni (edző vagyok ). A terhességi vészesen hányást jött megint én pedig zokogtam,hogy nem akarom . Kozbe ugye 2 gyereket elkell látnom. Úgy éreztem ezt az egészet én megegyszer nem akarom . Próbáltam nem észrevenni. De mondjuk a hányás nem segített 😊 Aztán egyik nap baromi rosszul lettem. Óriási fájdalmaim voltak . Mozdulni sem bírtam. Kórház. Ott kiderült ,hogy egy óriási hemathoma fenyegeti a picit . Ott abban a pillanatban elöntött az az anyai féltés,aggódás mint anno a 2 gyerekemmel. Először éreztem,hogy igen akarom és élje túl azt a csúnya hemathomat . Nekem sokat segített,hogy ezeket az érzéseket őszintén átbeszéltem a férjemmel. Általában van valami mögöttes ok.
2017. nov. 5. 07:40
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!