Miért örül jobban több kismama mikor megtudja hogy lány babát vár, mint a fiúnak?

Én konkrétan elsírtam magam amikor megtudtam, hogy lányom lesz és nem az örömtől. Nagyon szerettünk volna fiút mert kb. 10 éves korom óta az volt az álmom hogy 1. fiú 2. lány de hát ez nem kívánságműsor.

Mielőtt bárki lepontozna egy óra múlva már örömtáncolva nézegettem a lányos rucikat a neten és csillogó szemmel nyugtáztam, hogy milyen gyönyörűszép, egészséges kicsi lányunk lesz.

Első sorban ha klisé ha nem de az a fontos, hogy egészséges legyen onnantól mindegy mostmár ezt vallom.

Szerintem titkon mindenkinek van egy elképzelése, hogy kisfiút vagy kislányt szeretne. Aztán ha kiderül, hogy más nemű a kicsi, akkor 99% úgy reagál, mint a 3-as válaszoló, onnantól kezdve ő a legboldogabb, hogy így alakult.

Abban az egy esetben tudom elképzelni amit írsz, ha túl sok az idős beszólogató szomszéd, akik még mindig olyanokat kérdeznek, hogy "gyerek lesz vagy csak kislány?" Ilyenkor gondolom másokat is próbálnak meggyőzni.

De az is lehet, hogy csak lányos anyukákat kérdeztél, nem?

Én vegyesen látom. A környezetemben volt, aki a nagyon örült a fiúnak, arra vágyott, és olyan is volt, aki egy kisfiú után kicsit csalódottan nyugtázta, hogy másodjára lánya lesz, még egy fiút akart. Egy másik nő mindig is fiút akart, az első lány lett, a második is, harmadjára nagyon boldog volt, mikor végre fia lett.

Szerintem is igaz, hogy mélyen, belül, mindenki húz valamelyik felé, aztán örül, ha az lesz. Én egyébként gyerekkorom óta kislányra vágytam, nagyon boldog voltam, mikor kiderült, hogy lányom lesz. De ha fiam lett volna, szerintem kb. 5 perc lett volna, és átállítom az agyam. Most próbálkozunk a másodikkal, én megint lányt szeretnék, nyilván örülni fogok, ha összejön. De ha fiú lesz, akkor sincs semmi gond, szomorú nem leszek miatta azért.