Párod mennyire volt aggódó/figyelmes a terhességed alatt?

Szia!

Hát nekem nagyon nagyon,EXTRÉM kivitele az aggódó férjnek..

“Kiharcolta” hogy már 12 hetesen ne dolgozzak,állandóan a netet,könyveket bújta ami a terhességgel kapcsolatos,a vitaminjaimat mindig hozza percre pontosan mikor mit kell bevenni,kb 12 hetesen voltam utoljára egyedül bevásárolni,nem engedi hogy egy pelyhet is felemeljek :D ne hajolgassak,ő porszívózik,felmos,mindent ami hajolással emeléssel jár ő akar(!) csinálni,folyton zöldség gyümölcs variációkat készít hogy változatosan egyem a természetes vitaminokat :D természetesen minden vizsgálat előtt izgatottabb mint én,az orvosom szinte már neki magyaráz :D A baba dolgok bevásárlásában nagyon aktívan részt vett,mindennek utána olvasott mit tud,milyen és kinek stb ajánlják...mindenben támogat testileg-lelkileg. Természetesen hoz visz mindenhová autóval..Szinte minden terhességgel kapcsolatos fogalommal képben van,mert rengeteget olvas,követte és követi hanyadik héten hogyan fejlődik a magzat,hogyan változik a test,és stb.. egyszóval mintha egy védőnővel/nőgyógyásszal/oviapuval élnék együtt 9 hónapja :D

Tudom hogy sokmindenben NAGYON TÚLZÁS amit művel,és tényleg de tényleg a negyedére nem lenne igényem mert nem vagyok cukorból,sem ez a hisztis pi**a sem vagyok,de egyszerűen annyira szerette volna már a babát,hogy a fellegekben jár a boldogságtól és mindenből a ‘legjobbat’ akarja.

Hát,ez az én fétjem :D ❤️

A cipekedésre nagyon odafigyel, hogy bevásárlás után én csak könnyű szatyrokat fogjak.

Amikor álomkóros voltam nem izélgetett, hogy hogy néz ki a lakás...

Korábban is mosogatott, takarítgatott. Ez most is megvan, de azért többet nem csinál, mint korábban.

Nem igazán úgy értem elkiser mindig ha kérem, bármit megkívántam este 11kor is akar ment erte a szomszéd városba :) ha bármit kitalaltam volna hogy vegyük meg mert mindenképp jobb lesz nekem tőle akkor megveszi egy szó nélkül (de én annál sokkal spórolosabb vagyok hogy feleslegesen vasarolgassak)

Ugyanakkor nem cipekedik helyettem, nem készíti ki a kajamat vitaminomat vagy bármit. Nem olvasgat a terhessegrol stb.

Beszélgetni is csak ritkán szokott a babához akkor is inkább elvicceli.

Hát mindenki mas

Neki az ajándékozás a szeretetnyelve.

Én az első trimeszterben mindkét terhességnél nagyon hányós, hányingeres voltam, a férjem magától megcsinált szinte mindent itthon, most a másodiknál már rendezte a 3 éves nagylányt is. Hozott vödröt, ha nem bírtam épp kimenni hányni, csinált szendvicset, jeges innivalót, hívott a boltból, hogy mit hozzon, ami esetleg segítene.

Most már nem vagyok rosszul, 16 hetes vagyok. Simogatja, puszilgatja a pocakot, dumál neki néha :) ezt amúgy csinálta a lányunknál is, és hamar megfigyeltük a születése után, hogy reagál az apja hangjára, felismerte :) jön velem minden fontosabb vizsgálatra, a nem annyira fontosra csak akkor nem, ha valamiért variálni kell az időponttal és épp dolgoznia kell.

Amúgy apának is ugyanilyen lelkes, a lányunkkal első pillanattól csinált mindent (szoptatáson kívül nyilván), pelenkázás, öltöztetés, fürdetés alap volt neki, szeret vele lenni, imádják egymást.

4es vagyok. Kicsit szeretnélek megnyugtatni. Semmire se garancia az ha nagyon érdeklődik és nagyon kimel és az se ha nem. Nekünk van már gyerekünk és másik terhessegemnel is ugyanilyen volt mint most. Ennek ellenere nagyon jó apa nagyon lehet ra számítani, velem is kedves megerto és gondoskodó amúgy. Úgyhogy az hogy a terhesseget hogy éli meg önmagában semmit se jelent.

Az én férjem szerint a terhesség nem betegség amúgy szerintem se. Barátnőm férje pl már tulzoan vegigaggodta a terhesseget orvosokkal egyeztetett, terhestornat jogát relaxaciot intézett a barátnőmnek akinek ez már az agyára ment sokszor ő csak pihenni szeretett volna sokszor.

Késobb megromlott a kapcsolatuk mert a gyereknevelesi kérdésekben is ratelepedett a feleségére. (de gondolom volt más is csak azt nem kötötték az orromra)

A 4 es vagyok, csatlakozom az utolsó hsz hez, én is eléggé a magam ura vagyok-voltam, a férjem is úgy érezte, hogy nem szorulok különösebb kíméletre. Mindig megoldottam magamnak mindent, ki tudok állni magamért. Szóval én is belátom, hogy engem nehezebb így gyámolítani, vagy óvni védeni, mert lehet néha csak ideges leszek tőle. :)

Lehet te is inkább ez az önálló típus vagy, és a férjed nem is gondolja, hogy most pont nem vagy ilyen, hanem épp hogy fokozott aggódásra /figyelemre vágysz.