Őszintén! Nálatok mennyire vette ki apuka a részét a "várandósságból"?

Mi most a második babánkat várjuk. Mindkét terhességnél az első trimeszterben nagyon sokat vállalt, mindent ő csinált szinte, mert nagyon hányós, rosszullétes vagyok, voltak napok, amikor a vécéig is négykézláb mentem... most a második terhességnél ez azt jelentette, hogy a 3 éves nagylánynak is ő ugrált, amikor csak itthon volt, ő látta el nagyrészt. Szerencsére olyan a munkája, hogy sok szabadnapja van, mert amikor dolgozik, akkor 24 órázik, maszekot nem vállalt, amíg ilyen szarul voltam, hogy tudjon segíteni.

A második trimesztertől már nem voltam/vagyok rosszul, visszatért az erőm, energiám, így most az én férjem is többet jár dolgozni, de ha itthon van, foglalkozik velünk sokat, a lányunkkal is. Ő az a fajta, aki szeret kapcsolatot teremteni a babával már a születése előtt is, a lányunkhoz is beszélt, odatette a fülét, hallgatózott, simogatta, most a születendő fiunkkal ugyanígy van :) egyébként a kislányunk születése után felismerte a hangját, már az első napokban észrevettük, hogy azonnal felfigyel rá, ha meghallja. Ez nagyon jó élmény volt neki.

Ultrahangokra úgy kérek mindig időpontot, hogy tudjon jönni, jön is lelkesen mindig. Vásárolni ő annyira nem szeret, ezt úgy szoktuk, hogy neten én kinézek dolgokat, aztán megmutatom neki, hogy mit szól hozzá, és úgy döntünk. Ebben már szívesen részt vesz, csak keresgélni nem szeret. Ha személyesen megyünk el valahova, akkor kb ugyanez van, én leszűkítem a kört, ő a végén vétóz vagy bólint :D

Szóval szerintem ő eléggé megéli a dolgot, rám is figyel, pl. hazafele jövet beugrik a boltba, hoz valamit, amiről tudja,ogy aktuálisan rá vagyok kattanva (nem nagy dolgok, mostanában pl. nektarin). Azt mondja, így másodjára is ugyanolyan nagy élmény érezni a kezével a baba mozgását a hasamban, meg nézni uh-n, ahogy mocorog.

De pl. nem nézett sosem videót a baba pelenkázásáról meg ilyenek, hazajöttünk a lányunkkal a kórházból, és mikor tisztába kellett tenni, jött, hogy na muti, hogy kell ezt, öltöztetés szintén így ment. Aztán következőre megpróbálta.

Pocaksimi nálunk se volt sokszor.

De ettől függetlenül mindenben segített, elment bevásárolni, betette a mosást, ki is teregetett. Persze ezeket csak rosszabb napjaimon kellett megcsinálnia

A bababútort együtt raktuk össze, afalmatricát is segített feltenni.

Azt előre nem tudhatod hogy mennyire lesz számára meghatározó a baba érkezése.

Az én hétalvó férjem az első hetekben éjszaka is ugrott ha meghallotta sírni a babát.

Aztán ez szépen elkezdett leépülni. De nem bánom, hisz dolgozik, elfárad, pihenje ki magát. Elég ha én kelek ababához,nem kellünk ketten az ellátásához..

Azt természetesen elvárom hogy szabadnapjain csak is velünk legyen, játszon vele, fürdesse, pelenkázza etesse. De ha dolgozik, akkor megoldom egyedül.

Ő a mi jólétünkért dolgozik.nem vagyok anyagias, nade a pelust a ruhákat az enivalót meg kell venni valamiből!

Első gyereknél még engem is zavart. Aztán rajottem hogy a világon semmit sem prognosztizal.

Mióta idekint vannak, imádja őket mindent megtesz értük halálra melozza magát az ujjuk köré csavarjak szó szerint.

Terhesen nem simogatta a pocakot soha! Nem beszélgetett velük, semmit se olvasgatott a pelenkazasrol vagy bármiről.

Vizsgálatokra eljott velem, ha bármire kértem volna megcsinálja.

Mindent megvett ami kellett.

Egyszerűen ő ilyen típus, nehezen mutatja ki az érzéseit.

Első babát mikor vártuk, engem is nagyon zavart sokat sírtam is miatta hogy az amerikai filmek rózsaszín álmából kB semmi sem úgy volt.

Pedig mindketten akartuk, vártuk a gyerekeket.

De mondom ez 13 éve volt és azóta sincs semmi gond, nem ezen múlt milyen apa

Én is a 35. hétig dolgoztam. Hetente felolvastam neki valami cikket, hogy most mekkora és "mit tud", hogy képbe legyen :), meg amikor már rugdosott, néha odatette a kezét és mondott a babának valami vicceset. Házimunkát egyébként is felváltva csináltuk/csináljuk, akinek épp "ihlete" van. Legtöbbször elkísért ultrahangra, és nagyobb bevásárlásokat (babakocsi, kiságy) együtt intéztük. Kb. ennyi, de ennél többet nem vártam el.

Aztán első gyerekkel meg újszülött korában két hétig ő volt itthon egyedül (én kórházban), szóval mélyvízes módszerrel tanult bele. Reggel héttől este hétig nincs itthon, néha még annyit se, de reggel ő viszi őket és este mindig igyekszik ő fürdetni (azaz, amint "frissen" hazaesik a tömegközlekedésből, és még vacsora előtt, ami szerintem önmagában szép teljesítmény), és akkor tud velük haverkodni fél-fél órát. Én is jobban szeretném, ha többet lehetne itthon, de szerintem ő is. De hétvégéken pótolunk.

Az én párom is nagyon sokat dolgozott abban az időben. Elvitt a vizsgálatokra, ha megkértem valamire megcsinálta, összeszerelte a kiságyat.

Nem voltak nagy elvárásaim, tudtam, hogy ezer dolgot kell észben tartania egyszerre(saját autószerelő vállalkozásunk volt akkoriban). A legtöbb baba holmit netről rendeltem, így nem kellett sokat szaladgálnom miatta. Nem minden apa egyforma. Sokan túlbuzgóak, sokan pedig úgy "veszik ki a részüket", hogy ezerrel hajtanak az anyagi biztonság érdekében.

Én is kismama vagyok.

Az en parom kiveszi a részét, mióta terhes vagyok

Vizsgálatokra jön velem, puszilgatja a hasam vagy beszél a babának, a dolgokat együtt nézzük ki, anyagilag is nyilván mindenbe belead. Házimunkát is többet csinál azóta, nevet is együtt keresgélünk.

Nem kell kérnem, evidensen alakul így

Mintha magamat hallanám! :)

pont ugyan ez volt,meg most is ez van nálunk is. Elsö terhességemnél olyan volt,mintha férjemet abszolut nem érdekelné a baba-csak a munkával volt elfoglalva. aggodtam én is,hogy mi lesz igy ebböl.. és amikor kisfiunk megszületett,attól a pillanattól kezdve mintaapa,mindent csinált,segitett. Most ikreket várunk ,és pont ugyanez a szitu. De már nem aggódok,a fiúknak nehéz felfogni a dolgot,hogy a pocakban tényleg baba van :)

Te se izgulj, a te férjed is biztos mintaapa lesz :)

29hetes kismama :)