Volt olyan aki kétségbeesett mikor megtudta hogy terhes?

Én...

Nem tervezett a pici, ciklus legelső napján egy forró pillanatban elkövetett megszakításos szeretkezésből fogant szinte nulla százalékos teherbeesési lehetőség mellet egészségügyi okokból... amit persze álmunkban nem gondoltuk volna. Mikor késett és megcsináltam a tesztet csak a magam nyugtatására, tökéletesen biztos voltam benne hogy negatív lesz, máskor is maradt már ki, nem ez lett volna az első. A két csíkon annyira megdöbbentem, hogy hosszú percekig csak álltam, dobogó szívvel, majd fölmentem és csendben letettem a párom elé. Az ő reakciója ha lehet, még jobban megrémített, mert ugrált örömében :D Az volt a legrosszabb, hogy mások erre hónapokat, éveket várnak, reménykednek és fohászkodnak, nekem pedig itt van, kéretlenül és váratlanul.

Nagyon-nagyon nem terveztük még. Én 25 vagyok, párom 27, bár sok éve vagyunk együtt és családot is szerettük volna alapítani, én még nem tartottam ott karrierileg. Még egyetemista vagyok, párom pedig dolgozik. A picivel kell majd befejeznem a sulit és pályakezdőként nem fognak kapkodni utánam egy babával. Ami nyugtat, hogy a párom fizetéséből nagyon szépen megvagyunk, lakhatásunk, autó, minden megoldott. Sok-sook mérlegelés után úgy döntöttünk, hogy megtartjuk, hiszen reményeink szerint mindent meg fogunk tudni adni neki.

De a kérdésedre a lényeg, hogy a döbbenet és hitetlenkedés hatalmas volt. Igazán még most se esett le, szerintem majd ha már kézben tartom fogom elhinni.