Akiknek valami kisebb probléma volt a terhessége alatt hogyan tudta kivárni a következő vizsgálatig? Adjatok tanácsot kérlek

Nekem az előző terhességem végén a vérnyomásom ingadozott. Igaz, csak orvosi környezetben, de kétesélyes volt, hogy toxémia van alakulóban, vagy csak köpenyfóbiám lett a védőnő hisztije miatt (egyszer mért egy 132-es vérnyomást, és rám ijesztett a toxémiával, azóta is átlag 25-öt ugrik mindkét érték, ha nem én mérem magamnak).

Hát, én nyugtattam magam azzal, hogy ha a babám eleget mozog, akkor nagy baja nem lehet. Mást nagyon kontrollok közt nem tudsz tenni, de tudom, marha idegesítő. Most azóta a 30. hétben vagyok a másodikkal, 3,5 év telt el, a vérnyomásméréstől félek, mint a tűztől, az orvosom nem is méri nekem, mert tudja az előzményeket, csak én magamnak. Már az első trimeszterben is 25-tel magasabbat mértek a toxémia teszten, mint amit én mérek, pedig akkor még tétje sincs, olyan korán nincs is toxémia, de már akkor ennyire ráparáztam (negatív lett amúgy). Szóval én aztán a stresszelés iskolapéldája vagyok :D beszélgetek a babámmal, elmondom magamnak is, hogy nem lesz semmi baj, mert ez nem ismétlődik stb. És töltekezem abból, hogy rendesen mozog a baba minden nap.

Nálad mi a gond amúgy?

Nekem az orvosom segít minden alkalommal mikor ott vagyok. Az én babám kisebb is, és toxémiám is van most már. De szerencsére a vérnyomásomat sikerült beállítani gyógyszerekkel, a fehérje ürítésem is minimálisra csökkent, és a vizesedésem is szinte teljesen elmúlt. A baba pedig mindig arányosan kisebb. Vagyis fejlődik, csak apróbb az átlagnál. De nem baj, majd megnő idekint.

A toxémia miatt egy hetet töltöttem kórházban. 31 hetesen megkaptam a tüdőérlelő injekciókat, hogy ha idő előtt meg kéne császározni, akkor tudjon lélegezni. Most már 33 hetes vagyok, ha még két hetet sikerül egy testben kihúznunk, akkor az már szuper. De ha a vérnyomásom nem száll el ismét, most már gyógyszer mellett, akkor akár lehet, hogy a végéig is eljutunk.

Én mindig addig faggatom a dokim míg nem mond valami nyugtatót :) De igazság szerint látom rajta, hogy ő nyugodt. Én bízom benne, így amíg az ő arca nyugodt addig én is az vagyok. Plusz ami segít nekem is, az a mocorgása. Bár nagyon nyugodt baba, nem mondanám, hogy szétrugja a berendezést, de pár óránként bejelentkezik és ez már kellően megnyugtató. A lusta napjain viszont én is megijedek, szerencsére olyankor a párom nyugtat. Pont tegnap volt ilyen lusta napja, egész nap próbáltam mocorgásra bírni, de még önmagához képest is kevés volt a bejelentkezés. Na aztán hajnalban magához tért és bepótolta a lemaradást :)

3 vagyok. Kérdező, nekem a doki sok pihenést, szó szerint fekvést javasolt, mert azzal lehet a legjobb keringést biztosítani a placentának. Na ne félj, feküdtem is végig a következő uh-ig. Aztán láttuk, hogy fejlődik szépen, csak kisebb. Na azóta nyugodtabb vagyok én is. Azt hiszem nálunk is 25-26. héten derült ki.

Aztán a dokim mutatott is egy görbét ami a normális tól-ig határokat mutatja adott magzati korban. Két hetes lemaradással is a normál tartományban van a baba, csak nem hozza az átlagot. Na ez megnyugtatott. Egyébként a végéig még akár be is hozhatja, szóval nyugi. Mozog, az a lényeg! :)

Nekem végig nagy problémák voltak a terhességemmel. 11. héttől feküdtem fejjel lefelé megdöntve. Volt olyan vérzésem, hogy az orvos vödröt kért az asszistenstől. 18 hetesen sürgősségi műtétem, 3x tartották vissza a babámat, a vérzések miatt rh összeférhetetlenség alakult ki köztünk, cukorbeteg is lettem...

Kórházban voltam 3 hónapot, gyakran vizsgáltak, de így is egy örökkévalóság volt a kettő között eltelt idő. Nem tudtam, nem erre koncentrálni, az egész terhességem egy rémálom volt, állandóan volt miért aggódni.

De hál' Istennek egészséges babám született, és a nekünk jósolt 28-30 hét helyett sikerült eljutnunk a 38.-ig.