Elmúlik az aggódás egy idő után?

Teljesen nyugodt majd csak akkor leszel ha majd megszületik...😁

Mindig lesz min aggódni...tapasztalat...

40+0 hkm😊

Szerintem meg, szüleim alapján akkor leszel kicsit nyugodtabb, ha elvégezte az egyetemet, vett egy lakást és a többi... :)

Amúgy viccen kívül csak annyit lehet javasolni, hogy ne görcsölj, nem lesz jobb. Mi is izgulunk természetesen a vizsgálatok előtt, bár ez többnyire pozitív izgalom, hogy találkozhatunk vele, de persze azért félünk is. Mondjuk mivel az első genetikai UH (12 hét) szuper volt, a másodikra már sokkal nyugodtabban és rutinosabban mentünk, tehát igen, mondhatjuk, hogy könnyebb lesz kicsit, de teljesen nem múlik el az aggodalom. Tényleg próbálj meg pozitívan hozzáállni.

Még egy javaslat talán, hogy mi nagyon jó dokikkal vettük körbe magunkat, nagyon jófej és megnyugtató a nőgyógyász és a genetikus is, a védőnőnk is rendes.

Ne stresszeld magad, rendben lesz minden.

Nekem is ez az elso terhessegem es en is vegig izgultam az elso trimsztert, most vagyunk 16.hetesen es kezdek megnyugodni, de minden trimszeter tartog olyan dolgokat, amin lehet aggodni.

Nagyon paraztam tole h eszre se veszem h elhalt a baba es a kovi uh-n kozlik h missed ab... de hal isten minden rendben volt. Sajna aki ilyen izgulos tipus ezt nem tudja teljesen lekuzdeni sztem.

Viszont h vmi biztatot is mondjak, nekem kepzeld volt a 8.heten es a 11.heten is egy kis verzesem, mindketszer halalra ijedtem, mondtam is a ferjemnek h annyit kuzdottunk h terhes legyek (lombik), ha ez a baba elmegy akkor nincs isten. De szerencsere minden oke volt, pontosan nem is tudni a verzes okat.

Szoval barmi lehet:)

En azzal tudtam es tudom magam vmennyire megnyugtatni, hogy arra gondolok, mennyire hiszek a babankban, ugyes eros kis picurka, szoktam beszelni is hozza hogy tudom h ugyes leszel. Lehet butasagnak hangzik de amikor ezt igy megtargyalom a gyerekkel kicsit megnyugszom :D

Nem múlik el. 36 vagyok, anyám aggodalma még most is tart :D

gyerekem 8, és folyamatosan aggódok. Semmivel nem kevésbé, mint a terhesség alatt. Csak éppen más okokból kifolyólag ;)

Nyugi, anyuka leszel, ez ezzel jár ;)

Szia!

Első terhességem nekem is, de már 31 hetes vagyok.

Az elején nagyon izgultam, sokat idegeskedtem, ráadásul 7-8 hetesen volt egy kis barnázásom is, akkor nagyon megijedtem. Én is rettegtem az UH-k előtt, hogy él-e még egyáltalán.

A 12 hetes UH után egy picikét nyugodtabb voltam, de lényegesen csak akkor javult a helyzet, amikor elkezdtem rendszeresen érezni a mozgását. Azóta sokkal jobb, mert nem az jár a fejemben, hogy vajon életben van-e... Mert eléggé egyértelműen tudatja velem, hogy igen. :D

Persze tudom, hogy így is bármelyik pillanatban történhet tragédia, van aki a 3. trimeszterben veszíti el a babáját, van aki szüléskor... de legalább amikor érzem mozogni (napi sokszor), akkor tudom, hogy most éppen rendben van. :))

Szóval nekem sokat javult a helyzet, előtte szörnyű volt, amikor hosszú hetekig nem volt UH, és nem tudtam, mi van vele.

Segíthet a magzati szívhangfigyelő, amit kb. a 12. héttől tudsz használni. Nekem volt, és segített, bár nem mindig találtam meg 16 hetes kora előtt a szívhangot, de igyekeztem olyankor nem pánikolni, legközelebb meglett. Kb. 20 hetes kora óta másodpercek alatt megtalálom a szívhangot, de mivel már érzem a mozgást, nagyon ritkán veszem elő, csak néha este, ha aznap nem nagyon éreztem a babát.

Amúgy sajnos igaz, hogy mi már sose fogunk teljesen megnyugodni. :D Szülésnél félni fogok, hogy ne legyen baj, utána kisbabaként is annyi minden történhet (bölcsőhalál, betegségek, stb.), hát még ha elkezd mászni, járni, honnan esik le, mikor szalad ki az autó elé... Majd mikor közösségbe, idegenek kezébe kell adni, miközben én a munkahelyen izgulok, hogy épp jól van-e, figyelnek-e rá... Majd mikor elkezd egyedül közlekedni, önállóan iskolába járni... Aztán a kamaszévek, bulik, éjszakai programok... Majd jogosítványt szerez és az autóbalesetektől is félhetek... stb, stb, stb, szóval jó lesz hozzászokni, innentől mindig lesz bennünk aggodalom. :D